Eger - hetilap, 1865

1865-05-04 / 18. szám

156

hogy ezek e 12 év alatt keletkeztek volna; vagy ha ez idő alatt telepittettek, ez azt tanúsítaná, hogy e fallal kerített belvárosban a nép a Fenessy-szerződéskor már helyet nem találván, a falon kívül települni kénytelen volt. A vár és városon kivül dombok tetején, főleg utak mellett volt felállítva 15 őrház, és pedig az 1-ső a mostani „galagonyás“ alatti szántóföldek végénél, a kerecsendi útról keletnek eső dombon, a kerecsendi út az időben budai útnak neveztetett, és nem a mostani helyén volt, hanem a zsidótemetőn fölül hagyván el a külvárost, onnan húzódott a kőlyuk felé; a 2-ik őrház ezen budai úttól nyugatnak a mostani „kolompos“ nevezetű hegytetőn volt; a 3-ik a mostani „zöld koszorú“ korcsma táján; a 4-ik az egykori trinitariusok táján az akkori verpeléti út mellett; az 5-dik a „szarvas“ kaszárnyán alól a Rókusz- temető táján, az akkori szomolyai ut mellett, a 6-ik ugyanezen ut mellett az „almagyar“-tetőn, a B arch et ti- féle szőlő táján, mely hegy akkor sánczhegynek neveztetett; a 7-ik ugyanezen út mellett a „sikhegyhez“ közelebb, de innen a völgyön; a 8-ik ugyanezen út mellett, túl a völgyön, a völgy aljában közel az ostorosi határszélhez; a 9-ik a sikhegy-völgy ön, — mely akkor csurgó-völgynek neveztetett— a sikhegy közepe táján; a 10-ik a Kis-Eged-tetőn, az akkoriban cserépi — most noszvai ut mellett; a 11 -ik a mostani donáthegy elején; a 12-dik a czigléd-tetőn; a

13- dik az Egedtetőn, a Diósgyőrbe vezető török úttól északnak,körülbelőlhol a mostani omladékok láthatók; a

14- ik a Hosszu-Egedtetőn; a 15-ik a Kis-Tiba-hegy irányában — mely hegy az időben „vérhegynek“ neveztetett — az Egednyakon , mindekét utóbb emlitett őrház az úgynevezett török ut mellett.

A város, a fallal kerített részen túl, mint már fennebb emlitém, három külvárossal birt, és pedig a rácz-hóstyá- nak azon részével, mely az akkor is, most is ráczhegy nek nevezett hegyen keresztül a v i 11 ó felé vezető úttól nyugatnak, a Szala-parton fekszik. A makiári hóstyának azon részével, mely a makiári útnak jobb és bal oldalán esik, vagy is a mostani kertészsorral majdnem azon hosszaságban, mint jelenleg fekszik. Végre a hatvani hóstyával, mely körülbelül a mostani sóháztól kezdve, a jelenlegi kerecsendi úttól nyugatnak eső, s a farkasvölgyig nyúló terjedelemmel birt, ide nem értve a később telepitett újvárost, és a farkasvölgyből lejövő vízfolyáson alól eső részt.

Meleg forrás térképünkön három van megjelelve, és pedig az első a vár alatt a „hosszú pincze“ táján; ezen meleg forrásnak jelen időben már nyoma sem látható, de hogy a török-időben ez létezett, e térkép bizonyításán túl abból is hihető, hogy még ezelőtt 15—20 évvel magam is láttam — ha jól emlékszem — a jelenleg Ürményi Antal lakostársunk udvarában, vagy szomszédjáéban, egy elhagyott törökfürdő meglehetős épségben lévő maradványait, mely az időben már sertésólnak s egyéb szeméttartó helynek használtatott. A második és harmadik meleg forrás a makiári út mellett jobbra és balra, azon helyeken, hol most is léteznek, jeleltetik meg. A város falán kivül, a czifra- és ráczkapuk közt Felnémet felől jövő viz, az időben fbldgát által tartatván fel, tavat képezett, mely tó térképünkön „hideg tónak“ neveztetik; hihetőleg e vizenyős tér szolgálhatott az egri törököknek rizstermesztő helyül, melynek emlékét mainapig fentartja az ott lévő „rizskása-malom“ nevezete is. — A város déli oldalán a mostani érseki kert helyén, a meleg vizből kifolyó viz szintén egy terjedelmes tavat képezvén, ez „melegtónak“ czi- meztetik. Ezen meleg tón alól, a mostani káptalani réten,

| létezett egy jókora kiterjedésű sáncz, mely sáncz földré- i szeinek nyomai e helyen most is láthatók, melyeket a mai ember egykori halastó maradványainak lenni hibásan hisz. Martonffy Károly.

