Eger - hetilap, 1865
1865-11-09 / 45. szám
ÜT, cvloljam. 45. szám. November 9-én 1865. Előfizetési díj: Egész évre . . 5ft - kr. Félévre . Z ,. 50 „ Negyedévre . . 1 „ 30 „ Egy hónapra . - 44 „ EGER Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Kia.d0-hiva.t8.il a. lyceunii nyomda.. KIAiizrtésekrl (‘írottad .- a szerkesztőség (Busti-hás, 803. szám), könyvkereskedésök; s minden cs. kir. postahivatal. Violet Otto -és J ents eh (f Eger, nov. 7. Folyó hó 4-én délután 5 órakor a legényegylet helyiségeiben mintegy 200 választó gyűlt egybe Vavrik Béla ur, derék követjelöltünk párthívei közül, nagyobbrészt az értelmiség és iparos-osztályból, úgyszintén többen a földművelőkből. Az összejövetel czélja volt: hogy az egybegyűltek ne csak elszigetelten, hanem egyszersmind együttesen is nyilatkozzanak aziránt, hogy ők Vavrik Béla urat kívánják követül megválasztani. Az értekezést B a- b i c s István ur, városunk jeles ügyvéde nyitotta meg, zajos éljenek által sokszorosan megszakított lelkes és velős beszédével. Sajnáljuk, hogy nem vagyunk azon helyzetben. hogy a jeles beszédet közölhetnők. miért is annak csak főbb pontjai megemlítésére szorítkozunk. Mindenekelőtt kijelenté szónok az összejövetel czélját; — három követ jelölt lévén, úgymond, városunkban, az a kérdés, melyiket óhajtjuk azok közül megválasztani? A nélkül, hogy egyiknek vagy másiknak érdemeiből csak legcsekélyebbet is levonni akarna,ő kijelenti, hogy bizalma Vavrik Béla követjelölt urra esik, miután benne véli leginkább feltalálhatni azon tulajdonokot, melyeket egy or- szággyülési képviselőben megkiván. Beszéde végén szónok fölemlité, hogy városunkban az ellenpárton levők közül többen pártunkat papi pártnak szeretik czi- mezni, s kiemelé, hogy ha a papság is velünk tart. ezen körülmény pártunknak csak dicsőségére, de nem kisebbítésére válhatik; mert a papság is csak úgy, mint a többi honpolgárok, az országnak, a népnek boldogitására és jólétére törekszik, és senkisem tudná kimutatni, hogy a papság törekvése az ország közvéleményének nyilatkozatával ellentétben állana. Ha tehát szónok azt tapasztalná, hogy a papság nem a nép jólétére irányozná törekvését, az ország közvéleményével ellentétben működnék; ő lenne az első,jki tekintet nélkül bármi magas rangra és méltóságra — vele mint ellen állana szemközt. Szónok azzal zárja be nagy tetszéssel fogadott beszédét, hogy felszólítja követjelöltet, hogy noha már nyomtatott nyilatkozatában elveit kifejté, szíveskednék azokat a jelenlevők előtt még egyszer röviden előadni. Követjelölt mindenekelőtt meleg szavakban köszöné meg a bizalmat, mely ennyi jeles és értelmes választók részéről irányában nyilvánul, és folytató: „de midőn azt látom, hogy hazánk annyi jelese nem félelem nélkül áll a nagy feladat előtt, melynek megoldásától nemzetünk jövője függ, — csoda-e, ha aggodalom szállja meg lelkemet csekélv erőm érzetében, tudva azt, ho<jv midőn az állam jóléte s boldogsága nagy és nehéz kérdések szerencsés megoldásához van kötve, minden egyesnek vállait a legvégzetesebb felelősség terhe nyomja, ki abban résztvenni hivatva volt. Vagy nem tölti-e el aggódó félelem mindnyájunk kebelét, ha azon lehetőségre csak gondolunk is, hogy a jövő országgyűlés is úgy, mint az utolsó, eredménytele- | nül oszolva szét, ismét egy oly jövőnek nézünk elé, mint i tizenhét évi szenvedésteljes múltúnk vala, mely bennünket a végelszegényedés örvénye felé vezetett. De bizzunk a Gondviselés őrködő kezében, mely tőlünk százados küzdelmeinken át segedelmét végkép soha meg nem voná. Al- j kormányos életünk nem egyszer volt fenyegetve veszélyek ! által, s kitéve végzetes megrázkódtatásoknak; de szabadságszeretetünk s törhetlen kitartásunk a küzdelemben sohasem engedé hogy annak feladásához mi magunk nyújtsunk segédkezet. Ezen példa kell hogy vezéreljen bennünket most is eljárásunkban. Mert azon alkotmányt, melytől idegen kezek fosztottak meg, de melyet önmagunk föl nem adtunk, mint sajátunkat mindenkor visszakövetelhetjük, vissza pedig a jog és törvények szent nevében ; de ha arról szabadakarattal mi magunk mondottunk le, akkor az többé nem a mienk, s nem többé a jog és törvényesség szilárd oszlopaira, hanem legfölebb az ingatag kegyelem mankóira támaszkodhatunk! Nekünk tehát eszünkbe nem juthat, alkotmányunk gránitalapjait öngyilkoskézzel rontani szét, hogy helyette homoktalajra állítsunk fel uj épületet; azon gránitalapokat, melyeknek egyetlen egy kövét sem a kitörő elemek romboló hatalma, sem a sötétben dolgozók cselszövő keze ledönteni képes nem vala. Sőt inkább a józan ész követeli tőlünk, hogy ezen alapokat szent kegyelettel megóva, azon tovább építsünk. Mert a nemzetek élete nem évek s évtizedek, hanem századok és évezredek szerint számítandó, s egy kétes jelenért összes jövőnket áldozni föl, nem volna más, mint gyáva öngyilkosság.“ Szónok ezután kijelenté, miszerint ő hazánk bölcsének vezérelveit s nézeteit vallja magáéinak, mint ezt nyilatkozatában is kimondotta; s meleg szavakban körvona- lozá e nagy férfiúnak érdemeit és bölcs politikai irányát. „Mig ily vezér áll — úgymond — ügyünk éléu, jövőnk miatt addig nincs miért rettegnünk. S Eger polgárainak politikai érettsége, bölcs mérséklete s józan Ítéletéről semmi sem szól világosabban, mint azon körülmény, hogy alkotmányos küzdelmeinkben e nagy bajnokunk zászlója alatt sereglenek. “ Szónok ezután áttér programmja egy pár pontjának rövid fejtegetésébe. Megemlité különösen azon különbséget, mely létezik a 61-iki s a jelen állapot közt a közügyek kérdésére nézve, — kiemelvén, hogy akkor ezeket egyszerű octroyrozás utján kívánta a kormány az egész birodalomra megszabni, még pedig oly alakban, mely függetlenségünk és önállásunknak sírját ásta volna meg ; ellenben
