Eger - hetilap, 1865
1865-11-09 / 45. szám
375 gazdag keleti növényzetével, tiszta, átlátszó kék égboltozatával, pompás éghajlata és bájos fekvése miatt bizonyára a föld egyik legszebb helye. Ha a természet által alkotott kikötőjében először vetünk horgonyt, s a város — mintegy halmazra öntött — fehérre meszelt házait megpillantjuk, kénytelenek vagyunk hinni, hogy egy eszményi varázskép lebeg szemeink előtt; legalább egyszer kell látni Montanzest, hogy az ős Spanyolhont amerikai földön képzelhessük. Meg kell Montanzest nézni kikötője miatt, hol hemzsegnek a meztelen négerek és napégetett arezu spanyolok által hajtott esolnakok, — meg lakossága miatt, kik fehér, sárga vagy kék nankinmellényekben, széles karimája szalmakalapokban, szalmából font s csörgő ezUstsarkautyukkai ékesített czipökben, széles törökkel ide oda járkálnak, — meg kell Montanzest különösen szép női miatt nézni, kiknél az arcz barnasága végtelenül fokozza vonásaik varázsszépségét. Én oly érzelmek alatt láttam Montanzest, melyeket soha el nem feledhetek, s melyek mindig hasonló benyomással fognak lelkem előtt lebegni, Egy szerencsétlen eseményt láttam ott, és az abban szereplő föszemély, barátom, gyermekkori társam volt, kit mint testvéremet szerettem. John és én akkor az R-l commodore által vezénylett északamerikai „Constitution“-fregattra mint tisztek voltunk beosztva. A köztünki baráti viszouy már régi volt; New-Yorkban egy intézetben neveltettünk, és már első találkozásunkkor a rokon- szenv hatalma által vonzatva éreztük magunkat egymáshoz. John lelki hangulata akkor ábrándos volt, kereste a magányt, a társak zajos játékai és gyermekes mulatságaiban ritkán vett részt. Ezt egyedül annak tulajdonították, hogy ő az egész világtól elhagyottnak hitte magát, mert soha egyetlen rokona sem kereste őt föl a kollégiumban, hogy idöszakonkint az intézetben uralkodó örökös egyhangúságtól őt elszakítva, hozzátartozói körébe egy kis szórakozásra vitte volna. Midőn a tizennyolcz évet elértük, mint tisztek a „Constitution“^ küldettünk. John itt először látta R—1 commodoret, ki öt oly igaz szivbeii bátorsággal fodagta, hogy könnyű volt következtetni, miszerint e baráti érzés szála valahol e találkozás előtt kezdődik;— és a commodore e részvéte különösen nyilvánult John iránt mindaddig, tűig csak ez új életmódjába — hogy úgy mondjam — bele nem élte magát. A fregatté már több hónap óta portyázott a mexicoi öbölben, mert küldetésünk czélja a kalózhajók fölkeresése volt, melyek akkor a vidéket nyugtalaniták, és az Egyesültállamok több kereskedelmi hajóját megtámadták. Végre nem csak élelmiszereink fogytak el, hanem a hajósnép egészsége is kárt szenvedett, elhatározta tehát a commodore Montanzes kikötőjében horgonyt vetni, hogy ott a szükségeseket beszerezzük, s a hajósnép is kipihenje magát. A mint ezt megtudtuk, a tiszti szobában nagy lett az öröm, s azonnal indítványok tétettek a szárazom mulatás minél nagyobb élvezetteli megtartására. Az árbocz tövénél pedig csoportokba gyűltek a matrázók, s olvasták, mennyit takarítottak meg, mióta szárazföldön nem voltak. — Holnap, holnap, édes barátom! — mondá John, engem átölelve — holnap! érted -e, mennyi élvezetet foglal magában e szó ? A társalgás este még élénkebb, zajosabb lett. A commodore tigyelemmel kisérte fiatal tisztjei tüzes fölindulását, ezért egészen meglepett minket, midőn a cabinetbe lépett, s az öt tiszteletteljesen üdvözlő csoporthoz közeledett. — Uraim! — mondá tiszta, csengő hangon — önök holnap a szárazra mennek, azért jónak láttam önöket tanácsommal ellátni. — A mint parancsolja — hangzott mindnyájunk