Eger - hetilap, 1865
1865-10-05 / 40. szám
333 kettős indítványt tön, melynek elseje elöadá, hogy az okt. 3-ra hirdetett értekezletben az egybegyűltek részt ne vegyenek. Ez ellen egy szó, egy hang sem emelkedvén, végzésül kimondotta. ! Ezután inditványozá : hogy az örökös főispán, Bartakovics Béla érsek ö nagyméltósága kéressék meg értekezlet tartására. És azonnal gr. Szapáry Gyula, Ipolyi Arnold és Berecz Ferencz kiküldettek az örökös főispán úrhoz, hogy e közohaj teljesitésére fölkérjék. Egy óranegyed múlva visszajöttek a küldöttek azon válaszszal: hogy miután megyénknek 0 Felsége által kinevezett helytartója van, kérelmüknek nem engedhet. A tanácskozmány erre eloszlott. Az okt. 9-én tartandó „ad hoc“ bizottmányi gyű- j lésre azonbau, mely fölsőbb rendelet szerint egyedül csak a központi választmány megalakítására hivatott össze, mindnyájan meg | fognak jelenni. Alkalmasint az itt leírtak következtében, de mint afőispáni helytartó ur másnap hirdeté: „fontos okoknál fogva,“ az okt. i 3-kára hirdetett értekezlet elhalasztatott. Mi őszintén kimondjuk : óhajtottuk volna, ha a 3-iki értekezleten a meghívottak megjelentek, s abban résztvettek volna. Ily előkészítő tanácskozások czélja és haszna az, hogy a szőnyegen forgó tárgyakat kellőleg megvilágítják, a kölcsönös értesülésre alkalmat adnak, élét veszik annak, mi könnyen sérthet és vághat, gyakran pedig biztositó-szelepekül szolgálnak, melyek a veszélyes szétpattanástól a gépet megmentik. Úgyis mindnyájan egyet akarunk, hazánk üdvét és fölvirulását; úgyis mindnyájan óhajtjuk, hogy a magyar kormány az egész ország bizalma által támogatva erösb legyen azon nagy és nehéz akadályokat lekiizd- hetni, melyek szent munkájában folyvást gátolják. Követválasztási mozgalmak. Az országgyűlést egybehívó kir. leirat kihirdetése után a követválasztási mozgalmak országszerte azonnal megkezdődtek. Helyszűke miatt itt csupán a követjelöltek megnevezésére szorítkozunk. Pest városában a belváros egyedüli jelöltje Deák Ferencz. A Lipótvárosban eddig Vecsey Sándor és Ráth Károly álltak egymással szemközt; egy közelebb tartott conferentián azonban több választó kinyilatkoztatta, hogy ők a „P. Napló“ szerkesztőjét, b. Kemény Zsigmondot kívánják követül. A báró fel fog szó- littatni, hogy lépjen föl. A Józsefvárosban Szentkirályi Mór, Ér- kövy Adolf és Szilágyi Virgil készülnek jelöltekül föllépni. A Terézvárosban Gorove Istvánon kívül más jelöltről még eddig nincs szó. A Ferenczvárosban Rottenbiller Lipót és Horváth Károly lépnek föl. Budán az első választókerületben b. Eötvös Józsefet éltetik, mint megválasztandó követet. Győrött a 61-iki követ és Kautz Gyula egyetemi tanár forognak szóban. Zalamegye valamennyi kerületének 61-iki követei most újólag, és pedig kizárólagos jelöltek, névszerinti Botka Mihály, gr. Batthyányi Zsigmond, Inkei Adám, Királyi Pál, Molnár Pál, Simon Pál, Siimeghy Ferencz, Szabó Samu és Tolnay Károly. A váczi kerületben Drágífy Sándor megválasztatása biztosítottnak látszik. Czegléd városában a közakarat egyhangú nyilvánulása az 1861-ik követ, Bobori Károly személyében öszpontosul. Esztergonmiegye köbölkuti kerületében három egyén versenyez : Kollár Antal, Wargha és b. Baldácsi. A ráti kerületben csak egy jelölt van, Zsitvay, 61-iki képviselő. Gyöngyösön gr. Almásy György a követjelölt. Yerpelét városháza homlokzatán nemzeti zászló lobog ily fölirattal: „Éljen Babies János, Kápolna kerület országgyűlési | képviselője.