Eger - hetilap, 1865
1865-11-09 / 45. szám
376 nem találtatván, ebbéli követelésére nézve Csiky Sándor ur a törvény rendes útjára utasittatott, mint azt maga bevallja, és igy a per elleue megkezdetvén, és le is járván, a nevezett ur 550 frt töke, és járulékaiban marasztaltatott. — Mely marasztaló Ítélet folytán Csiky Sándor ur azon kérelmére, hogy ezen tartozásából a fent elősorolt követelései leszámittassanak: Eger városa közgazdászat! bizottmánya f. évi martins hó 19-röl kelt 752. számú határozatával — mely határozat Csiky Sándor úrral is közültetett — csak is a polgármesteri 100 frt fizetést, ngy a tőle vásárolt széna árába 85 o. é. frtot, és igy összesen 185 frtot fogadván el, azt, az 550 írtból levouandónak annyiban rendelte meg, a menynyiben folyamodó 1864-ik év végéig 100 o. é. frt háziadéval tart tozván, ennek kiegyenlítése tekintetéből a közigazgatási tanácshoz utasittatott; — e szerint tehát határozottan csak is 85 frt lévén az 550 frt előlegből leszámítható, mely 85 frtot az 550 írt előlegből levonva, Csiky Sándor ur ellenében Eger városának még 465 o. é. frt tőkekövetelése van. Ezen tartozásának lefizetésére azonban Csiky Sándor ur, azon okból, mert neki is kint lévő követeléseit folyó év november 1-éré Ígérték kifizetni; ugyanez év november 1-ső napjáig adandó hosszabbításért folyamodott, mely folyamodvány a folyó év okt. hó 25-én tartott közgazd. bizottmányi ülésben tárgyaltatván, a kért hosszabbítás — miután csak is 9 nap esett közben — meg adatott, sőt az érintett ülésben az is fölemlittetett, hogy Csiky Sándor ur követelése tartozásának kiegyenlítése tekintetéből, a város részéről, ha az kellően biztosíttatnék, elfogadható lenne; — de erre döntő határozat nem hozatván, a fizetésre kérelmezett folyó évi november hó 1-sö napja beváraudónak határoztatok; e szerint Csiky Sándor ur a fentebbi kimutatás értelmében — betudván a 85 frt széna árát — a 100 frt bent lévő polgármesteri fizetését pedig az 1864-ik év végéig fennlévő háziadó-hátraléká- ba beszámítván; jelenleg Eger városának 465 o. é. forint tőkeösszeggel tartozik. Mely nyilatkozatomat közzétenni kötelességemnek ismerem. Egerben, 1865. november 6-án. Török Sándor, polgármester. Ellen-nyilatkozat. T. szerkesztő ur! Epén most került kezembe az „Egerének 44. száma, melyben Hebrony ur ellenem intézett nyilatkozata olvasható. Ámbár utazásom, mely előttem áll, és újabb sürgős foglalkozásom elegendő időt nem engedett ezen nyilatkozat ki merítő megczáfolására; még sem hagyhatom felelet nélkül: kérvén t. szerkesztő urat, miszerint ezen soraimnak helyet adni kegyeskednék. Hebrony ur azon tényeket, melyek az „Eger“ okt. 26-iki számában elösoroltattak, rágalomnak nevezi — és tagadja — pedig azok sok tanú áital bebizonyíthatok — a mi mindenesetre meg is fog történni, [csakhogy a mostani körülmények között, oly rögtön nem eshetik meg. Élnek még az emberek, kik hallották Hebrony ur szavait; él még az árendás, kitől 37 fton egy hordó bor vitetett; hallotta az egész község a dobszót, ruelylyel az emberek a faluházához hivattak, a hol a hordó csapra verve állott. Mindezek oly tények, melyeket tagadni nem lehet. De maga Hebrony ur is megjelenése által megczáfolja nyilatkozatában közlött állítását. Ha Mocsáry ur, a mint H. ur nyilatkozatában mondja, csakugyan nem borért, hanem b i z a lomért óhajtja az é lj en e k e t, mért jött hát Hebrony ur Szomolyára, mért jár Ostorosra, Novajra, Bogácsra, Zsérczre, Noszvajra,M.-Kövesdre? mért járnak Mocsáry ur párthívei úgy szólván naponkint csoportosan faluról falura ? Vagy azt is merné tagadni Hebrony ur, hogy Mocsáry, Vadnay, Kandó, Milinkó, Ves- selényi stb. urak gyakori kirándulásokat tesznek a falukon ? Vaji I I I I jón mire való ezen fáradság, ha tiszta bizalommal ragaszkodnak az emberek Mocsáry úrhoz? Vagy lm csakugyan itatásra nincs szüksége Mocsáry urnák, mért. hordatják a falun keresztül kocsin a hordókat, a mint nevezetesen Novajon már többször előfordult : mért vitettek bort Bogácsra, Noszvajra, M.