Eger - hetilap, 1865
1865-11-16 / 46. szám
380 pártolásért való legbensöbb kérelemmel leghódolatteljesebben tegye le a szentséges trón zsámolyához. Kik az Isten által védett Ausztria és dicsteljes Uralkodó- Háza iránti teljes bizalommal, rendületlen hűség s odaadással öröklünk stb. Nagy-Szeben, 1865. nov. 6-án.w A fölirat ellenében ellenkező nézet is nyilvánult, mely a történeti jogalapot védi, s az erdélyi szászok mostani vezetőit a tévutról a törvényes ösvényre visszavezetni, egyszersmind a magyarok és szászok közt a régi barátságos viszonyt, mint a kölcsönös boldogulás alapját helyreállítani törekszik. Ezen eltérő nézetet a magyar érzelmű minoritás nevében Böhmes ur formu- lázta. „Az indítványozott fölirat — úgymond — ellenkezik 1) 0 Felsége a császár akaratával s a legmagasb államtekintetek, valamint az alkotmányszerii országos alaptörvényekkel úgy átalá- nos irányára, mint a kivitel részleteire nézve. 2) Ama felirat eltekintve a császári akarattól s a legmagasb érdekek, valamint az országos alaptörvényektől, az alkotmányos fogalmakkal is ellenkező alapokon nyugszik. 3) Ama fölirat nemcsak az 0 Felsége által a birodalom hatalmi állásának megszilárdítása, s a kiil- s belbéke, s az összes nemzetek kielégítése végett, tehát az ösz- birodalom legfőbb érdekeire való tekintettel — szándékba vett alkotmányos kiegyezkedés ellen irányul, hanem Erdélynek alkotmányit! institutiói ellen is, s ez oknál fogva a szász nemzetre nézve különösen káros hatással lehetne.“ A bécsi „Debatte“ a szász egyetem föliratáia vonatkozólag a következő csípős észrevételeket teszi : „Mi a szász enunciatiot illeti, talán nem fogja az azon komoly benyomást tenni, melyet azzal N.-Szebenben tenni szándékoztak, midőn a különben nagyon tisztelt nemzeti egyetem késztetve érzé magát, a gonosz Magyarország ellenében pajzsát a birodalom fölé tartani. Szerényen azt véljük, miszerint azt bizvást s aggodalom nélkül a császárra s kormányára hagyhatták volna. A birodalom ezáltal bizonyosan nem szenvedett volna több kárt, mint mennyit a n.-szebeni bölcs gondoskodás által nyert. Különben azt hiszszük, miszerint épen az erdélyi szászok volnának az utolsók, kiknek okuk lenne, a magyar fensőség miatt panaszkodni. Ha a szászok a magyar jogot ép úgy tisztelték volna, mint a magyarok a szász jogot minden időben tisztelték, bizonyosan nem egy zavartól kímélték volna meg magukat.“ Deák-pártiak értekezlete Pesten. B. Eötvös lapja, a „Politikai Hetilap“, legutóbbi számában a következő érdekes közlést how.a: Azon követjelöltek közül, kik a múlt országgyűlésen a Deák- párthoz tartoztak, és most is e párthoz számítják magukat, többen gyűltek össze nov. 11-én a fővárosban azon czélból, hogy némely előleges tárgyak fölött egymással értekezzenek, oly tárgyak fölött, mikre nézve czélszerünek tartották még az országgyűlési tanácskozások megnyitása előtt magukat tájékozni. Első volt ezen előleges kérdések közül az, kiket óhajtanak az alsóháznál elnököknek megválasztani. A jelenvoltak egyhangúlag Szentiványi Károlyt, ki 1830. óta több országgyűlésen a régi ellenzék és reform-párt köztiszteletben álló tagja volt, s 1848-ban, mint a főrendi táblának tagja, és 1861-ben mint képviselő független önállását és szilárd jellemét mindig megtartotta — megkérték, hogy azon esetre, ha a ház többsége benne helyezné bizalmát, s a ház el nőkévé megválasztaná, e megválasztást fogadja el. Szentiványi Károly nem kis küzdelem után végre a sok kérésnek engedett s kijelentette, hogy, ha a ház többségének bizalma által elnökül megválasztatnék, a megválasztást elfogadni hazafiul kötelességének tartja. Alelnökül