szájából. — Hiszem, nem kell önöket figyelmeztetni — kezdé a commodore — mily kötelességeket szab önökre az amerikai sas, mely egyenruháikat ékesifi, — azért csak azt hozom emlékükbe, hogy e csábitó, csalárd és hűtlen városban minden kihágástól gondosan tartózkodjanak; mert itt nemcsak az idegent hirtelen megölő sárgaláztól kell félniök, hanem még inkább a spanyol nemes és a szeretők hegyes tőreitől, kik becsületük legcsekélyebb érintését véresen boszúlják meg, s kiknek fegyvere véletlenül talál, akár egy utczábani kanyarulatnál, akár a ház kapujánál, az nekik mindegy. — E városban négytől őrizkedjenek: a nők, mulatságok, sárgaláz és szerelemféltéstől; és higyjék el uraim; én zavarba jönék, ha meg kelleue határoznom, hogy e négy közöl melyik veszedelmesebb. Egy rövid történetet moudok el .önöknek, melynek színhelye épen Montanzes volt, melynek hitelességéről én kezeskedem. Ebből megismerhetik a szirteket, melyeket kérülniök kell, és meggyőződhetnek, hogy e vidéken a minden bizonynyal öldöklő telhetetlenségen kivid még más veszélyesebb valami is vau, s ez a komoly szerelmi viszony, vagy mint még nevezni szokták: a heves szenvedély. Figyeljenek tehát — különösen ön John, mert igen jól ismerem ön könnyelmű és szenvedélyes jellemét ! „Húsz éve lehet — igy kezdé commodore elbeszélését — akkor még fiatal voltam — midőn legjobb barátommal, az Unió egyik hadihajójának kormányzójával Havanában állomásoztunk. A kapitány minden tekintetben kitűnő férfi volt. Egy uew-yorki tekintélyes családnak fia, gazdag volt s rendkívüli tehetségekkel megáldott, s az ezekkel párosult szilárd jellem a legfényesebb jövőre nyújt vala neki kilátást, ha szenvedélyessége szerelmi vi szouyba nem bouyolitja egy spanyol nővel, mely viszony reá nézve végzetszerü lett. „Szerencsétlen volt a nap, melyen a ereolnö Juanitávai megismerkedett ; sokkal jobb leendett ránézve, ha e napon egy ágyúgolyó találja, legalább hazájaérti dicső harezban esett volna el. „A ereolnö csakhamar annyira hálójába kerítette, hogy pillanatig sem lehetett nélktde. Valóságos esztelenség. Nagyobb szerencsétlenségére volt még az is, hogy Juanita szerelmében — habár erkölcsi jelleme nem a legjobb hírben állott --- semmi tettetés, számítás nem volt; a leány valóban nemzeti természete egész hevével szerette őt, és semmi alkalmat el nem mulasztott, szerelmét kitüntetni. „Szerelmük első napjaiban, midöu a kapitány mindent Ígért kedvesének, Juanita azt szokta volt mondani: „Ha nincs'teljesen meggyőződve, hogy esküjét, megtartandja, ne esküdjék, mert egészen elkábit, s ha mégis megcsalna, én megörülök. „Önök tudják uraim! mit szokás az igy beszélő lányoknak válaszolni; vannak erre feleletül stereotip mondatok. (Folytatása követk.) Helyreigazításul. Csiky Sándor, az 1861-ik évi országgyűlésen Eger városa részéről volt képviselő ur az „Eger“ czimü lap 44-ik számában a közte s Eger városa között felmerült tartozási viszonyt illetőleg, egy czikket tett közzé, mely szerint Eger városát úgy tünteti fel, mintha az neki 211 frt és 5 krral adósa volna. Ugyanis előadja, miként Eger városa a polgármesteri fizetésébe tartozik ...............................100 frt — krral A tőle megvett széna árába ... 85 „ — „ 1848-ik évi ügyvédi fizetésébe . . 106 „5 „ 1849. évben általa fizetett sarcz fejében 105 „ — „ Mely összesen tészen 396 „ 5 krt tehát nem 406 frt 5 krt, miként a kérdéses czikkben kitótetik. Úgy de Eger városa részéröl az ügyvédi fizetésében követelésként kitett 106 frt 5 kr, valamint a sarcz fejében fizetett 105 frt a közigazgatási tanács által még 1862-ik évben elfogadhatónak l
