Eger - hetilap, 1865
1865-03-30 / 13. szám
113 Ezek hátvetve, fölváltva szórják a tüzet, s minden lövésre egy gyalogot terítenek le. Elvégre mint a nagy- idaiak, a lőszerből kifogynak, s egyikök snlyosan megsebesül, ki Hattavnak még futást javasol. Hatrav az ily tanácsot nem szivesen követi, hanem kilövi utolsó töltényét, s még üres fegyverével is fenyegeti a habozó s bámuló muszkát. A vadászat végén mindkettő fogoly lett, s Hat- tav megkötözve, társa sebei miatt ettől megkímélve, Oroszországba vitettek, hol nehány havi kényszertartózkodás után orosz foglyokért kicseréltettek. Az osztályból 15 közvitéz s mindkét vezénylő tiszt részint elesett, részint nehéz sebeket kapott. (Folyt, köv.) X. A. Visszapillantás a múlt évi dohánytermelésre. Verpelét, márcz. 25. Ha az 1850-ik évi november 29-én kibocsátott nyilt- parancs életbeléptetése óta szemügyre veszszük honunkban a dohánytermelést, lehetlen csodálkoznunk azon, ha azt tapasztaljuk, hogy a dohányegyedáruság behozatala hosszabb időre csökkentette a dohánytermelést, mert a szabad termesztéshez szokott gazdaközönség egy része az engedélyezés és beváltás formaságai miatt a dohánytermesztéssel fölhagyott. Később a kormány látván a termesztők idegenségét, s azokat a tetemes előlegezésekben nyújtott kedvezés és egyéb előnyök által is újra serkentvén dohányművelésre, igen természetes, hogy a dohánytermesztés újból felkarol- tatott, mint oly jövedelmi ág, mely a termesztőt leginkább jutalmazhatná. Újabb lendület a dohánytermelésre abban nyilvánult, hogy az országos gazdasági egyesület akkori főkormányzó főherczeg Albrecht ő cs. fenségének emlékiratot nyújtván át, megkérte őt, hogy a dohánytermesztésnek tágasabb mozgalmat és tért eszközölni kegyeskednék ; mely folyamodványnak csakugyan sikere is lön, mert a dohánynak külföldrei kivitele megengedtetett. Hogy a dohánytermelés nemzetgazdászat tekintetében végtelen fontosságú, nagy kiterjedésre alkalmas művelési ág lehetne hazánkban, legyen elég erre nézve megemlítenünk, hogy a cs. kir. dohánygyárak központi igazgatóságának hivatalos jelentése szerint, a magyar koronához tartozó országokban a dohánytermesztésre alkalmas a tulajdonképeni Magyarországban 33 megye, Horvátországban s Szlavóniában 3, Erdélyben 7 megye vagy kerület, mely megyék és kerületek területe összesen 3216 □ mérföldre megyen. Ámbár pedig honunkban már jelenleg is oly jelentékeny területen Űzetik a dohánytermelés, mind a mellett a külföldi dohánytermény is vásároltatik nálunk. így például a pénzügyminiszter által a birodalmi tanácsnak benyújtott köljségvetésben 1863-dik nov. 1-től 1864-dik év végéig s igy' 14 hónapra a külföldről behozandó dohány mennyisége 146,508 mázsára tétetik 7,979.000 forint értékben, ide nem számítván 13,000,100 darab szivart (1000 darab 70 forintjával) 911,600 fit, s8 mázsa portubákot 1600 frt értékben. Ellenben a Magyarországból bevásár- landó dohány 800,000 mázsára, s 8,634,000 frt értékre számittatik. Ezenkivül Galiczia adna még J 00,000 mázsát 1,025,000 frt, — Déltirol 7000 mázsát 98.000 frt — s Ve- lencze 7000 mázsát 126,C00 frt értékben. Tehát a nyersdohány kerül a kincstárnak 18,773,600 forintjába, mely összegből külföldre 8,800,600 forint vándorol ki. A nyersdohány vételárához még