hasonlóul egyhangúlag gróf Andrássy Gyulát,, a független, szilárd jellemű férfiút, ki már 1847/8 dik évben, mint országgyűlési követ, az 1848-diki pesti országgyűlésen, mint főrendi tag, 1861-ben pedig, mint alsóházi képviselő működött a haza közjavára — óhajtván megválasztani a jelenlevők, ötét személyesen megkérték, hogy az esetre, ha az alsóház többsége által megválasztatnék, a megválasztást fogadja el, mely kérésre ő azt nyilvánította, hogy e megtisztelő bizalmat visszautasítani ha* zafiui kötelessége tiltaná. A másik és ha netalán szükséges lenne, egy harmadik al- elnökre nézve azon véleményben voltak a jelenlevők, hogy azt Erdély- s Horvát-, Dalmátia és Tótország részére volna méltányos fentartani. Az elnökökre nézve történt megállapodás után felhozták a jelenlevők azt, hogy az országgyűlés első teendői közé tartozik, sürgetni a jogfolytonosságot, s annak folytán a parlamentaris kormánynak törvényeink szerinti visszaállítását s a független felelős magyar minisztériumnak kineveztetését,úgyszintén a megyék, kerületek és városok alkotmányos önállásának és teljes törvényes autonómiájának visszaállítását. Átalános volt ezekre nézve a jelenlevők egyetértése, nemcsak a jogfolytonosság elvénél fogva, hanem azért is, hogy az országgyűlési tanácskozások és egyezkedés — tractatus diaetales — meg ne gátoltassanak, s a közigazgatás a hosszabb időt igénylő végrendezésig is alkotmányos és a közérdeknek inkább megfelelő lehessen. Bővebb fejtegetésekbe 8 részletekbe bocsátkozni e tárgyak fölött fölöslegesnek tartották ezúttal a jelenlévők, miután a részletes fejtegetés csak az országgyűlése alatt történhetik czélszerüen. Megemlíttetettez alkalommal az országgyűlés kiegészítésének netalán előfordulható kérdése is, de miután a jelenlévők erősen hiszik, hogy az országgyűlés törvényeink értelmében csakugyan ki lesz egészítve, nem vitatkoztak tovább e tárgy fölött, hanem egyszerűen kijelentették, hogy azon nem reménylett esetre, ha az országgyűlés kiegészítve nem volna, szorosan ragaszkodnak e részben is azokhoz, miket erre vonatkozólag az 1861-diki föliratok kimondottak. Befejezvén e tárgyak felett az értekezletet, a jelenlevők közakarattal abban állapodtak meg, hogy menjenek valamennyien Deák Ferenczhez, kit a jelenlevők vezérüknek kívánnak ezentúl is tekinteni. E megállapodás folytán el is mentek Deák Ferencz lakására, s elmondották neki megállapadásaikata fennebb elmondott tárgyakra nézve, s ő kinyilatkoztatta, hogy e megállapodások az ő nézeteivel is teljesen egyeznek, s kijelentette azt is, hogy, miután azon politikai párt, melylyel ö eddig is egy téren működött, az ország alkotmányos önállásának s függetlenségének teljes megóvása mellett békés utón akarja kiegyenlíteni a fenforgó nehéz kérdéseket, ö jövendőre is azon párthoz kívánja magát számíttatni. A helybeli központi választmány titkos szavazást akar. Megvalljuk, midőn e hirt először hallottuk, sokáig haboztunk annak hitelt adni, és midőn ismételve és ismételve erősítették e hirt előttünk, mi ismételve azt mondtuk: az nem lehet, és nem lehet. íme, nézd, olvasd barátom az 1848-iki törvényt, ennek V. ez. 32. §-a szóról szóra igy hangzik: „A szavazás, a szavazó nevének a küldöttség általi följegyzésével, — s valamint a szavazatok összeszámitása is nyilván történik.“ — E nyilvános és világos törvény ellen mi a törvényesség emberei semmi ok, és semmi szin alatt ellenkezőt nem tehetünk; ez megsértése lenne a törvénynek, és káros útmutatás arra nézve, hogy mások is szentesített törvényünkkel ellenkező határozatokat, intézkedéseket tegyenek. — A törvényt úgy, a mint van, el 1
