Eger - hetilap, 1865
1865-05-04 / 18. szám
157 — a huzamosan nedves hideg időjárásban sokat szenvedtek ugyan, de ez csak szórványosan történt. A gyermekek között, főleg 7 éven alól, még folyvást a görcshurut, hárgyás torokgyik, rendetlen lefolyású vörheny (scarlatina) mint járvány fordult elő, s a halálozási arányt kedvezőtlenebbé tette. Meghaltak összesen 233, ezek közül 117 fi, 116 nő, lelencz volt kettő, halva szülött egy, tövénytélén 9. Betegség nemeire nézve: rendes kórfajokban meghalt 191, hagymázban 15, hártyás torokgyíkban s vörhenyben 22. Vallásra nézve r. kath. 227, zsidó 6. — A szülöttek összes száma az izraelitákon kívül 230, ezekből 92 fi, 138 nő — a nőnem szaporodása folyvást aránytalanul nagy. — Házasságra lépett 52 pár. A háziállatok itt helyben járványtól átalában menten maradtak, hanem a szarvasmarhák között ellésben több darab elveszett. Az orvos-rendőri intézkedések szokott rovatai közül, melyek mindazt magukban foglalják, mi az egészségre káros befolyással lehet — a lefolyt évnegyedben leginkább a fűszerkereskedésekben áruitatni szokott erősen ható, összetett, és titkos gyógyszereknek leltározása s illetőleg elkobzása felsőbb rendeletnél fogva hivatalosan eszközöltetett. Kelt Egerben, april hó 10-én 1865. Dr. Dobrányi Ignácz, _________Eger város főorvosa. A Kaukázus népei. (Folytatás.) Oroszországnak Közép-Ázsia s Indiára irányult törekvései, bármint tagadta is, lasankint úgy kibontakoztak a homályból, mint II. Katalin idejében a hódítási tervek egész raja. Közép-Ázsián keresztül Indiától a Káspi- tó és Fekete-tenger felé Törökország rovására a kereskedelmi út visszaállítása s igy az orosz uralomnak előbbre tolása azon vidékeken, hol egykor a genuaiak az ázsiai nagykereskedést űzték, — a két tenger kizárólagos birtoka, — Perzsián keresztül kiterjesztése az orosz befolyásnak : régi orosz czélokhoz tartozik. A Káspi-és Feketetenger közti tartományok az orosz tervrendszerben egy szükséges lánczszemet képeznek, mig ezekkel nem rendelkezik, hiányzik terjeszkedési alapja egész Ázsiára, és kereskedelmi czéljait az említett roppant horderejű vonalon nem valósíthatja. Azért már 1828-ban, midőn a Per- zsiávali viszonyok kiegyenlittettek, a turkmancsai béke folytán itt tetemesen kiterjeszkedett. A nagy kirgizi sivatag Oroszország birtokába került, a lesghiek, és grúziak meg lettek alázva (1830.), s az orosz határok Ázsiában annyira kinyúltak, hogy azok a keletindiai angol gyarmatoktól már csak 280 órányi távolságra estek, s ha a cserkesz nép érczmelle védfalatnem képez, a tökéletes hódítás be van fejezve. — A kereskedő, féltékeny Anglia, mig látta, hogy saját hatalma Keletindiában, ezáltal kereskedése Kelet-és Közép-Ázsiával hatalmának s jóllétének nem alapföltétele, egykedvűleg nézte az orosz nagyobbulási terveit, de már Wellington testvére, Wellesley marquis, Indiának e század elején kormányzója, figyelmeztette Pitt ministert a veszélyre, mely őket orosz részről, főleg ha ez Francziaországgal szövetkezhetik, fenyegeti. De az akkori időviszonyok egy önfentartási háborúba keverték az északi óriást, megpihentek, az ázsiai tervek, sőt ő maga is Angliával, mint titkos vetélytársával szövetkezett. Miklós czár lép a trónra, s 1826. a Perzsiával kezdett háború Anglia féltékenységét teljesen föléleszté, s e percztől keltezi magát Angliában az ellensúlyozás, mely Oroszországnak terjeszkedési vágyait mindenütt ügyes fortélyokkal megkereszteli. 