Eger - hetilap, 1865
1865-11-16 / 46. szám
381 kell fogadnunk, vagy le kell mondanunk a törvényességről, hol | pedig az önkény és zsarnokság kezdődik. A központi választmány fel van jogosítva, a törvény értelmében, mindazon intézkedéseket megtenni, melyeket a választók biztonsága megkíván ; de a törvényt megváltoztatni, vagy azzal ellenkezőleg intézkedni, nincs hatalmában. A nyilvános szavazatot föltételezi és parancsolja az V. ez. 43-ik §-a is. Ennek értelmében a választási jegyzőkönyv a megválasztottnak kézbesítendő : már miként fogunk a törvény szerint készített jegyzőkönyvet vezethetni a választásról, titkos szavazás mellett ? Vagy kezébe adjuk a választók névjegyzékét és egy ! zacskó golyót, mondván: ime, itt van a választók névsora, itt vannak e zsacskóban azon golyók,melyek a te nevedre hullottak? A törvényhozók figyelmét kétségtelenül nem kerülte ki, hogy a nyilvános szavazás alkalmával a választók között némi súrlódás fordulhat elő; de mindemellett sokkal jobbnak tartotta a nyilvánosságot, mint az alattomos, a titkos szavazatot. Nyíltság a mi jellemünk, és valóban megsértés, bárkiről is feltenni azt, hogy titkon mást tesz, mint nyilvánosan. Ugyannyira, hogy ha törvény nem intézkedett volna, a szabadság nevében a nyilvánosságot kellene sürgetnünk és kérnünk. A nyilvánosság kizár minden gyanúsítást, hatalom az, mely megvédi az ártatlant, lerontja a zsarnokság érődéit. Ha a központi választmány összeütközéstől tartana, mitől mi, ismerve polgártársaink józan belátását, épen nem tartunk, — a törvény elég eszközt szolgáltat kezébe ennek meggátlására. Ily üdvös intézkedés lenne, ha választójegyek osztatnának ki, és oly intézkedés tétetnék, hogy a választás helyén senki meg ne jelenhessen, csak az, ki a választásra jogosítva van ; a zavart úgy is mindig az illetéktelenül megjelenők szokták előidézni. E jegyek alkalmasint jóval kevesebb költségbe kerülnének, mint a törvény ellenére készítendő választó-golyók és szavazatszedö-ládák. 1861-ben Borsodmegye egyik választókerületében történt, hogy három követjelölt és igy három párt volt. Hogy tehát az összeütközés kikerültessék, a szavazás úgy intéztetett el, hogy minden párt külön állott, és a szavazatszedö bizottmány ment a külön- és egymástól távol álló pártokhoz. így meg volt tartva a törvény, s elhárítva az összeütközés veszélye. Reméljük, ily s hasonló intézkedés által eleje vétethetnék minden, habár szerintünk alaptalan összeíitközési félelemnek. A Horvátországi ügyek. A horvát-szlavon országgyűlés f. hó 12-én megnyittatott. A mondott napon d. e. 10 órakor a sz. Márk-templomban Kralj czimz. püspök számos segédlet mellett a „Veni Sancte“t tartá meg, mely után az ülésteremben egybegyűltek vegyes küldöttséget indítottak a bán ö excja lakására, hogy öt a gyűlésre meghívják. A bán a terembe lépéskor háromszoros zsivióval fogadtatott, mire ö excja a legmagasb királyi leiratot felolvasván, az országgyűlést megnyitódnak jelenté. Megnyitó beszédében azon lehetőséget hangsulyoztatta, hogy a provisoriumból kiszabadulhatni, s óva intett a személyességektől. Haulik bibornok felelt a bánnak, s felsorolá érdemeit, s egyszersmind figyelmezteté az országgyűlést, s hogy ismerje el a közös ügyeket, s bízzék a kormányban. A királyi propositiók ezek: 1) Az októberi diploma és a februári pátens előterjesztetik. 2) Kidolgozása a múlt országgyűlésen be nem fejezett tárgyaknak. 3) A Magyarországgal való unió kérdése. 