Eger - hetilap, 1865

1865-04-06 / 14. szám

J 25

sok udvarnál furorét csináltak, de a gépben az embert fel nem födözték; e mysticus félhomályrendszer idején, mikor még a fátyol le nem hullt, a leigázott néppel mitsem gondolva, sőt azt ignorálva, minden áron a nemességet akarta magának megnyerni, hogy befolyásos hatalma sugarait kifelé is terjeszthesse, — s hogy ebben czélját érje, a nemesi rendet elvesztett kiváltságai visszanyerésével biztatá. Dicséretére legyen mondva a cserkesz nemességnek, ez minden kisérletet s ármányt legyőzött, mert az orosz kormány alatt függetlenségét, — melyet pedig az alábbszál- lott társadalmi rangfoknál nagyobbra becsült — veszélyeztetve látta.

Legbefolyásosabb lett a közszabadok osztálya, mert földművelés s kereskedés által vagyonra, vagyoni jólléttel befolyásra emelkedett, s elvégre magát az ősnemesekkel amalgamyzálta úgy, hogy a fegyverkezés- és hadviselésben, miként a törvény előtt, ez utóbbiak előjogai lassan- kint megszűntek. Például a római földre telepedett német népfajoknál a nemesek váltságdíja sokkal nagyobb volt, mint a földművesé, ugyanez állott itt is eleinte, de később az egyenlőség ezt megsemmité, és miután a föld is nemzeti vagyonnak tekintetett, a birtoklási jogczimet az előkelők ideiglenes jogának nézték, mely aztán személyes érdem folytán kárpótlás nélkül ment át az új tulajdonosra.

Még kiegészítésül említhetjük a számos rabszolgát, kik születés, büntetés vagy hadi fogság által e sorsra kárhoztattak, s többnyire oroszok s lengyelekből állanak. Ezeknek állapota nem súlyosan nyomasztó, úgy tekintetnek ugyan, mint tárgyak, de beleegyezésük nélkül még sem adhatók el, ruha, s alkalmazás mellett évi dijt is húznak, s gazdájukat rósz bánás esetében ott hagyva, máshoz szegődhetnek. Sőt akaratjuk ellenére még a háborúba sem kényszeríthetők. A rabszolga magát 6 ökrös váltságdíjjal megválthatja, de nem ritka eset, hogy nemes szivü uraik által kegyelemből is tökéletesen felszabadittatnak.

(Folyt, köv.) K. A.

Műkedvelői hangverseny.

Eger, április 3-án.

Tegnap 'élvezetes esténk volt; nagyszámú válogatott közönség gyűlt egybe a kaszinó teremébe, a felvidéki ínségesek javára hirdetett hangversenyt meghallgatni. Eger szép közönsége nem szokott elmaradni, hol jótékonyság gyakorlására nyílik alkalom, most pedig még a hirdetett müsorozat is nem mindennapi élvezetet Ígért; de nem is csalódott meg várakozásában a közönség, mert a hangverseny átalában igen sikerültnek mondható. Egy a fölvidéki ínségesek javára rendezendő előadás eszméje azon kis körben pendittetett meg először, mely a múlt nyáron kiváló- lag a classikai zene művelésére egyesült, s ez eszmét a kaszinótársulat felkarolta, termét átengedni, s a rendezést is magára vállalni sziveskedett. Egerben eddig alig emlékezünk alkalomra, hol — a székesegyházon kívül -— classikai zenét lehetett volna élvezni; azért teljes elismerést érdemel a műkedvelők társulata, mely bennünket a nagy mesterek remekműveivel, mennyire tagjainak korlátolt száma engedi, iparkodik megismertetni.