1827. óta már Perzsiát gyá- molitja és erősiti, angol tisztek vezetése mellett ott katonai hatalmat képez ki, az angol befolyást mind az udvarnál, mind a nemzetnél kereskedelmi összeköttetés által megállapitja. Sőt közel volt az idő, melyben Peel-Wel- lington kormánya a töröknek az orosz elleni háborúban tettleges segélyét megajánlosta, mikor a drinápolyi békekötés 1829. a háborúnak végét szakasztá. Azon alkudozásoknál, melyek Anglia, Franczia s Oroszország között már előbb a görög háború befejez ése- s a görög állam függetlenségére folytak, tehát nem sokkal az orosz-török harcz kitörése előtt, az orosz kötelezte magát, hogy birtokát a török rovására nem nagyobbitja, és az angol csak ezen föltétel mellett állott a szerződésre. 1826. apr. 4. igy nyilatkozott az orosz és angol: „mindkét állam, Kelet megnyugtatására, sem területnagyobbitás, sem kizárólagos befolyás, sem kereskedelmi előnyök után, melyekben más nemzetek is nem részesülnének, nem fog törekedni.“ 1827. jul. 6 egyezményben, midőn Franczia- ország a görögök érdekében a megállapított szabályokhoz járul, ugyané szavak ismételtettek. Sőt az orosz hadüzenete is a Porta ellen (1826. apr. 26.) ismétli ezen biztosítást következő szavakban: „Oroszországa jul. 6. szerződés kötelezettségétől soha nem távozott, s nem is fog távozni“ stb.stb.de már az akkermanni egyezések, s a drinápolyi békekötés meghazudtolják e biztosítást, mert a Feketetenger melletti földterület Anapa erősséggel, mely fölött a török legalább névleges fölényt gyakorolt, az orosznak esett. — Wellington tory-miniszteriuma el volt határozva, nem tűrni e pontot, s értesülve a drinápolyi békekötésről, azonnal irt pétervári angol követének, melyben őt megbízza, nyilatkoztassa ki a czárnak, hogy annak meghatározási jogát: milyen áldozatot tartozzék hozni a török ? — Anglia magának tartja fenn. Ugyanezt hangsúlyozta a trónbeszéd s az ügyérek fejtegetései, kik a jul. 6. szerződésnek különösen azon záradékát : „a birtokterület nem nagyobbitását“ illetőleg teljes érvényében akarják fentar- tani. Szerencsétlenségre a tory-miniszterium megbukik, következett a reformmozgalom, mely Anglia erejét kifelé megzsibbasztotta, Oroszországgal ázsiai terveit a lengyel háború hagyatta alább. Még mielőtt a Kaukázusban működését nagyobb erőfeszítéssel megkezdte volna, az előrenéző orosz kabinet előszabályokról gondoskodott, mikkel a közlekedést meggátolta, s a harcztérül szolgálandó földterületet a külföld előtt elzárta, imigyen az idegenek beavatkozása ellen magát biztosítandó. Közvetlen Varsó bevétele után a tengerparton általa bírt két nevezetes helyen: Anapában és Redoute-Kalehben vámházakat s veszteginté- zeteket állít, s a Fekete-tenger keleti partjait más nemzetek kereskedése előtt elzáija. Természetesen, ez elzárásnak valódi okait nem adta, hanem miként a Dunatorkolat elzárásánál, itt is egészségi, rendőri s vámemelési szempontok szolgáltak ürügyül. Az erre vonatkozó cs. ukáz az idegen udvarok követeinek Konstantinápolyban azon észrevétel kíséretében adaték át, hogy a tengeren hajóká- zóknak a tengerparttal érintkezése, mint csempészet, büntetés alá esend, s hogy jogtalan túlterjeszkedésének sikerét biztositsa, egy felügyelő hajórajt küld a cserkesz partokra, habár az különösen Synope s Konstantinápoly felől a közlekedést megakadályozni képes nem volt. Említett ukázt 1836-ban a kontantinápolyi orosz követ ismét emlékezetükbe hozá az idegen követeknek, de az angol e nemzetközi jogsérelmet törvényesnek el nem ismer
