Eger - hetilap, 1865
1865-05-25 / 21. szám
181 hogy a művelt franczia nemzet fénykorét nem kevéssé | beliomályositsák. De más a népfaj, mások voltak a kö- j rülmények, s gróf Suzannet jellemzö'leg méltán szól igy jelentésében: „én Algirt nem láttam, de megsiratnám hazámat, ha a mi gyarmatunk oly rendetlenségnek lenne kitéve, mint a kaukázusi kormány, és ha oly hős, szabadságszerető nép ellen kellene küzdenünk, mint a kaukázusi, melynek vasfiait elesni látni, fájdalmas részvét nélkül nem lehet.“ S ha fölemelkedett magasztos érzelmet nem lehet keresnünk a diplomatánál, hogy önző érdek nélkül egy ritka népfaj életét mentse, legalább a számitó politikától, mely majd kereskedelmi, majd birtoknövelési indokból önhasznát is mérlegbe veti, megvárható volt, hogy az angol a muszka ellen hű szövetségese ügyében egy árva szót ejtsen, a franczia pedig képzelt s a zilált európai körülményeknél fogva meglehetősen sikerült vi- lágmissiójában, melylyel minden népek areopagjaul tolta fel magát, nem felejtkezik meg az emberfaj eme gyöngyéről , s nem hagyja azt veszni örökre. — Meglehet, hogy a non interventio ruganyos fogalmánál tovább volt nyitva az oroszok sirja, de azt tudhatták, hogy a megfogyott maroknyi nép, ha mind Leonidas is, a tízszer, húszszor nagyobb erőnek elvégre is áldozata lesz. így Írják magukat a tettek a történet könyvébe, melynek tartalmát és irályát most sem lengi át az emberiség s haladás szelleme. Egyik hős nép meghal, másik I haldoklik, s a fásúlt keblű vén Európa hidegen áll egyik sírjánál, részvét nélkül hallja a másiknak halálhörgését. A részvét abban nyilatkozik, hogy Stratford lord közhe lyesléssel találkozott beszédében előadta az oroszok által a cserkeszek ellen követett eljárást, s hogy mennyi erőt forditott a földterület meghódítására. — így veszhet el a legnemesebb nemzet, ha reménye horgonyát ktilsegélybe veti, mert nem csak egyesek, de idegen nemzeteknél is uzsorás a szellem, s előbb magával számol: mit nyerhet rajtunk? — igy halhat ki még sok nép a hatalmasok egy részvétkönye nélkül, megsiratva csupán elvbarátitól. K. A. A földművelés jelentősége. A polgárisodott világban az emberi munkák közt legeredetibb s legszükségesebb a, földművelés. Es mégis emunkét sokáig, igen sok országban, nemtelennek tartották, sa vele foglalkozók között szellemi kopárság tanyázott. Mindez nem igy van időnkben; a földművelés szabad embert megillető munkává lesz; a munkások szellemileg haladnak, művelődnek! Lássuk tehát, minő állást foglal el az emberi életben a mezőgazdászat? minő befolyást gyakorol a természet változásaira, és különösen mi hatással van az ipar, művészet, tudományok, szóval, az emberiség nemesítése és jóléte előmozdítására ? Ezt legkönnyebben felfoghatjuk, ha egy sivatag, műveletlen tért képzelünk, mely most vétetett művelés alá. Ez a tér megmtíveltetik, maggal behintetik, s azonnal zöld bársonyszin vonja be az eddig kopár, ^zordon vidéket. Azon anyagok, melyek eddig megoszolva a levegőben és földben rejtőztek, egyesülnek a gyenge növényekben, s különös növényalakokká változnak. Az elvetett mag még nem elégséges a tenyészetre, ez csak ingert, lökést, ad, hogy a föld és levegő tömör anyagjai egyesüljenek, és egyesültökben mint növény, életet tüntessenek elő. A tömör földi és légi anyagok ekkép növényekké változtatván, az emberek és állatok táplálására