Eger - hetilap, 1865
1865-05-18 / 20. szám
174 pai lapokba is átjutott, s reá nézve jellemzőül tűnik fel. Például irja Williaminef: „ha békét akartok, a ragadományt pótoljátok ki, a foglyokat s menekülteket adjátok ki, s főnöktöknek oroszt válaszszatok. — Az ide jövő angolok hazugok, s még esküjüknek sem lehet hinni. Ok meg akarják az országot hóditani, de jobb orosz, mint angol jogar alatt élni. Hát mire vártok ti? Nem tudjátok, hogy ha az ég össze akarna rogyni, Oroszország elég hatalmas, azt szuronyaival feltartóztatni?! — Más országoknak vannak gépészeik, hatalma csak az egy orosznak van. Ha békét akartok, hinnetek kell, hogy csak két hatalom van: Isten az égben s a czár a földön. Hanem hódoltok, völgyeitek tűz és kard által pusztulnak el, hegyeitek, mint a galagonya, eltapostatnak.“ — Erre a cserkesz követek, egyszerűen mint az őszinte magyar szokta, s mérséklettel ezt válaszolták: kímélje magát s őket ily levelektől, csak folytassa a harczot, mert öndicsekvéseit figyelembe nem veszik, — s ismét: azt állítva, hogy országunkat megsemmisítitek, az Isten tulajdonságait ruházzátok magatokra, vagy tulajdonítjátok magatoknak. Ki a történelmet nemcsak kedélyes szeretettel, de beható figyelemmel is vizsgálja, a tények és események egész sorait egymással összehasonlitja, úgy fogja találni, hogy az emberi ész — és tevékenységnek tágas mező van ugyan nyitva, de a Gondviselésnek egy kiszámithatlan és meg- fejthetlen befolyása a válságos és határozó pillanatokban félre nem ismerhető. Főleg midőn a gyarló por ikarusi szárnyakon akar a naphoz emelkedni, megdördül az ég, s a látszólagosan biztos számitásokat megsemmisíti. Toap- sénál 33 vitorlás hajóból áll az orosz tengeri erő, a 14 nagyobb hajó egy borzasztó sort képez, mely megkezdett tüzelésével a cserkeszek minden védelmi vonalait tönkreteszi, s többet ezernél közülök elsodorván, futásra kényszeríti, úgy hogy csak a szomszéd magaslatokra menekülhettek, s oly zavart hozott soraikba, minő az egész hadjárat alatt nem volt észrevehető. A már ekkor megerősített s 60 hadihajóból állott orosz flottát a tengeren egy orkán támadja meg, s oly irtóztató veszteséget okoz, oly iszonyú látványt nyújt a felkorbácsolt hullám mindent elnyelő sir- ja, minő a tengerészet történetében századok óta nem tapasztaltatok, s a veszteség orosz részről perez alatt nagyobb volt egy vesztett nagy csatánál. A hatást, melyet a természet Ura által e természeti esemény a cserkeszeknél szült, vallásosnak nevezhetjük, — úgy tekinték ők is, mint Isten újját, mint annak közvetlen beavatkozását • mit abból is láthatunk, hogy az ország minden részében vallásos hálaünnepélyek tartattak, s Williaminef mondatát commentálták: csak két hatalom van: Isten az égben s a czár a földön, de látjuk, melyik a nagyobb! A világ- történelem nagy könyvéből egy analog eset jut eszembe, II. Fülöp Spanyol király idejéből. Ez nagyszerűsége mellett mutatja az emberi tervek kicsiségét, s a természet Urának azon hatalmát, melynek legyőzésére a teremtmény nem képes fegyvert gyártani. (Vége köveik.) Levelek a Nagy-Kunságból. II. Május 8-án. j T. szerkesztő ur! Azért hallgattam ily soká, mivel mindig j vártam, hogy a jó Isten egy áldásos esővel megszenteli megre- j pedezett szomjas földeinket, s az újraéledő vetések fölötti örö- ! memben vidámabb tudósítást közölhetek becses lapjában. De hasztalan vártam, mert egész aprilban csupámfélóráig tartó esőt nyertünk, az is oly gyéren hullott, mintha sürü szitán eresztették