Eger - hetilap, 1865
1865-02-02 / 5. szám
III. évfolyam 5 szánt. Február 2-án 18(i5. Hetilap, megjelenik minden csütörtökön, Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Klöli/.etcsoket elfogad; a szerkesztőség (Busti húz. 803. szám), — Violet Otto és Jent sch (.1 könyvkereskedésük; s minden es. kir. postahivatal. Egy indítvány. II. A ki Münchent, a kis Bajorország fővárosát, a tudományok , s főleg művészetek ez ujabbkori kis Athénjét látta, tudni fogja, mit, és mennyit tesz a tudomány, és művészet egy oly városnak emelkedésére, polgárainak va- gyonosodására, mely a múzsáknak kedves hajlékot nyújt kebelében. Ott is hiányzanak a modern anyagi haladásnak tényezői, a felfokozott, avagy kitűnő minőségű termelés, a kifejlett gyáripar, és világkereskedelem; és mégis e város, egy kis ország n agy királyának tudomány- és mtí- szeretete, s ezzel párosult, valóban királyi bőkezűsége folytán, rövid idő alatt oly progressiv módon szépült, emelkedett, és gazdagodott, mint azt másutt csak a legkedvezőbb ipar- s kereskedelmi helyzet hozhatta létre. Miért? mert egyrészt a tudomány- és művészetnek avatottjai készségesen siettek a munkásság e dicső terére; mindkettőnek aspiránsai pedig tódultak a jó mesterek által vezetett iskolába; — másrészt az idegenek, az utazók szakadatlan sora vonult a város felé, hogy műkincseit, jelességeit megtekintse. Mindezek pénzt hoztak Münchenbe; és hoztak azonfelül Ízlést, műveltséget, különféle ismereteket; nyert tehát a müncheni polgár anyagilag, nyert egyúttal a világ minden részéből szakadatlanul tóduló idegenekkel való érintkezése folytán is, szellemileg. De az inditvány! ? kiált fel talán, kissé türelmetlen- kedve, a nyájas olvasó. Még egy kevés türelem, tisztelt polgártárs! és kitárom szivem titkát. A mi intézeteink, illetőleg épületeink közt legkitü- J nőbb kétségkívül a nagyszerű lyceum, melynek hire — mint mondani szokás — országra szól, s melyre méltán büszkék vagyunk. Az idegen, legyen bár az a műveltebb osztályok tagja, vagy az egyszerű nép fia, meglepetve állapodik meg e dicső épület előtt, s álmélkodva bámulja annak úgy gyönyörű arányait, mint megható nagyszerűségét. Tessék elhinni, hogy főegyházunk szépségét, lyceu- munk nagyszerűségét csak akkor bírtuk teljesen felfogni, s átéi’ezni, midőn néhány évi távoliét, és a hazán kivül szerzett némi tapasztalás után visszatérve, e két épület figyelmes szemlélésébe elmerültünk. Nem feledjük soha azon élénk örömet, mely ekkor átrezgé keblünket, s mely azon boldogitó fohászban tört ki: élni fogsz szeretett hazám, és te kedves város, mert vaunak fiaid, kik ezen, a pogány kéz által feldúlt, letarolt földön, az ősök megsemmisített művei helyett újakat teremtenek! — Csak nem rég történt még, hogy egy katonaviselt értelmes fiát a népnek, ki a testvérhazáknak nagy részét, majd az egész osztrák Olaszországot bejárta volt, kérdeztünk: látott-e ennél — a lyceumra mutatva — sok szebb épületet ? és feleié: „uram nagyobbakat is láttam, de ily szépet, fökép, mely ily egészen kiadta volna magát, nem láttam.“ Az idegen, ki a műveltség némi fokán áll, Egerbe vetődvén, el nem mulasztja, hogy a lyceumba be ne tekintsen, s ha ismeretsége van, megtekinti annak csillag- dáját, gyönyörű nagytermét, könyvtárát, kápolnáját, és elégülten távozik. íme tisztelt olvasóm, küszöbén állunk indítványomnak. Itt a lyceumban találom én azon gyú- pontot, hol — ki nem zárva egyebeket — a szellemi, különösen művészeti érdeket emelhetőnek, és fokozhatónak, emelendőnek, és fokozandónak tartom, s ide czéloz inditvány om. Inditványom rövid szavakban formulázva következő: áll.tsunk a lyceumban nyilvános képtárt, és éremgyüj térné nyt, esetleg régiséggyiijteményt is. Úgy vélem, nem szükséges indítványomat bővebben indokolnom. Az előrebocsátott elmélkedésben van egy és más, mi ide vág; azonfelül e lapok t. olvasóközönsége sokkal jobban átlátja az ily gyűjtemények értékét, azoknak, főleg a czélszerü választékossággal berendezett képtáraknak hatását a kedélyre, a szellemre, a művelődésre, és jó ízlés fejlesztésére, semmint arról hosszasan értekeznem kellene. Csak is azon oldalról bátorkodom tehát még egyszer mintegy jelezni a dolgot, mi egyrészt a városnak ez által emelkedendő hírnevét, másrészt az onnan háram- landó anyagi hasznot illeti. Olvassunk csak bármely földleírást, avagy statisticát, vájjon miből fogjuk egy és más városnak műveltségét megítélni, ha nem a tan- és műintézetekből, melyekkel az bir? és vájjon, ha utazunk, nem épen ezen intézetek-e azok, mik bennünket itt és ott megállítanak, hogy azok megtekintése által tapasztalatainkat gyarapitsuk? Innen pedig aztán önként következik az is, hogy az utazó, az egyik városon, mert semmi érdekessel, semmi nagyszerűvel, semmi művészeti szépséggel nem bir, keresztülrobog, mig a másikban, hol ezekből egyet és mást talál, megállapodik, és időz; sőt a vargabetűt sem sajnálja, hogy oda betekinthessen. Ily módon pedig ki- sebb-nagyobb arányban pénz szivárog a városba; egyszersmind a jelzett körülmény kedvezőleg, emelőleg visz- szahat az élet egyéb viszonyaira, ,egyéb ágaira is. Emlékezzünk csak vissza, mig a Pyrker-képtár városunkban pihent, hány művelt idegent vonzott ide annak megtekintése, kik különben talán mellőzték volna Egert? Úgy hiszem, eléggé megvan alapítva inditványom; s most már következetesen azon van a sor, hogy kivitelének, létesítésének módjáról, eszközeiről nyilatkozzam. Ezt joggal megvárja tőlem a t. olvasó, és én nem fogom elmu-