hozzászámítván 1,613,120 frt fuvarbért, 4,163,565 frt gyártási, 4,548,135 frt eladási, 520,000 frt építkezési, s 65,139 frt nyugdij- költséget, az összes kiadás teend 30,210,456 forintot, mit levonván a 61,960,280 írtra számított bruttó-jövedelemből, marad a kincstárnak tiszta jövedelműi 31,749,824 frt. Az eladott dohánymennyiségből a birodalomra esik 716,751 mázsa, 59,033,000 frt, — a külföldre 60,000 mázsa 720,000 frt értékben; miből láthatjuk, hogy külföldre csaknem a legutolsó osztály vitetik ki. A birodalomban elfogyasztott s fennebb megirt dohánymennyiségből a magyar koronái-országok 213,086 mázsát fogyasztanak el 14,750,000 frt értékben, és pedig Magyarország 159.882 mázsát 1,600,000 frt — s Erdély 32,203 mázsát 1,820,000 frt értékben. Magyarország után Csehorsz'ág a legnagyobb dohányfogyasztó, mert ez 134,375 mázsát s igy középszámitással 10 millió értéket füstöl el. Ha vidékünk (mely bennünket leginkább érdekel) dohánytermelési állapotát, és pedig a múlt évit, veszszük figyelembe, úgy fogjuk találni, hogy az, az döbbeni évekhez képest csak kevéssé kedvezőbb volt, minek oka leginkább az, hogy környékünkön a múlt év tavaszán is szárazság lévén, a dohány plántája elsilányult, ez ismét okozta azt, hogy a termesztők az ültetéssel elkésvén, a dohánynövény érése egészen őszre maradt, s igy a korán bekövetkezett derek azt semmivé tették. Lássuk tehát vidékünket illetőleg a múlt évi eredményt. Verpelét városa beültetett 929 hold földjéről beadott 5389 mázsa dohányt, melyért kapott 54,962 frtot, Fel-Debrő 596 hold földjéről beadott 5580 mázsát, kapott 55,517 frtot, Al-Debrő 391 hold földjéről beadott 4189 mázsa dohányt, kapott érte 36,079 frtot; Tófalu 295 hold földjéről beadott 3238 mázsa dohányt, kapott érte 27,212 frtot; Kápolna 318 hold földjéről beadott 3078 mázsát, miért kapott 26,044 frtot; Kompolt 545 hold földjéről beadott 4717 mázsa dohányt, kapott érte 42,492 frtot; Kaál 902 hold földjéről beadott 5974 mázsát, melyért kapott 50,738 forintot; végre Kerecsend és Kis-Tálya 210 hold földjéről beadott 2110 mázsát és kapott érte 19,172 frtot. Es igy a kápolnai cs. kir. dohánybeváltó fiókhivatalhoz az úgynevezett debrői fajta dohány terményből beszállittatott összesen 4186 hold beültetett földről 34,275 mázsa dohány, kiadatott érte ugyanott 312,216 osztrák forint. Mihezképest középszámítás szerint esik egy holdra 81817/2o f°nt dohány, s 9 ft 11 kr. beváltási ár. Továbbá a kápolnai cs. kir. dohánybeváltó fiókhivatalhoz szállíttatott még az alföldi községek dohánytermesztői által mintegy 27692 mázsa barna levelű dohány, melyért ugyanott 286,720 ft adatott ki. A külföldi kereskedők számára megyénkben termett dohány mennyisége biztosan kipuhatolva nincs, mindazonáltal avatott szakférfiak véleménye szerint körűlbelől a 30,000 mázsát megközelíti, és ez mintegy 310,000 ft értéket képvisel. Legyen szabad kevéssé visszamennünk a debrői fajú dohánytermelésre, ezen fajta dohánynövény, mint tudva van előttünk, csaknem legkönnyebb a honunkban termeszteni szokott minden dohányfajok közt; ez tapasztalható mindazon községek határaiban, hol az csak meghonosult, azonban mégis az érintett dohányfaj valódija leginkább a verpeléti határban diszlik. itt mlságos könnyű, tiszta kiki*