volna. Nagyon szűkén méri reánk áldásait a méltán haragvó Isten, mert az erkölcsileg koldusbotra jutott emberiség eszeveszett harczot folytat ellene! Meg is látszanak ostorozó kezeinek siralmas nyomai mindenütt. Késői őszi vetéseink elsárgulva, elvénülve sinlödnek a sziklakemény szikes földekben, a korai ap- rómagu tavaszi vetést két különfaju féreg pusztítja, a későbbiek pedig ki sem keltek. Kertjeinket hasztalan locsoljuk, mert mintha az Isten megparancsolta volna a földnek, hogy ne teremjen semmit, minden, mit belé vetünk, csak tengődik, vagy igazabban mondva — haldoklik. Az április 30-iki és május 1—3-iki kemény fagyok a gyenge szölőfakadásokat legnagyobbrészt semmivé tették, pedig a legdúsabb terméssel kecsegtettek. Igaz, hogy a gyümölcsfákban még nincs szembetűnő kár, hacsak később le nem hull a hideg által megcsigázott gyümölcs, de eléggé aggasztó körülmény az is, hogy a legelők szinte végpusztulásnak indulnak. A juh imitt-amott még csak szedegethet, de a csordára járó szarvasmarhát éjszakára száraz takarmánynyal kell ellátnunk, mert oly éhes, és lapos gyomorral jő haza, mintha minden darab Fáraó sovány teheneitől származott volna. Nagyon czélszerü lesz, ha minden gazda többször megtekinti, kivált a gulyán levő marháit, mert ha még egy hétig nem lesz eső, lehetetlen, hogy a száj- és körömbetegség be ne következzék. Régi tapasztalás bizonyítja, miszerint e két betegség mindenkor együttjár. Isten óvja meg jószágainkat e ragadó betegségtől, de ha mégis bekö vetkeznék, merem ajánlani mindenkinek, hogy kékkövet finom porrá törvén, tejföllel keverje föl és ezzel kenesse be a szenvedő marha foghusát, azután rozsliszttel hintse be, hogy a marba mindjárt le ne nyalhassa, sőt a körömnyilást is czélszerü ugyanazon keverékkel jól bekenni, saját tapasztalásom után mondhatom, miszerint az említett orvoslást követve száj- és körömbajban szenvedő marháim harmad, negyed napra fölgyógyultak, pedig némelyiknek darabokban szakadozott le inéról a rothadt hús. Egy vakmerő gyilkolási esetről is tudósítom e lapok becses olvasóit. April 28-án éjjel egy t.-szalóki ifjú juhászt a kun-madarasi lakosok néhánya kegyetlen marczangolásokkal végezett ki, és feleségét is úgy összetörte, hogy a súlyos ütések következtében az is a halál áldozata lett. Mindössze három hónapos házasok voltak, és mily váratlanul elkészült számukra a halálos násznyoszolya! — Tegnapelőtt pedig egy elegáns öltözetű vasravert egyéniséget kisért két czigány városunk házához, s miután a delinquenst resignálva visszafelé ballagtak, egy izraelita kereskedő kérdezé tölök : „Ki volt az az ur, kit előbb vason kisértek ?“ az öregebb czigány mérges pofát vágva nagyot köpött, s egész indignatioval feleié : „ur is volt a, — fene.“ „Hát mi volt? kérdé a kereskedő; „hát zsidó“, lön a laconicus válasz. Ebből azon tanulságot merítettem, hogy a kíváncsiság nemcsak Ádám apánk torkába fulasztotta az almácskát, de napjainkban is sok embernek torkára forr. Apróság. f(A világnakvalószínüleg legrégibbhangszer e) a kopenhágai múzeumban őriztetik. Ez egy bronz harcz- trombita, mely Schleswigben egy sirdomb alatt más régiségekkel együtt találtatott. E trombita, mely 9/)0 rész réz és */io rész horgony vegyülékéböl igen szépen öntetett, rendkívül nagy; csöve dugaszhuzó gyanánt tekerőzik körül; fuvókája aránylag igen tág s végnyilása lapos, mint a czimbalom. A közel hét láb hosszú hangszer igen mély, teljes, messze hallható hangot ad. Szakértők a homályos őskor készítményének tartják.
