Eger - hetilap, 1865
1865-11-09 / 45. szám
374 Rómával való haladéktalan kiegyezést teszik, s miniszterválságot fognak előidézni. A helyzetre nézve, melyet M e ro d e visszalépése Romában előidézett, igy ir a „Patrie“ : Minden jelenség oda mutat, hogy a pápai politika uj, a római udvar érdekeinek megfelelőbb phasisba lépett, és An to n e 11 i túlsúlya nemcsak az administrativ s katonai actionak adand több egységet, hanem a diplomatikus viszonyokba is nagyobb békiilékenységet öntend. Az olasz parlamenti választások eredményétől csaknem bizonyosan lehet várni, hogy az uj kamara kedvezöleg lesz hangolva a Rómávali kibékülés iránt. Svédország. A stokholmi lapok attól félnek, hogy az országgyűlési képviseletre vonatkozó kir. javaslat a lovagi- s papirend részéről nem fog elfogadtatni. A „Dagbladet“ stockholmi levelezője szerint, ott nép-zavargásoktól félnek, azon esetre, ha az országgyűlés reformja nem sikerülne, líirszerint a katonaság con- signálva volt. Görögország. Athénében megint miniszterválság ütött ki. a piinzirgyi kérdésnek legközelebbi tárgyalása alkalmával ugyanis az ellenzék 75 szavazattal birt, míg a kormánypárt részén, a mely a minisztériumnak bizalmat akart szavazni, csak 69 követ állt. Ennek folytán a minisztérium haladék nélkül beadta lemondását, és Bfulgari s a király által az uj cabinet alakítására szólittatott fel. Az esti „Moniteur“ Athénből jelenti: Bulgarisuak nem sikerült minisztériumot alakítani. Deligiorgi ellenben szerencsésebb volt. Az uj minisztérium következőleg alakult: Elnök, kiil- és igazságügyminiszter Deligiorgi, pénzügyminiszter Christides, belügyi Grivas, tengerészeti Maurorni- c h a I i s. Dánia. K o p p e n b ága, nov. 2. Biztos hallomás szerint az összes miniszterek beadták lemondásukat. Ö Felsége Frijs Frisjsenborg gófra bizta az uj minisztérium megalakítását. Duna fejedelemségek. Bukarest, novemb. 1. Papa- dopulo Kalimachi államtauacsos és egykor fejedelmi ügynök Szerbiában, külügyminiszterré neveztetett ki. Amerika. Uj-York, okt. 21. Az uj-yorki democraticus convent Johnson elnök és a Monroe-tannak Mexikóra való alkalmazása mellett nyilatkozott. Seward államtitkár egy beszédében azon reményét fejezte ki, hogy a köztársasági államintézmények újra fel fognak éledni, és elismertetni az amerikai continens mindazon államaiban, hol a köztársaság korábban fennállott. Ezen előhaladás bizonyára nem tévesztené el hatását a többi contiueusre. Egy nevv-yorki legújabb távirat bizonyosnak tünteti fel. mikép Eszak-Amerika ellentáliása a mexikói császárság ellen nap- ról-napra erősebben nyilvánul, és hogy az Unió kormánya nem fog már sokáig habozni, hanem komolyan lép majd fel a franczi- áknak Mexicóban leendő hosszabb maradása ellen. N ew-Y ork, okt. 26. A fenián congressus proclamálta az ir köztársaságot. Erősítik, hogy a feuiánok Canadába szándékoznak betörni. Johnson elnök kijelentette, hogy a négerek átalános szavazatjoga fajbáborura vezet: ö előbb a szavazati joghoz meg- kivántató tulajdonságok lassankiuti fejlesztését óhajtja a négereknél. Georgia kormányzója a nevezett állam conventiójában kijelentette, hogy az Unió nem ismeri el a separatista állam- adósságot. Juarez elnöksége idejének megszűntével a fegyveres kézzel elfogottak katonai törvényszék által fognak elítéltetni. Mexico függetlensége kinyilatkoztatásának évfordulati napján az öt üdvözlő ideiglenes államminiszternek, Mami rez-nek következőleg válaszolt: „Szivem, lelkem, működésem, minden becsületes törekvésem a tietek, és drága hazámé. A világ semmi hatalma sem tehet ingataggá kötelességeim teljesítésében; ma minden csepp vérem mexieói, és ha Isten azt rendelné, hogy uj veszélyek fenyegessék hazánkat, ennek függetlenségéért soraitokban látnátok harczolni. Meghalhatok, de dicsőséges zászlónk mellett fogok meghalni, mert semmiféle emberi erő nem bírhatna arra, hogy elhagyjam az állást, melyre bizalmatok hivott meg.“ — Az „Etoile beige“ egy magán-levélből következő, Mexi- eóból kelt közlést vesz át: A fővárosban egy messze elágazott összeesküvés födöztetett föl, Mexicónak az Egyesült-Államokba bekebelezése iránt; több magas-állású személy van compromit- tálva; hirszerint 500 befogatás eszközöltetett. A császár a fővárost eihagyá, s a franczia hatóságoknak szabad működési tért enged. Á R C Z Van még remény. — Delavigne után — Fejem fölött villámlik a vihar, Szemem előtt borong a láthatár, És én száműzve a világ közűi, Száműzve mint a vándorló madár: De lelkem bátor, még nem csügged el, Oly édesen susogja a kebel: Van még remény! Szivem vérzik, babéraim között Lesz még talán egy fonnyadó levél, Mely az égő sebeknek enyhet ad, Mely a múltnál szebb jövőről beszél. Szivem vérzik; de nem, az nem lehet, Hogy veszni hagyjon minden engemet — Van még remény! Van még remény, illatozza virág, Dalában a madár dalolja azt, Hogyha vihartól tépett lombjain Epedve várja újra a tavaszt; En is várok, eljő a kikelet, tán szenvedésimet — Van még remény ! Küzdők a czél, a szebb jövő felé, Lesz még barátság, lesz még szerelem; Hisz nem mind roszak, nem az emberek, Derülni fog talán még énnekem. Hisz az Isten fia is szenvedett, Reménytelent ő nem teremthetett. — Van még remény ! Dékics József. Montanzes kikötőjében. Egy spanyol közmondás szerint: ki Sevillát nem látta, semmit sem látott. S valóban az illatos narancskertek és mosolygó aranyos kalászú földektől környezett andalusiai főváros egy tündérhely, s a ki meglátja, lehetetlen, hogy vágy ne keletkezzék keblében, napjait itt tölthetui. Véleményem szerint azonban e közmondás helyesebben alkalmazható Montanzesre, mert Montanzes
