Eger - hetilap, 1865
1865-11-16 / 46. szám
III. évfolyam. 46. szám November 16 áu 1865. Előfizetési díj: Egész évre . . 5ft — kr. Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . 1 „ 30 „ Egy hónapra . — 44 „ Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad .* a szerkesztőség (Busti-ház, 803. szám), — Violet Otto és J ént s eh & könyvkereskedésük; s minden cs. kir. postahivatal. A szász nemzeti egyetem. Mint tudva van, az unio-kérdés fölött határozandó erdélyi országgyűlésnek egybehivása után, Schmidt Konrád, a szászok grófja, a szász nemzeti egyetemet összehitta, hogy abban az erdélyi szász községek magatartását az uj viszonyokkal szemben általános tanácskozás alá vétesse, s ily módon az összes szász községek eljárását eszközölje. Több heti tanácskozás után végre a szász egyetem közgyűlése nov. 6-án 18 szavazattal 4 ellenében egy Ö Felségéhez intézendő feliratot fogadott el, melyből kitűnik, hogy a szászok el vannak határozva, a legközelebbi erdélyi országgyűlésen követeik által résztvenni. A fölirat azon része, mely ezen határozatot a föltételekkel kifejti, következőleg hangzik: Hogy az ország testvérnépei irányában barátságos érzületének újabb bizonyítványát adja, az őszinte viszonzás jogos elvárása mellett, a szász nemzet azon históriai és államjogi tényt, miszerint Erdély legrégibb tagja a magyar szent koronának, méltó tekintetbe fogja venni, s a már egyszer átélt keserű tapasztalásokat végkép feledve, részéről is mindent elkövetend, hogy Erdélynek Magyarországgali egyesítési kérdése, úgy a mint erre a módot az 1842-diki márczius 22-dikén kelt felirat kijelöli, ismét fölvétessék, s minden tekintetben kielégitöleg megoldassák. Ez eszmétől vezéreltetve, kötelességének tartja a legalázatosabb nemzeti egyetem, megjelölni azon mozzanatokat, melyeknek az összes lakosság nézetei, óhajtásai és igényeihez képest, az unió-kérdés osszággyülési tárgyalásánál nem lehet figyelembe nem vétetniük. Első sorban áll mint fényes bizonyítók arra nézve, mily élénk a népben a kibékülési, egyesülési vágy, s mily helyesen 1 fogja az fel saját érdekeit — az osztrák birodalom egysége és hatalmi állása, mely egyedül a legmagasb államfeladatok közös kezelése, az alkatrészek sajátságainak s a történelmi jog kifejlődésének tiszteletben tartása által biztosítható. Valamely végérvényes határozat tehát az Erdély- és Magyarország közt létesítendő szorosb egyesülés módjaira nézve véleményünk szerint mindaddig helyet nem foglalhat, mig Magyarország státusjogi állásának kérdése az öszbirodalom irányában az 1865-ik szept. 20-diki császári kibocsátványnak megfelelőig kielégítő megoldásra nem talál. Két független ország egyesítése a közös érdekek szempontjából nem jelenthet mindig egygyéolvasztást vagy a kisebbnek elenyészését a nagyobban. Biztosítása tehát Erdély nagyfejedelemség törvényes jogainak a Magyarországgali szorosabb kötelékek között is; sértetlen fentartása és egyenjogositása a különböző nemzetiségek és nyelveknek, háboritlan kifejlődése mellett a népsajátságoknak a szellemi, polgári és állami élet minden ágaiban; vallásszabadság s a felekezetre nézve különböző, de egyenlően autonom jogokat élvező egyházak függetlensége az erre vonatkozó s változhatlan sarkalatos törvények alapján: mindezek oly követelések, melyek teljes kielégítést sürgetnek, hacsak oly áldozat nem kívántatik, minőt saját egyéniségének megtagadása nélkül egy nép sem volna képes teljesíteni. Ez okból kívánja a szász nemzet állandó biztosítását az ország törvényeinek, s a nemzet jogi állásában gyökerező helyhatósági szerkezet további fennállását és hatályban tartását, a szász nemzeti egyetem orgánumainak s a szász nemzet élén álló gróf választhatási jogának megőrzésével; és ragaszkodik azon rá nézve elidegenithetlen államszerződések, alaptörvények és fejedelmi eskük, valamint százados gyakorlat által biztosított jogaihoz, hogy saját belügyeit a korona beleegyezésével, mint eddig, továbbra is függetlenül maga szabályozhassa. Oly igények és követelmények ezek, melyek az őszinte s kölcsönös jogtisztelet elvéből kiinduló kiegyezkedésnek nem állnak útjában, s melyeknek tekintetbevétele tehát annál kevésbbé járhat nehézségekkel, miután a császári kibocsátvány a birodalom alkatrészei történetjogi kifejlődésének biztosítását a monarchia egysége határain belől épen a birodalmi alkotmány egyik alaptörvényének nyilatkoztatja. Mi végül a fennforgó kérdések megoldása eljárását illeti, hogy a nyugtalanító aggodalmak előre eloszlattassanak, ajánlandó lenne azon alapelv követése, hogy Erdélynek Magyarországgal való, bármiként meghatározandó szorosb egyesülésének tényleges valósítása csak akkor kezdessék, ha a teljesítés jogi lehetőségét föltételező minden viszony mindkét ország kölcsönös megegyezése által világos s félremagyarázhatlan, a nélkülözhetlen jogbiztositékokat nyújtó törvény alakjában, a korona szentesítése alatt véglegesen szabályozva lesz. Ez eljárás követése egészen megfelelne Felséged szán- doklatainak, a mint azok az 1865-diki szept. 20-diki csász. manifestum által minden nép szabad megegyezése hangsulyoztatása s az arra való határozott utalással, — hogy szabad a pálya, mely a legitim jog tekintetbevétele mellett megegyezésre vezet, — ünnepélyesen nyilvánittattak. S ez a dolgok helyzetével sem ellenkezik, miután a feladat végleges s minden érdekeltet egyenlőn kielégítő megoldása, a megkezdett kiegyezési tárgyalások feletti végleges eldöntés előtt épen oly kevéssé volna lehetséges, mint a magyarországi törvény- hozásnak az e királyságban való nemzetek és egyházak jogállása feletti végzése előtt. Ezek, legkegyelmesebb Császár s Ur, a nézetek, óhajok és várakozások, melyek Erdélynek Magyarországhoz való államjogi viszonya megkezdett rendezéséről a szász székek és kerületek lakossága részéről nyilvánultak. Midőn a legalázatosabb nemzeti egyetem nézeteinek e leg- hódolatteljesb kifejezését Felségednek legkegyelmesebb méltatásra előterjesztené, szive mélyéből késztetve érzi magát egyszersmind, hogy a szász nemzet iránt tanúsított legkegyelmesebb jóakaratért legforróbb köszönetét, a további védelem- és
