Eger - hetilap, 1865
1865-06-08 / 23. szám
197 mérvben se akadályoztassék, meghagyandó, hogy a kamat a kölcsön vett terménynek egy évre legíölebb Vg-át tehesse, s az minden aratás után a kölcsönzött mennyiséggel együtt visszatérittessék. f) A községi takarékmagtári ügyek feletti éber Őrködés a megyei hatóságok körébe tartozván, e végett a megye székhelyén a közig, alispán elnöklete alatt, megyei számvevőnek hozzájárulása mellett, öt tagból álló központi bizottmány alakittatik, mely a községi magtárak pontos kezelése iránt évnegyendenkint egyszer megtartandó ülésekben intézkedendik. — Végre g) Minden községnek jogában álland, takarékmagtári alapszabályait a maga saját köre s helyi viszonyaihoz képest szerkeszthetni. (Vége követk.) Korhibák. II. Unalom. Méltán sorozhatjuk az unalmat korunk hibái közé. Mert ha századunk a haladás és tettek kora; akkor az unatkozók serege vétkezik a társadalom ellen, melynek haladására mit sem tesz. Az unatkozók maguk sem tudnák meghatározni érzelmeiket. Azonban az unalmat terhes nyugtalanságnak, a teendők gyakorlatábani megmagyarázhatlan tespedés- és lelki merevségnek, a lét minden javai s örömei iránti izlés- hiánynak, végre pedig az élet és élvezet akadályának nevezhetjük. (Alibert). Különben az unalom számtalan ok miatt nehezedhetik a lélekre. Sokszor elegendő, hogy bizonyos szokásainktól kénytelenittessünk megváltni, vagy valamely baráti viszonyt megszakitani. Gyakran azokat lepi meg az unalom, kik szülőföldüktől elszakasztatnak, szabadságuktól meg- fosztatnak, vagyonúkban nagy veszteséget szenvednek, vagy várakozásukban csalatkoznak. De főleg a henye életűek élezik az unalom terhét, s a szerencse gyermekei, kik a munkássághoz nem szokvák. így a milliómos, kinek teher a nyilvános élet, tömérdek kincse daczára is, a legszerencsétlenebb. Miután már sokat vagy mindent élvezett, minden iránt közönyös, hideg lesz; lágy vánkosokon nyújtózva, nem tud mit tenni idejével s pénzével; tagjait megfásitotta a henyélés, lelke meggörnyedt az unalom terhe alatt, ő szenved, még pedig többet, mint a kenyerét nehéz munkával kereső szegény. A kaczér, ki csak ünnepélyekről álmodozik, ki szépsége fénye miatt a társaságok bálványa, a gyönyörszünet alatt halálra únja magát; mert minél több örömet élvezett a lélek, annál nagyobb lesz unalma azok megszűntével. Ki eltelt az élvezetekkel, annak csakhamar Ízetlenné lesznek a világ szórakozásai, unatkozni fog. Az unalom pedig szintelenné teszi az egész életet, a legtisztább örömekbe gyászos mérget önt, pusztitó befolyása minden életkort, minden nemet s állapotot meghervaszt. Az unalom mindenütt — még a legzajosabb mulatságban is — ott van, fekete vonásokat rajzol a természet szépségeiie, élet- untságot von maga után, s igen gyakran öngyilkosságban végződik. Egy tekintélyes nő igy ir barátnéjának: „Szeretném leirni neked a nagy urakat emésztő unalmat s a kint, melylyel napjaikat leélik. Nem veszed észre, hogy mesés vagyonom daczára is, szomorú unalomban halok meg? | Még fiatal és szép voltam, sokat élveztem, mindenfelé szerettek ; későbbi koromban a szellemi élvezetekben találtam kedvemet, vagyonom is van, s most igazán megvallva: mindez állapotaim szomorú űrt hagytak maguk után.