Eger - hetilap, 1865
1865-04-27 / 17. szám
149 szánt irat (vagy más maradandó jelek) általi szándékos becsületsértést (pasquill tágasb értelemben) halállal fenyi- ték?*) — Később pedig, midőn a halálbüntetés a szokásból kiment, helyébe a száműzés lépett.**) A császárok idejében a halálbüntetést, legalább a súlyosabb esetekre, ismét alkalmazva találjuk, mint ezt a Justiniani Codexbe bevett Valentinian és Valens császárok rendelete bizonyltja. Sőt az ily pasquillusok találója is, ha azt azonnal meg nem semmisitette, hanem tovább terjeszté, a szerzővel egyenlő, tehát szintén halálbüntetéssel lak olt***) Még a legenyhébb büntetés is, mely a kevésbbé súlyos esetekre szabva volt, veretés, becstelenség (infamia) és abban állott, hogy a pasquillans végrendelet készítése, valamint végrendeleteknél! tanúskodásra képtelennek nyilvánittatott (intestabilis.) Bár a római törvények a császárok korszakáig egyéb becsületsértésekre, melyek magánkereset tárgyai voltak, csak pénzbírságot szabtak. Az egyházi törvények a világi büntetésekhez még egyháziakat is kötöttek, u. m. az Urvacsorájátóli eltiltást és az egyházbóli kizárást, i A régibb német birodalmi törvények is igen szigorúan büntetik a pasquillansokat; igy V. Károly császár hires büntetőtörvénykönyve (Carolina) az oly névtelen pas- quillansokra, kik mást oly gyalázattal illetnek, mely ha igaz volna, a meggyalázott criminalis utoni megbüntetését vonná maga után, a talio büntetését szabja, melynél fogva azok ama büntetéssel Bujtatnak, mely érte volna a meggyalázottat akkor, ha agyalázó tény rábizonyul. — Sőt az ily névtelen pasquillans eme büntetést még akkor sem kerüli ki, ha állítása igaznak bizonyulna be. (Tehát az u. u. exceptio veritatis ki van zárva.) — Hasonlóan a német birodalmi rendőri törvények is 1577-ből keményen parancsolják büntetni nemcsak a pasquillusok szerzőit, hanem az olyanokat is, kik azokat megveszik, vagy a kiknél azok találtatnak. Vájjon nem legméltóbb büntetés volna-e a pasquil- lansokra az, melyet VII. Sándor pápa reájok szabott? ki 1659-ben a nagyszerű carneval éjjeli ünnepélyekor, három egyént, kik pasquillusokat írtak, megfordítva ültettetvén szamarakra, a szamár farkát kezeikben tartva, s tele aggatva pasquillusokkal vitetett Róma utczáin. Az újabb kor enyhébb szelleme bár a fönnebbi súlyos büntetéseket szeliditi, de azért ma sem létezik müveit állam, mely a pasquillansokat érzékenyen ne fenyitené, habár a pasquillusok rendszerint nincsenek is többé különösen kiemelve, hanem csak mint a becsületsértések egy íaja az injuriák közé sorozva. — Egyszersmind a jogtudósok tekintélyes része s az újabb törvényhozások odahajolnak, hogy a becsületet sértő meggyalázásnál az állított meg*) Cicero tanúsága szerint: Nostrae XII. Tabulae cnm per- paucas rés capite sanxissent, in his quoque hanc sanciendam pu- taverunt, „Si quis occentasset (occentare = infame carmen no- minata persona edere) sive carmen condidisset, quod infamiam facérét, flagitiumve alteri, capital esto.“ (A tövény szavai.) **) Paulli Sent, recep. Lib. V. tit. IV. § 16. In eos auctores, qui famosos libellos (vagyis pasquillusok) in contumeliam alte- rius proposuerint extra ordinem usque ad relegationem insulae vindicatur. ***) Cod. rep. prael. De famosis libellis (IX. 36 ) Si quis fa- nio.