így tegnap este hallottuk Mozart egyik remekének, D dur symphoniájának első tételét, mely jói hatott erőteljes, tömör harmóniájával. Ennél még jobban meghatotta a közönséget Beethoven ünnepi nvitánya szivliezszóló dallamaival, és meglepett többeket, hogy gyorsított zártétele

egészen magyaros rithmusba megyen át; nem hiában mondotta egy zeneképzett külföldi utazó, midőn Pesten a jó czigányzenét figyelmesen hallgatta: úgy rémlik előtte, mintha a lassú magyarokban Beethoven adagióit hallaná viszhangzani; mi pedig a Beethoven-féle zenében kedves magyar hangokra vélünk ráismerni. Záradékát a műkedvelők zenekara Doppler Ilkájából egyveleget játszott, mely magyaros zamatú dallamaival, kivált a végére alkalmazott ódonszerű toborzójával annyira fölvillanyozta a közönséget, hogy ez ismétlését zajosan kívánta, mire Dombrády László ur, a műkedvelő zenekarnak első hegedűse, saját szerzeményű szép magyarjaival kivánt jó éjt az oszolni kezdő közönségnek.

A hangverseny diszét igen emelte Plank Emma és Zsasskovszky Mari kisasszonyok közreműködése, kik e- lőbb Wolff nagy kettősét játszották a Hugenották dallamai felett zongorán négy kézre, a tanitvány vetélkedett mesternőjével, és szabályos szép játékuk átalános tetszést aratott; utóbb Zsasskovszky Mari k. a Székely Imre legújabb ábrándját „Kilenczet ütött az óra“ népdal felett, ritka szép tökélylyel zongorázta! Az előadás finomsága által elbájolt közönség zajos tapsokkal kívánta a darab ismétlését, mit a t. művésznő készséggel teljesített is. A férfikardalok szintén tetszettek, kivált az utóbbi, melynek szövege: „Ah ne mondj engem rózsádnak, “ élénk tapsot aratott.

Ezen hangversenynek kiváló érdeket kölcsönzött Trux Hugo pesti jogász urnák s a pesti conservatorium neveltjének kétszeri fellépte, ki előbb Ridley-Kohne, tanárának roppant nehézségekkel terhelt hegedtíábrándját a Bank-Bán őrülési jelenete felett meglepő művészettel adta elő; utóbb ismertebb népdalokat és Eger vidékén divatozó csárdásokat oly csinosan felpiperézve játszott, hogy a számos közönséget viharos tetszésnyilatkozatokra ragadta, s közkivánatra a Bank-Bán nagy részét ismételte, magyarjait pedig szives volt újabb pattogós csárdásokkal megszerezni. Trux úr már is oly magas fokán áll a hegedűjáték technikájának, és sima játéka is annyira szívhez szól, hogy hitünk szerint ifjú honfitársunk előtt igen szép jövő áll. Azért a felvidéki szűkölködők nevében köszönetét mondunk szives közreműködéséért, hogy—a vaspálya hiányában — eléggé terhes utat Pesttől Egerig megtenni, s ezen jótékonyczélú hangversenyben, mely tetemes bevételével nemegy inségsajtolta könyet fog felszárítani, részt- venni Ígérkezett, és szavát férfiasán be is váltotta. Köszönetét mondunk minden közreműködőnek, kik szives fellé- pésökkel a hangverseny érdekét emelni segítették. A lelkes Zsasskovszky testvérek pedig, kik ezen jótékony hangverseny létrehozásában oly sokat fáradoztak, a jó cselekedet boldogító önérzetében találhatják jutalmukat, midőn fáradozásuk ily szép eredményét látják. *)

T. szerkesztő ur! Már 1846 ban nagyreményű levelezője voltam a Nemzetes Újságnak, s azóta is számos értesítéseket közöltem különféle lapokban, és a hálátlan világ még sem tudta csak annyira is méltányolni tálentumomat, hogy legalább a „Magyar irók életrajzgyüjteményében“ megóvta volna nevemet a halandóságtól. Most tehát újra megpatkoltattam öreg pegazuso*) Igen óhajtandó volna, hogy a t. műkedvelő urak többször is részeltetnének bennünket hasonló élvezetben. S z e r k.

*