“ — Leliet-e nagyobb szerencsétlenség, mint a szerencsével eltelni ! A legnagyobb szerencsétlenségnek megvan reménye. Helyesen jegyzé meg Walpole: az unalom a szerencsések szerencsétlensége. Az unalom ép úgy emészti a lelket, mint a tétlenség a testet, az unalom pedig leggyakrabban a tétlenség kifolyása. Azért az unalmat mi sem gyógyithatja meg köny- nyebben, mint a lelki s testi munkásság. Mért nem unatkozik a köznép ? Mert egész élete folytonos munkásság. Az embernek pirúlnia kellene megvallani, hogy unatkozik. Az unatkozó nem lehet a társadalom hasznos tagja. Lehet-e unatkozni, midőn oly szükségünk van az önképzésre? Haladhat-e a nemzet, ha hasznossá válható egyénei az unalomról panaszkodnak? Lehet-e unatkozni, midőn annyi szerencsétlen segélyünket várja ? Munkálkodjunk és nem fogunk unatkozni, s hogy a munkában el ne fáradjunk, keressük a munkábani változatosságot. Ki az unalomtól ment akar maradni, ne feledje : hogy minél előbb halad a korban, az elfoglaltságra annál nagyobb szüksége van, minthogy ekkor a lélek már szilárdabb, a kicsapongó szenvedélyek iránti ízlés gyöngébb, s a kevésbbé élénk örömek könnyen a kínzó unalomnak adhatnak helyt. Ha a gyermeknek játék, az ifjúnak szabad élvezet és tanulmány kell; úgy a férfiúé a munka. Ki pedig állítaná: hogy a tétlenségben sohasem unatkozott, arról egy Írónővel elmondhatjuk: hogy vagy esztelen, vagy hazug, vagy mindkettő. L. L. Levelezés. Dedós, jun. 5. Nálunk a szent-györgyi búcsú alkalmával a rk. uj iskolaház állítására, sorsjátékos estély rendeztetett, ha a sors játékot nem űz jó szándékunkból. A sorsolásra kellő időben engedély nem érkezvén, a beérkezett szebbnél szebb adományok bazarban adattak volna el, ha ismét kimondhatatlan okok miatt máskép nem megyen a számozott darabok pénzzététele. No de akárhogy volt, akármint volt, elég az hozzá, hogy többet jövedelmezett, mint némely műkedvelői színjáték; mert itt nem voltak erre, arra költséglevonások, (miután a fényesen rendezett tánczmulatság, az igazi magyaros, szives ellátással együtt, mind magunktól került) hanem a mi bejött ezúttal, készpénzben 120 forint, ez tiszta jövedelem. Ide számítandók még egyesek kegyes adakozásai u. m. ml. gróf Serényi László űré különösen, ki minden épületfát ingyen adott; — egy ismerősünké, ki a követ vágatta, azután Böröndy Lajos űré, ki társaival erélyesen s áldozatkészen vezette az ügyet. Kiemelendő még a fáradhatlan Egly család, páratlan vendégszereteteért. Nemkülönben felemlítendő az is, hogy épen a ref. lelkész, t. Némedy József úr nemes közreműködése, és bőkezű példája gyarapította utoljára is a bevételt. Ez közbevetőleg mondva, köztünk valóban szép szokás: a ref. atyafiak a katolikusoknak, s ezek amazoknak testvéri részvéttel nyújtanak segélyt; ha egy építkezik, a többi valláskülönbség nélkül mind segíti. De ki mondhatná eDnindazt, a mit a dédesi jótékony mulatságot illetőleg el lehetne mondani ? A kegyes adakozók névsora lenne ide iktatandó, hálánk kifejezésetil; azonban ennek pontos közlésére még nem lévén ellátva adatokkal, csak az ,Eger‘-re nezve is oly becses egri amazonok gyöngysorát jegyzem ide: Szöghy Ilka, Yiolet Matild, Móczer Irma, Hanák Irén, Szávics Olga, Szmrekovszky nővérek, Matékovics Luiza, Répássy Lászlóné, Mészáros Istvánná, Oröber Ferencz urhölgyeket. Azu*
