Eger - hetilap, 1865
1865-02-09 / 6. szám
42 ismeretet, s több oldalú hozzászólást igényel, különben is, ha a terv pártolásra talál, önként előálland egy bizottság szükségessége, mely a kivitel teendői felett tanácskozzék. Egyelőre be kell várnunk, keltett-e az figyelmet és részvétet? és e lapok t. szerkesztőségét felkérnünk, hogy a netalán jelentkezendő véleménynyilvánulásoknak lapja hasábjait megnyitni szíveskedjék.*) Magam addig teljes igénytelenséggel félrevonulok, csupán annyit jegyezve meg, miként az óhajtott eredmény esetében magamat megnevezem, s a birtokomban lévő 6 darab, legnagyobb részben régi festményt, mihelyest a gyűjtemény meg lesz alapitva, annak azonnal átengedendem. Ä magyar földhitelintézet közvetítése. Nem lesz felesleges, ha e hazai jelentékeny intézetünk amaz újabb lendületét hozzuk a t. olvasók figyelmébe, hogy ez által a földműves-osztály is inkább megis- inerkedhessék annak hasznaival. Ugyanis a fm. magyar királyi udvari kanozellária 1864. évi julius 14-én 12281. sz. alatt kelt rendelete megengedte, hogy a magyar földhitelintézet az úrbéri és ezzel rokonfaju, mint sző lödé zma sat. váltságok körűi, mint közvetítő ügyködhessék. Magyar földhitelintézetünk e közvetítése — a kiadott utasítás szerint — oda terjed, h ogy a váltságkö tel e Zeitekkel kölcsönszerződést köt, melynek folytán átvállalja azok vál tságta rtozását a volt föld es urak irányában; ez utóbbiakat pedig kielégíti értékpapírjaival azon minőségben, a mint ezt a volt földes ur és a válts ág kötelezettek maguk közt megáll a p itandj ák.“ A közvetités előnyei feltűnők, mert a volt földesur a mellett, hogy megmenekül a behajtás fáradalmaitól, kellemetlenségeitől és költségeitől, azonnal vagy lehetőleg rövid idő alatt kézhez kapja az összes váltságtőkét. A vált- ságkötelezettek viszont az intézet közvetítése által azon kedvező helyzetbe jutnak, hogy tartozásaikat erőfeszítés nélkül törleszthetik, mintán a zálogtörlesztési rendszere szerint az évi járadékok alig rúgnak annyira, a mennyi eddig a természetbeli szolgálmányok pénzre átszámított értéke volt. A magyar földhitelintézet igazgatósága, értékpapírjait eddig kizárólag a külföldi piaczokon helyezé el, a nélkül, hogy azokra nézve a hazai közönség bizalmát és pénzerejét igénybe vette volna. Ezt szándékosan tévé, részint azon okból, hogy értékpapírjainak hitelét elébb a külföldön megállapítván, később annál több jogosultsággal és hatálylyal fordulhasson a hazai közönség felé; részint pedig azért, mert hitele érdekében még látszatát is el akará kerülni annak, mintha értékpapírjainak kedvező árkeletét egyedül a hazafiúi lelkesedés s áldozatkészség, nem pedig üzletének szilárdsága idézte volna elé. Most azonban, miután a pályatörés első nehézségein szerencsésen átesett; miután értékpapírjainak a külföldi piaczokon oly kedvező árfolyamot sikerült eszközölnie, melyet mindazok, a kik az ilynemű intézetek történetét ismerik, igen szerencsés kezdeménynek kénytelenek bevallani, most többé sem a kül-, sem a belföld szemeiben megütközést nem okozhat, ha az igazgatóság felhívásával és kérelmével a hazai közönség elé lép. A külföld az, a melynek az intézet a forgalom első és kedvező megindulását köszönheti; most már a hazai közönségen a sor, megadni annak a további lendületet, s elhárítani magától a vádat, hogy vagy nem bírja felfogni és méltányolni az intézet magas horderejét, vagy pedig hiányzik nála a kellő erély, a tett mezején fentartani s előmozdítani azt, a minek létrehozásáért a sajtó terén szintúgy, mint a megyei élet s a törvényhozás termeiben évtizedek óta annyi buzgalommal küzdött. A hazai közönség közönye, részvétlensége az intézet irányában, nagy szerencsétlenség volna, nem csak azért, mert a külföldet könnyen aggályba ejtené, s irántunk felébredt bizalma csakhamar ismét csökkenésnek indulhatna, józanul nem is követelhető a hazai viszonyainkkal nagy részben ismeretlen idegentől, hogy bizalmával felkaroljon oly vállalatot, a mely iránt maga a hazai közönség közönyös; továbbá nem csak azért, mert ezáltal kétessé tenné az intézet jövőjét, és a hazai földipart megfosztaná ezen egyetlen gyárnolátől is, mert e nagyhorderejű intézet pangása, ha nem fojtaná is el, de legalább hosszú időre elzsibbasztaná, vagy visszariasztaná a vállalkozási szellemet, egyszersmind pedig életrevalóságunkról oly kedvezőtlen bizonyitványt adna a külföld kezébe, a mely nemzetünknek sem erkölcsi, sem anyagi tekintetben nem hozna előnyöket. Hazánknak, geographiai helyzeténél, dús talajánál fogva, főiparága a földművelés. Ez azon sarkpont, mely körűi minden többi iparág forog, a melytől emezek az életerőt veszik. Földiparunk hanyatlása nemcsak a föld- birtokost sújthatja, hanem veszélyezteti az abba ruházott tőkéket is, pangásba hozza a kereskedelmet, átviszi a zsib- basztás nyomait a tudomány, művészet, gyár- és kézműipar terére egyaránt, s az összes iparszorgalom ella,nkadá- sát s a közjóiét megrendülését vonja maga után. Érdekében áll tehát a földbirtokosoknak leginkább földiparuk felvirágoztatására hatni, mi csak úgy érhető el biztos sikerrel, ha a volt földesurak s a volt jobbágyok közti úrbéri perek gyors lefolyása eszközöltetik, sa váltságegyes- ségek létrejöttének akadályai elhárittatnak. Hogy pedig ez legczélszerűbben eszközölhető a magyar földhitelintézet közvetítése által, tagadni nem lehet, mert ennek szervezete egyrészről biztosítékul szolgál arra nézve, hogy a rendelkezésére bocsátott pénzerő oly- kép használtatik fel, hogy az ne a könnyelműségnek s a tékozlási hajlamnak nyújtson veszendő tápot, hanem c sak- ugyan hasznos beruházás természetével birjon, más részről pedig kezeskedik az iránt, hogy a földiparnak kölcsönzött segély a segélyzőnek annak idejében biztosan és pontosan megtérüljön, sőt jutalmazó előnyökben is részesüljön. Már pedig a magyar földhitelintézet e nemű közvetítése által az országnak csakugyan megmérhetlen hasznot eredményez, segédkezet nyújtván, a kisbirtokost az elszegényedés örvényéből kiragadni; a közép-és nagybirtokos osztálynak ismét kezébe adván azon eszközöket, a melyeknek hiánya miatt erejök kellő kifejtésében eddig gátolva voltak. Laurenchik János. *) Nagyon örülnénk, ha hasonló közérdekű czikkekkel minél i többen vennék igénybe lapunk hasábjait. Sze rk. 1