Eger - hetilap, 1865
1865-02-16 / 7. szám
Hl. évfolyam. 7. szám. Fnbrnár 16-án 1865. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft — kr Félévre . . . 2,, 50 „ Negyedévre . . 1 „ ltd „ Egy hónapra . — 44 „ Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, Elöli/.tlcsckct elfogad ■ a szerkesztőség (Busti ház, 803. szám), — Violet Otto és Jentseh O könyvkereskedésük; s minden cs. kir. postahivatal. Az egri magyar szahóczéh 1455-ik évben. I. Azon rettentő viharok, melyek városunk felett a múlt századokban több Ízben kitörtek, megsemmisiték ennek legrégibb, a hazai történelemre is fontos okleveleit. A tatárok nemcsak a gazdag s nagyszerű vártemplomot dúlták fel, hanem levéltárát is hamuvá égették. A törökvilágból alig maradt lenn itt-ottegy Egerre vonatkozó levél vagy adat. Annál kedvesebben lepett meg tehát minket az egri magyar szahóczéh alapitólevele, mely eredetiben, nemzeti háromszinü selyemzsinórról függő pecsétjével, ntaiglan a t. társulat czéh-ládájában illő kegyelettel őriztetik. E becses régiség nemcsak városunk műveltségi állására a XV-ik század közepén vet vissza világot, hanem egyszersmind az akkor, — itt s alkalmasint az egész hazában divatot — ezéhszerkezettel ismertet meg bennünket; azért méltónak tartottuk, az eredeti latinnak magyar szövegét e lap t. olvasói előtt bemutatni. De hogy ezt kellő renddel tehessük, vessünk egy futó pillantást vissza a czéhek történeti kifejtésére. A czéhek eredetét, első csiráit azon korban találjuk, midőn I. H e r i k király, a madarász, a magyarok gyakori beütései ellen országában uj várakat és városokat építtetett. Őseink a vezérek, kivált Zoltán alatt nemcsak Bavariát és Szászországot zaklatták folyvást hadaikkal, hanem egész Alemannia és Francziaország is többször érezte és rettegte fegyverök hatalmát. Henrik, hogy népét e pusztító rohamoktól megóvja, a magyarokkal kilencz évre, adókötelezettség mellett, békét kötött, mely idő alatt a hadi tekintetben fontosabb pontokon várakat építtetett, és a kitüuőbb helységeket erős falakkal övezteté; az e bástyák közé települt jobbágyokat, főleg kézműveseket pedig a földesúri önkény alól fölszabaditá, őket fegyverjoggal s némi önkormányzattal megajándékozd; miért ezek viszont a királyt hadjárataiban követni s zászlói alatt har- ezolni köteleztettek. A nyert előnyökre az uj falak hamar benépesedtek, a munka becsülése s jutalma mellett a mesterségek sebesen felvirágzottak, időjártával a megnőtt városok az ipar s kereskedés központjaivá fejlődtek, és ólig két század alatt bennök egy uj, erős elem, a polgári rend képződött, mely műveltségre, számra, és gazdag- oágra a nemességet túlszárnyald, hatalmát pedig ellensúlyozta. De miként alakultak ezekben a czéhek ? volt-e valami különös ok, mely őket zárt keblezeteket alkotni sür- geté? — A természetben fekszik, hogy a rokon elemek legszivesebben vonzódnak egymáshoz; oly emberek, kiknek egyenlő munkatér, polgári állapot, közös érdekek jutottak, kik között az idők folyása alatt számos házassági, családi kapcsok támadtak, — leginkább egymással szövetkeznek. Előmozditá ezt azon körülmény is, hogy a nemes főurak közöl többen jogbátorság tekintetéből e városok falai közt telepedtek meg, kik a fejedelem megbízásából ott a polgári had és a tanács élén állottak. Ezeknek szemeiben a polgári osztály emelkedése kezdet óta szálka volt, és a volt jobbágyokat megalázni, velők hatalmukat éreztetni soha el nem mulaszták. Ezekkel szemben az egyes polgár személye elenyészett, semmi volt; de összetartva, egy compact testté forrva, már tekintélyes súlyt és ellenzéket képeztek ellenök. Eleinte a mesterségek közöttük nem voltak annyira, mint később, a műveltség nagyobb terjedtségével, szétágazva; legfölebb a munka s nyersanyagok rokonsága szerint alakult nehány nagyobb csoport. így a fémből dolgozók (vas, aczél, réz, ón) egy nagyobb osztályt képeztek; — kik a famunkákkal foglalkoztak (ács, asztalos, kerékgyártó sat.), a másikat; — a varrással foglalkozók ismét külön társulatot tettek. A mesterséget persze tanulni kellett, de a tanulási időt nem a társulat szabta meg, hanem függött a mester és tanoncza közti szabad egyezségtől. Az öreg mesterek üzleti tapasztalataikból tudták, hogy a nagy s fővárosokban szebb s jobb kézmtí-czikkek készittetnek, ezek fiaikat tanulás végett a fővárosokba kiildék, kik onnan jobb módszerrel, c.zélszertíbb eszközökkel, ismeretekkel gazdagon tértek vissza szülővárosukba, hol szép, divatos czikkeik, Ízletes munkájok által kitűntek, s másokban is vágyat keltettek a vándorlásra, mely később ezéhszabálylyá vált. — A fiú rendesen apja mesterségét örökölte, ki mellett évek során át az egész város tudtára dolgozott, remeket készitenie tehát nem kellett; de ha idegen akart közöttük megtelepedni, ettől megkívánták, hogy erkölcsi jelleme és szakképzettségéről adjon meggyőző bizonyítványt. Ekkor még czéhek nem léteztek, de amint láttuk, már kifejlettek az elemek alakulásaikra; csak a forma hiányzott, mely ezeket alakitsa, és a törvény, mely szentesítse. Az alakulásra pedig tetemesen befolytak az akkori társadalmi s politikai viszonyok. Németország ezidétt a legvéresebb tusák szinhelye volt, a választott császárnak jogát a fejedelmek ellen még fegyverrel is kelle érvényesíteni. Az államhatalom e gyengeségében a polgárságnak gyakran kelle fegyvert ragadnia a maga jogai s érdekei védelmére. Ha ellenség jött a falak alá, a polgárság maga közöl a legjelesebbet vezérré választván, saját zászlója alatt űzte el onnan. Vagy ha a kereskedési útvonal valamely rablóvár közelében vitt el, a polgárságnak kelle saját fegyveres erejével áruit, kereskedési czikkeit fedezni,
