Eger - hetilap, 1865

1865-02-09 / 6. szám

III. évfolyam. 6. szám. Február 9 cu 1895. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft — kr Félévre . 2 ,, 50 „ Negyedévre 1 „ 30 ,, Egy hónapra . — 44 „ Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Busti-ház, 803. szám), — Violet Otto és Jen ts eh O könyvkereskedések; s minden es. kir. postahivatal. Egy inditvány. III. A kérdésre: hogyan létesítsük az indítványozott gyűjteményeket ? alig felelhetek egyebet, mint hogy ugyan­azon utón és móddal, miként több virágzó közintézetünk létrejött, t. i. az ügy lelkes felkarolása, s ebből fakadó te­vékeny részvét és áldozatkészség utján. Sok jó festvény van egyesek birtokában, ha nem megannyi Rafael, Guido Reni, vagy Da Vinci is, de még is sok esetben becses műdarabok, melyek a műigényeket kielégítik, s teljesen minősitvék arra, hogy egy nyilvános gyűjteményben helyet foglaljanak, s a nézőnek műélveze­tet nyújtsanak. Felteszem, hogy e műdarabok jelen birto­kosaik által kellőkép becsültéinek; de mi vár sok, fájda­lom, igen sok esetben azokra? Az örökösök igen sokszor mit se tartanak e tárgyakra, némi lomnak tekintik azokat, s eként osztoznak rajtuk; utóbb hányódnak, vetődnek, mig végre a padlásra, vagy szerencsésebb csillagzat alatt, a cselédházba kerülnek, s a por és füst lassú, de biztos működésének esnek áldozatul! Avagy nem tettünk-e már magunk is ilynemű tapasztalatokat? vagy ki nem hallot­ta, hol és mi állapotban fedezte fel bold. Pyrker érsek ama, ha jól emlékszem, Kranacbtól való becses festvényt, mely utóbb gyűjteményének diszévé vált? — Máskor is­mét, ha a hagyaték fölvételével el nem tűnnek, vagy nem mellőztetnek, árverés alá kerülnek az ilyen műdarabok, s többnyire mint értéktelen tárgyak, avatatlan, méltatlan ke­zekre jutnak. Experto crede. Mennyi műkincs lön már ily módon semmivé, ki tudná megmondani ? holott pedig azok­nak legalább egy tetemes része bizonyára megmentetett volna, ba fennáll a közgyűjtemény, mely nekik menhelyet nyújt, az illetőket pedig gondoskodásra figyelmezteti, buz­dítja. | íme, e tapasztalati nézetek is indítványunk életreva­lósága mellett szólanak. A kivitelre, vagy legalább a műgyüjtemény első meg­alapítására nézve oda terjedne véleményem, hogy en­gedjük át a birtokunkban lévő jó festmé­nyeket, s egyéb műtárgyakat az alakítandó nyilvános gyűjtemény javára. Tudom én, hogy a ki műérzéssel bir, ki a szép iránt fogékony, termeinek kiváló ékességéül tekinti a jó képet; tudom, hogy gyö­nyörködik benne, s kétszeres élvezete, midőn azt mások is gyönyörrel szemlélik; érzem tehát, hogy nem csekély áldozatot kivánok az illetőtől. Ámde nem tudok, nem is akarok menekülni ama legbensőbb érzettől, mely honfiúi és társadalmi kötelességül tünteti föl előttem, hogy egyéni, habar teljesen jogos és alapos érdekemet a nagyobb, fő­leg közérdeknek alája rendeljem. Különben is, midőn mű­élvezetemnek, gyönyörködésemnek tárgyát a közönségnek engedem át, annak értékét, becsét emelem, mert használa­tát, mi eddig kis körre vala szorítva, a határtalanig ter­jesztem ki. Az elrejtett kincsnek megvan ugyan minden­kor az ő belbecse, de külértékét, csak akkor nyeri meg, ha az emberek használatának adatik át. Egyébiránt az adományozott tárgy mindenkor homlokán fogná viselni lelkes adományozójának nevét és tisztelet- s követésre hivandaná fel az utódokat! Azokra nézve, kik az áldozatkészség fennebb jelölt tá­nyéré el nem határozhatnák magukat, oda járulna óhajtá­som. bogy halál esetére tegyék műdarabjaik örökösévé in­tézetünket; mire nézve ha ajánlataikat eleve megtennék és bejelentenék, ez által is azalapitás részeseivé vállanda- nának. Nem titkolom, és úgy hiszem, nem sértek vele senkit, ha kimondom, hogy inditványom tervezésénél kiválókig a papságra számítottam Ha ki ezt zokon venné, figyelmez­tetni fognám őt elsőben is szóval, a papságnak, jelesen az egri megyei papságnak műveltségére, tudományos képzett­ségére, és józan hazafi-irányára, ha pedig ezzel czélt nem érnék, kézen fognám őt, és körülvezetném Egerben, a lyce- um s főtemplomtól a magazin- és kaszárnyákig, az érseki laktól a polgári magánépületekig, elmondván neki mind­annyinak keletkezési történetét, és nyílt, homlokkal hív­nám fel, hogy ítéljen. — Azonban hasonlóan, és nagy mérvben számitok a világiakra is, számitok városunk sok művelt s tehetséges polgárára, kiknek a város java, érde­ke bizonyára szivökön fekszik, s ily irányban áldozatot, hozni készek; száraitok sok jeles férfira a távolban is, kik e városban s lyceumunkban nyerték egykoron képezteté- söket, kiket tehát kétségkívül kedves emlékek s a hálás i elismerés érzelmei csatolnak hozzánk ; számitok végre mű­vész-hazánkfiaira is, jelesen azokra, kik köztünk, saját be­vallásuk szerint is, kellemes napokat éltek, méltánylásra, elismerésre találtak, kikhez névszerint, jeles festész- hazánk­fiát Kovács Mihályt, és a hírneves Casagrandét számítom. Végezetre nem kétkedem, hogy fognak találkozni lel­kes pártolók, kik, mennyiben műdarabokkal a szép czél- hoz nem járulhatnának, más utón fogják azt. gyámolitani, előmozdítani. Megalakulván a műgyüjtemény, a látogatók némi be­meneti dijat fizethetnének, miből aztán részint a mellék- költségek fedeztetnének, részint újabb darabok szereztet­hetnének. íme a t.. olvasóközönség előtt fekszik indítványom. Csak nagyjából körvonalaztam azt, mert. hiszen a részle­tek kidolgozása és megállapitása bővebb, alaposabb szak­

Next

/
Oldalképek
Tartalom