-Kövesdre, és más helyekre? Mindezen tények, melyeket eltagadni nem lehet, megezáfoiják Hebrony ur állítását. Ami H. urnák azon tagadását illeti, hogy ö a népet a papok ellen nem izgatja — ntig e felől is rendes felvilágosítást adhatok — hivatkozom azon erkölcsrontó beszédekre, melyek a népszáján járnak. Avagy kitől hallotta a nép azt: hogy a papi párbér már 7 év előtt el van engedve, de csak a papok zsarolják ki a néptől;— hogy a papi jószágok cladatnak és azokból fizettetik ki az államadósság; hogy a papok vissza akarják hozni a dézsmát és robotot, és a népre új terheket róni? sat. Hogy ilyféle beszédek járnak a nép között, az tagadhatlau dolog, mert úton útfélen ilyeneket hallani — vájjon ki szórta e/eu veszedelmes elveket a nép közé? a papok részén lévők bizonyosan nem, mert sokkal igazabb lelkitek, mint hogy a népet ily módon ámítani és maguk ellen izgatni akarnák? tehát ki szórja ezeket? — természetes consequentiával lehet ujjal mutatni azokra, kik előtt semmi eszköz nem utálatos, csakhogy a czélhoz jussanak. A mi Mocsáry urat illeti, ha csakugyan a plébános ur azt mondotta róla, hogy ellensége a katb. hitnek, úgy hiszem, a ki a fenczimze't Mocsáry ur Kis-Tokajon mondott és a protestáns hírlapban is közlött beszédét olvassa; a ki hallotta, miképen szónokolt Rimaszombatban okt. 12-éu; és a ki az egri két apostata barát történetét tudja, és azon borzasztó beszédeket, melyeket az ö párthívei a papok eilen mindenfelé szórnak, hallja, az csakugyan elmondhatja Mocsáry úrról, hogy a rom. katb. bitnek ellensége. Az 1861-iki választáskora kerületi papság majd kivétel nélkül Mocsáry részén volt, és csak annak segítségével vihette ki követté választatását; — és imc hogy hálálta meg a papságnak szívességét — mutatják a fent elősorolt példák . Ha továbbá azt állitá szomolyai plébános ur, hogy Mocsáry ur az okt. 10-én Miskolczon tartott megyei gyűlésen megbukott — állítása bizonyítására liivatkozhatik az egész publikumra, mely ezen a gyűlésen jelen volt, és tudja, bogy Mocsáry ur indítványai sorban megbuktak, különösen az, mely szerint akadályozni akaró, hogy Szathmáry Pál ne legyen a középponti bizottmány elnöke — mert az eredmény mutatja, bogy Mocsáry ur törekvése daczára azzá lett. A mi a hály ogot illeti, melyet Hebrony ur a levélíró szemére biggyeszt, ezen éret len élez nem sokat mond — épen azért, bogy a levélírónak tiszta szeme, de tiszta szive is van, képes volt az igazságot tisztán átlátni, és nyilván kimondani, hogy hályog van a szemén, ki katb. ember létére, nem akarja átlátni az igazságot, és hagyja magát használtatni eszközül, eltagadván múltját és nem gondolván a jövővel, s nem jutván eszébe a kifacsart czitromról szóló mese. Panaszkodik Hebrony ur, hogy a levélíró á Ital meg nem ismertetett,; — meglehet, hogy Hebrony urnák a nagy buzgóság, melylyel most az ura parancsát teljesiti, nagyon megváltoztatta szép orezáját — azért nem lehetett ráismerni — annál is inkább, hogy a levélíró látván azelőtt Hebrony urat papok körül forgolódni — és tudván azt is, hogy nekik nagyon sokat köszönhet, nem gondolta, hogy most az elleuséges táborban oly nevezetes, és túlzó szerepet viend — ez tehát meg nem ismertetésének oka. A mi a nyilatkozat végső soraiból kivehető, Hebrony ur elveivel összehangzó fenyegetését illeti, attól nem félek — és az igazság kimondásától nem hagyom magamat visszariasztani — majd lesz annak ideje, mikor kimondom kilétemet, addig pedig minden további polémiának részemről végét vetek. A szomolyai levelező.