4) Követek küldése az iuaugurális diploma kiállítására és a koronázásra. A Dalmátiával való „három-egy királyságaiéi unió kérdése csak Horvátországnak az össz-állami kormányhoz való államjogi viszonyai rendezése után fog eldöntetni. A prágai „Politik“ f. hó 9-iki számában a horvát-magyar és horvát-nemzeti párt következő fusioprogrammja jelent meg: Nyilatkozat. A Zágrábban megjelenő Domobran és a bécsi Zukunft azon hirt hozzák, hogy Z i d a r i c s al-bán ur egy miniszteri conferentiában megkérdeztetvén a Horvát- és Tótországban lévő pártok fusiója iránt, a miniszter urak mulattatására jónak látta azt válaszolni: hogy „ezen fusio által különösen meg akarják egymást csalni.“ A legtisztább szándékok elleni ezen meggondolatlanul kimondott rágalmak, a fusionális párt minden erkölcsi alapjának ezen negatiója, végre a Zidarics al-bán által részletezett, de most bizonyos oldalról pártunk nehány tagjának tulajdonított programm, a következő nyilatkozatra indít bennünket: A több mint huszévi, változó szerencsével Horvát- és Tótország nemzeti és politikai önállóságának hívei közt egyrészről és a Magyarországgal való összeköttetés barátjai közt másrészről folytatott küzdelmek mind a két irány híveit azon meggyőződésre vezették, hogy azalatt az országnak nemzeti úgy mint alkotmányjogi és anyagi emelkedése visszatartatott, részben pedig teljesen megrontatott, mig ezen küzdelmeket idegen és belföldi hereszerü elemek csak önző czéljaikra zsákmányolták ki. Ezen tapasztalás által vezéreltetve a mindkét nézetbeli honfiak beismerték, hogy az egymásközti egyetértés és egy nagy szabadelvű nemzeti párttá való egyesülés nem csak lehetséges, hanem egyszersmind hazafiui kötelesség, hogy megsemmisíthessék a még mindig hatalmas bureaucratiának legújabb időben nagyon is világos abbeli törekvéseit, hogy Horvát- és Tótországban folyvást minden kibékülést ellenző tartás megmaradjon. E czélt szüntelen szem előtt tartva, reméljük, hogy korlátot szabunk azon töredéknek, mely a legelvetemültebb eszközök föl- használása által önző czélok után jár, ha a fusiónak még mindig föntartott megegyezését közzéteszszük. A pragmatica sanctió és alaptörvényeink határozataiból kiindulva, a kiegyezkedésnél az alkotmányos mód föntartása mellett a következő elvekhez ragaszkodunk: 1) Hogy az államhoz való államjogi öszviszonyok rendezésének szükségképen meg kell előznie a Magyarországgal való összeköttetés kérdését, mely összeköttetéshez az országgyűlés az 1861. 42. tcz. értelmében a háromegy királyság készségét nyilvánítja; szükséges pedig azért, mivel ezen összeköttetés tartalma ama szabályozástól függ. 2) Hogy az összállamhoz való államjogi viszonyok rendezése, minthogy maga után vonja a Horvát- s Magyarországra nézve közös jogok módosítását, a két ország jól megértett érdekében Magyar- országgal közösen eszközlendö, és pedig a teljes paritás alapján. 3) Hogy azonban a Magyarországgal solidaritásban eszközlendö rendezése az összállamhoz való viszonylatnak semmi esetre sem praejudicálhat a hármas királyság teljes önelhatárzási jogának, a Magyarországhoz való viszony szabályozása körül. Ezen nyilatkozatot nyilvánosság elé bocsátjuk a magunk s politikai elvbarátaink nevében. Zágrád, nov. 6-án 1865. Báró Rauch Levin, B. Hellenbach L., Bedekovics Kaim., Horváth Péter, Perkovac Báró Kuslan K,, Jellacsics Károly, Bogovics Imre, Suhaj Imre, Horvát Imre, Mrazovics M. Követválasztások. Erdélyben eddig, a lapunk m. számában említetteken kívül, országgyűlési követekül megválasztattak: Szamosujváron Simái Gergely és Gajzágó Salamon; Szászvárosban dr. Lészay Dániel és Schuller József; Küküllőmegye fölső kerületében gr. Bethlen Farkas; B.-Szolnokmegyében Torma Károly; Gyula-Fehérvárott Szoboszlói György és b. Kemény Gábor; Fogaras városában gr. Haller Ferenez és gr. Észt érit