-um libellum sive domi, sive in publico vei quocunque loco ig- narus reperierit, aut corrumpat priusquam alter inveniet, aut nulli confiteatur inventum. Si verő non statim easdem chartulas vei cor- ruperit vei igni consumpserit, séd vim earum manifestaverit, sciat se quasi auctorem hujusmodi delicti capitali sententiae subju- gandum. gyalázó tény bebizonyítása a pasquillanst a reá szabott büntetés alól föl nem mentheti. Mert mig egyrészt az ily bebizonyítás által a meggyalázás jelleme el nem változik, másrészt már a pasquillek alakja maga becsületsértőnek tartatik. A német újabb büntetőtörvények enyhébb esetekben a pasquillansokat több hónapra terjedhető fogsággal büntetik. A franczia Code penal pénzbírság, 6 hónapi fogság, súlyos esetekben 5 évi börtönnel bünteti őket. A szabad angol nemzet nem Írott törvénye minden oly szándékkal készített iratot, mely által valaki gyűlölet vagy polgártál sai megvetése, avagy csak gúnyának tétetik is ki, a közbéke megtörésének tart, mely a sértett egyént önvédelemre ingerli, s azért azt vagy polgári vagy büntetőper kezdésére jogosítja fel. Sőt némely szóbeli nyilatkozatok is, melyek mint olyanok nem tekintetnek becsületsértéseknek, ha irva vannak, annak jellemét veszik fel, és mint libellusok (pasquillusok) bűntetteinek. Az osztrák büntetőtörvény (eltekintve itt a rágalmazás súlyos bütényétől) arra, ki nyomtatvány, irat vagy ábrázolatok által másnak becsületét megtámadó, a magán- vagy családi élet köréből vett, habár igaz tényeket közzétesz, vagy ki ily becsületsértést tovább terjeszt, egytől hat hónapig terjedhető fogságot szab. — Analog, habár csak a sajtó közleményeire vonatkozó rendeletet találunk már az 1848-ik magyar sajtótörvényben,hol (18. tvcz.) ez mondatik : 12 §. Ki magánszemélyt rágalmakkal illet, hat hónapig terjedhető fogsággal és 300 ftra emelkedhető pénzbírsággal büntettetik. 24 §. A megbecstelenítő, meggyalázó, sértő állítások bebizonyítása nem engedhetik meg, kivévén, ha valaki mint tisztviselő vagy közmegbizott cselekedett, és a felhozott tények e körbeli eljárásra vonatkoznak; és a 25. § szeriutameggyalázott,megbecsteleuitett panaszló fél erkölcsi magaviseleté mellett tanukat hallgattathat ki, de a vádlott annak erkölcsisége ellen tanúk kihallgatását nem követelheti. (Egy lovagias néphez méltó törvények.) A mi pedig hazai egyéb törvényeinket illeti, melyeknél fogva a becsületsértés, mely magánkereset tárgya, általában csak pénzbírsággal büntettetik, mint hajdan a rómaiaknál (a pasquillusokat kivéve) a nélkül, hogy a pasquillusok külön törvényesintézkedések tárgyát képezték volna,*) — bár azok többé a kor megváltozott jognézeteinek meg nem felelnek, mint ezt a magyar sajtótörvény fönnebbi rendeletéi is világosan bizonyítják; de tekintve népünknek a becsületrőli magas fogalmát, hinnünk kell, hogy azok a római törvényekkel egyenlő forrásból eredtek, amelyre nézve egy jeles német jogtudós azt mondja,hogy épen a pénzbírság, mely becsületsértéseknél alkalmaztatott, mutatja a büszke tálemelkedést magánbántalmazások általi becsületcsorbulás lehető érzékenysége, vagy képzelhetősége felett. Ezért nem isme- rék a rómaiak a becsületbeli párviadalokat. Es igy értjük meg egyes inagaslelkü uralkodóknak eljárását, kik a személyük ellen intézett bántalmazásokat teljesen büntetlenül hagyták, bízván népök emelkedett gondolkozásában. így II. Frigyes egy személye ellen intézett felragasz» tott pasquillt alább függesztetett, hogy az emberek annál *) A pasquillusokról törvényeink sehol sem tesznek említést ; a Praxis Criminalis pedig szól ugyan a 93 ik articulusban rólok, de csak ennyit: Qui famosis chartis ac picturis malitiose alicujus honorem proscindit, in levioribus quidem rebus a suo magistratu, in gravioribus verő a Domino jurisdictionis puniatur. *