(Vége köv.)

Eger város főorvosának hivatalos jelentése az 1865-ik év első negyedéről.

A.) A légköri változások ezen évnegyedben a rendes időjárástól ismét sokban eltérők voltak: január egész lefolytéban — alig négy napot kivéve — kevés hideget hozott, hó és eső bőven hullott. 24 napon borult az ég, mi alatt a téli fagy majdnem egészen kiolvadt; kemény, hideg téli nap az egész hóban nem volt, s a Reaumurféle hévmérő — 6 — 7°-nál alább alig szállott, a múlt évek rendkívüli szárazságát az ezen hónapban lecsapatott nedvmeny- nyiség habár egészen nem is, de legnagyobb részben ki- egyenlité. Február már inkább téli jellemű volt, menynyiben bő havazás mellett, olykor a hideg is keményebbre változott, azonban — 14°-nál többre nem ment, ezen hónapban 19 borult nap számláltatott, és csak 9 napon sütött többé kevésbé a nap. Márczius szokatlanul hideg, nedves ; borult napja volt 17, a hideg e hó végével újra erősödött, leginkább 20—23. között, de — 9°-ot nem haladt meg, 14 napon részint hó, részint eső esett. Ez évnegyedben a föld már eléggé megázott, de a késői kemény fagyok a földmunkát igen hátráltaták.

A légsúlymérő állása, mondhatni, naponkint változott, huzamosan alant, bő esőzéstől követve, állott január

15-től 20-ig, továbbá febr. 1-től 5-ig, mely utóbbi napon, kemény hideg bekövetkezése előtt, négy óra alatt hat vonalat emelkedett, legalantabban állott február 1-én — 27" 10"' (bécsi mértékj, legmagasabb állása = 28" 9'" márczius 22-én, ekként a légsúlymérői ingadozás az évnegyedben = 11"'.

A légmérséklet, s azt jelző hévmérőnek állása, az évszaknak, melyben előfordult, nem mindig felelt meg, sőt majd megfordítva állott: január enyhébb volt februárnál, s ez márcziusnál alig volt hidegebb, ez utóbbiban bár névleg a tavasz kezdetét vette, de a növényzet folyvást téli állapotban sinylett; legalantabb fokon állott a hévmérő február 6-án == -— 14°R, legmagasabban márczius 15-én = -f- 10°R. a közel fekvő hegyekben a vastag hóréteg, mely e télen hullott, még igen keveset olvadt, annálfogva a lég folyvást igen éles, hűvös.

A légnedvmérő elég nedvességi fokot még akkor sem mutatott, midőn hóban s esőben bővelkedtünk, sőt márczius 22-én a szárazság főfokán állott, mi részben a szeles, hideg időjárásnak tulajdonítható.

A szelek iránya folyvást igen változó, s több napon teljes erővel dühöngtek, átalában minden irányú szél növelte a hideget, leggyakoribb volt a nyugat-északi, és pedig febr. 6, 7, és 11-én, továbbá márcz. 7-én NyE.4, s még erősebben fújt az E.4 febr. 22. és 23-án.

B) Átalános kórállapot.

A felnőttek egészségi állapota ez évnegyedben elég kedvezőnek mondható; igaz ugyan, hogy itt néhány hagymázeset fordult elő, de ez járványnak alig mondható, miután ezen évszakban másszor is szoktak előfordulni, különben rendes gyógykezelés mellett gyógyulásuk oly könnyen ment, hogy mielőtt a baj kifejlődnék, már megszűnt, s az egészség visszatért; továbbá az idült köszvé- nyes, aranyeres, vízkóros betegek, mellbajokban sinlődők