“ E zászló a kerülethez tartozó községek általános votumát jelképezi. Újvidékről írják, hogy a következő jelölteknek lenne legtöbb reményük a megválasztásra: dr. Miletics Petrováczon, Csernovics Péter Nagy-Kikindán, Ignatovics, 1861-iki képviselő, Sandies, az „Ost und West“ volt szerkesztője, Nagy-Becskereken, Deme- tics Feodor Verseczen, b. Rudnai Nikolics, az uralkodó szerb fejedelem öcscse Zsombolyán, Zakó Kulán, Branovacski 1861-iki követ Újvidéken. Mosony városában ily föliratu zászlók tűzettek ki: „Éljen Jankovics Antal, Mosony városa képviselője !“ Szcpesmcgye egyik választó kerületében Zsedényi Eduárd egyhangú megválasztatása biztosítva van. Érdekesnek tartjuk, Zsedényi politikai programmját, melyet választói elé terjesztett, egész terjedelmében közölni: „Ügyünk jelen nevezetes fordulási korszakában felhíva érzem magamat, a hazánk jövő sorsára nézve döntő erővel biró alapelvek iránt irányomat a szepes-szombathely-poprádi kerület választóinak tudomására vinni, kiknek bizodalmát, mint képviselő-jelölt, kikérni bátorkodom. Nem czélom mindazon tárgyakat vizsgálat alá venni, melyek oly méltán vonják magukra a közérdekeltséget; csak az országos kiegyenlítés következő pontokban foglalt alapjaira nézve meggyőződésemet kimondani: 1) A magyar korona históriai állását, integritását, s a magyar országgyűlésnek azon hatáskörét biztosítani, mely viszont amaz állást és integritást biztosítja. 2) Az országgyűlési értekezletek megkezdésére szükséges az országgyűlésnek az 1848. 5. és 7-dik törvényezikkek szerinti kiegészítése; ez megtörténvén, azon alkotmányos térre kell lépni, melyen azon óhajtott kiegyenlítésre minden erőnket fordíthatjuk. 3) Ezen tért az 1848-ki törvények jelölik ki, melyek mindaddig jogérvényesek, mig azokat a korona és nemzet egyesült akarata meg nem változtatja. 4) Az 1848-iki törvények revisiója magában foglalja az egész államjogi viszály megoldását Magyarország és a többi örökös tartományok közt, — magában a közös ügyek kérdését, mely a pragmatica sanctio szerint megoldandó. 5) Független és felelős magyar kormányt kívánok, mint az egység, rend és oly központosítás orgánumát, mely hazánkban az egyesitő erők végszálait összetartja, de mely alatt nem oly insti- tutiót értek, mely elfojthatná a megyék és városok municipalis jogait, és igy az 1848: 16. t. czikk szerint az alkotmányosság ezen védbástyáinak a közszabadsággal öszhangzásba hozatalát kívánom. Végtére — bár különösnek látszik ugyan, miután a születési privilégiumoknak soha védője nem voltam, de mindennemű mendemondák megszüntetése végett —kijelentem, hogy a törvényeink által minden hontársainknak kivívott egyenlőség jogait fenn akarom tartani. Tátrafüreden, szeptember 22-én 1865. Zsedényi Eduárd A Széchenyi-emlék ünnepélyes fölavatása Tisza-Dobon 1865-ik évi szeptember 27-ikén. Midőn e rendkívüli ünnepély leírásához fogok, mindenekelőtt bocsánatért kell esdnem a t. ez. olvasóközönség előtt, ha netalán toliam gyengébb mint akaratom; mert a mélyen tisztelt fölava- tónak, a Tisza-szabályozó társulatok egyik elnökének, mélt. és főtiszt. Lévay Sándor ur, czimzetes püspök, egri főkáptalani nagyprépost ékesszólásával s ihlettségével kellene bírnom, hogy ama nagyszerű pillanat keltette lelkesedést és hazafiúi érzelmeket méltán leírhassam.