alkalmasakká válnak, mertbennök erre szükséges alkatrészek képződnek. A mennyiben a földművelés ezen anyagokat növényekké változtatja, annyiban állatokat, s embereket teremt, s igy sza poritja ez ország népességét. Tehát a földművelésnek lehet köszönni, hogy a földben és levegőben rejlő mozdulatlan tömör alkatrészek egyesültek, s most mint növény, állat és ember hosszas álmukból fölébredve, életre szabadságra keltek. A földművelésnek lehet köszönni, hogy a holt kő megelevenűl, mert a földművelés által felforgattatván, a levegőn elporlik és földdé lesz, a föld pedig művelés által élő lényekkel népesittetik. A természet minden erejével egy czél felé törekszik, minden képződése oda van irányozva, hogy a benne elszórt önálló tömörségeket egyesitse, azáltal megelevenítse, s igy a különállókat a közöshöz hasonlókká képezze. Mi lehetne tehát valami nemesebb foglalkozás, mint a természettel kezet fogva egy utón haladni, egy czél*felé működni? E szempontból a földművelés és földműves előtt tisztelettel kell meghajolnunk, mert nemcsak hogy az ő keze után nyerjük az élet fentartására szükséges terményeket, hanem ő az, ki megeleveníti és megnemesiti körülöttünk az anyatermészetet, ki zöld szőnyeget von a szántóföldek barna barázdáira, s virágkoszorúkat kötöz a fák leveletlen galyaira. Minden országnak jóléte különösen a földművelés miképi állásától függ. Ezen jólét annál virágzóbb és nagyobb, minél nagyobb a fogyasztás. Ha tehát azt akarjuk, hogy valamely ország jóléte, virágzása tartós legyen ; lehetővé kell tennünk, hogy folytonosan nagy legyen a fogyasztás ; mire nézve szükséges, hogy a ^bevétel a kiadással egyenlő lábon álljon. Ezen bevételek függnek először attól, a mit művelés által a föld előhoz, és másodszor attól, a mit a kézmű és művészettel foglalkozó erők teremtenek. Az, a mit valamely ország saját fogyasztása fedezésére előhoz, közvetlen csak a földművelés által idéztetik elő; de azonkivül a kézműnek, iparnak és gyáraknak is sok anyagot szolgáltat a földművelés, melyet azok feldolgoznak, sőt tápszerek nyújtása által ez ad erőt embernek, és állatnak. Az ember csak akkor képes tehetsége magasabb kiművelésére, ha mulhatlan életszükségeit becsülettel kielégítheti. Éhség és nyomor közt tudomány, művészet és irodalom nem fejlődhetik. A földművelés tehát valamely ország jólétét nemcsak közvetlen azáltal emeli, hogy a polgároknak a szükséges tápszereket kiszolgáltatja; hanem különösen fontos emeltyűje, éltető szelleme az ipar, művészet és tudománynak is, és igy közvetve ezek által is emeli az ország felvirágzását. De nemcsak emelője az ország jólétének a földművelés, hanem biztosítója is; mert ha a kereskedés fennakad, a gyárak elhallgatnak, a kézműipar tesped is, a földművelés terményei mégis adnak annyit, mennyi napi szükségünk kielégítésére okvetlen megkiván- tatik. Ellenben az oly országok, melyeknek főbevételök a gyáriparból származik, azonnal nyomorba és szükségbe sülyednek, mihelyt fölösleges gyártmányukat nem képesek eladni, mert gyári munkával nem lehet az éhséget lecsillapítani. Atalános a földművelés hatalma és hatálya. Az emberi szellem behat a merev föld gyomrába s megeleveníti azt, hogy növényeket, állatokat és embereket teremjen. A földművelés nagyszerű rajzoló, mely zöld vetéseket, érett gyümölcsöt, állatokat és embereket rajzol a szivatag térekre.
