Eger - hetilap, 1864
1864-03-24 / 12. szám
92 tonáskodni tartoztak az orosz seregben, az adókat az ösz- birodalmi szükségletek fedezésére orosz mérték szerint fizették, s az igazságügy kezelésében az államvétségeknél rendkívüli szabályok s változásoknak vettettek alája. Egy 1832. kiadott ukáz a figyermekeket 6 évtől 17-ig ez- renkint rendelte fölszedni az utczákon és tanodákban, hogy Oroszország katonai gyarmataiba vitetvén, tökéletes orosz nevelést nyerhessenek; a nagymérvű ujonczsze- dés, mondhatni átalános katonaállitás elrendeltetett, az iskolák az egész lengyel királyságban bezárattak, s egy 1833-iki ukáz az iskolaügyet orosz mintára alakította át. Számtalan vagyonkobzás s elajándékozás következtében a földbirtoknak nagyobb része orosz kezekbe jutott, s e rendszabályok egész sora oda czélozott, hogy a latin nemzeti egyházat a g. kath. kiszorítsa, melynek tagjai ellentétben a katholicismus autonómiájával, mint a seregben a tisztek, a vezényszótól függjenek. A kereskedelmi forgalom is orosz mintára orosz mérték és pénznem szerint szabályoztatok. Szóval, mitsem mulasztottak el, mi eszközül szolgálandott a nemzet bármely sajátsága, megkedvelt szokása, főleg pedig nemzetisége megsemmitésére, szélyeseb- ben oroszszá alakítására. Ezen eljárást a szamojédek és lithvánok irányában már előbb, Lengyelország felosztása után azonnal követték, de az 1831-iki felkelés ott is nagy rokonszenvre talált, s tettlegesen tovább fentartá magát, mint a királyságban. Az előbb említett svédeket lehetett amalgamizálni annyira, hogy a történelem szerint a nép már őseire sem emlékszik, de a lengyeleket sohsem foghatják. Ez áll az osztrák s porosz területi szlávokról, kiknek mozgalmát az orosz kormány saját czéljaira fel nem használhatja. Ezen rendszert Krímben szépen jellemzi az utazott Bell: Oroszország u. m. az örmény férfiak, asszonyok és gyermekek ezreit ázsiai határszéleikről elűzte, hogy a török fölött kivívott győzelem zsákmányaiul szolgáljanak. Ezeknek s Georgia lakosainak megszokott hegyi lakásaikból kiszorítása s a Kaukázus egészségtelen s mocsáros lapályaira áttétele,— 30 ezer lengyel ifjúnak Georgiába száműzetése ; miként a georgiai nemességnek Szibériába, — a dnieszteri és doni kozákok lakhelyeinek egymáséval erőszakolt felcserélése, — a Balkánon keresztülment ezer nogáj visszatérithetése végett ugyanazok nejeinek és gyermekeinek fogságba hurczolása s az egész a boszantó unalomig, nem világosan mutatják-e a központosítás kitűzött czélját, mely semmi eszközt szentségtelennek nem tart, a történelem lapjait s a nemzetiségi érzelmeket egyaránt eltörülni igyekszik ? Fővárosi tudósítás. Pest, márcz. 20-án. A magyar gazdasszonyok a „Köztelek“ kis teremében f. hó 16-án közgyűlést tartottak. Költői megjelenésük s a nők ilynemű csoportozatának szokatlansága, emelték a gyűlés érdekességét, melyet Damjanich János özvegye, az egylet elnöke, nyitott meg egy alkalmi beszéddel, melyben elősorolá az egylet jótékonyságait. Megújított választás folytán alelnökök lettek: Hollán Er- nőné és Braun Lajosné. — Végezetül Hollán Ernőné megköszönve az iránta ismételve nyilvánított egyhangú bizodalmát, egy mindnyájunk által örömest viszhangozta- tott felkiáltással végzé szavait: éljen e nemes törekvésű egylet! A Manzanares vize Madrid mellett nyáron egészen ki szokott száradni. Midőn e folyó fölött emelt pompás hidat egy fi'anczia meglátta, igy szólt egy spanyolhoz: „Adjátok el a hidatokat, s vegyetek rajta vizet.“ — Körülbelül mi is igy vagyunk a városligeti tóval, mely fölé emeltek ugyan a múlt évben egy csinos uj hidat, de vize mindennap kevesbedik, daczára a ráforditott tetemes ásatási költségnek. Most valaki a „P. N.“-ban helyes indítványt tesz. A tavat illetőleg gyökeres medertisztítást ajánl, mert a részletes ásatások csak költségeket okoznak, s a bajon csak ideiglenesen segítenek. Ekkor számos évre helyre lenne állítva. Buda város tanácsa fölszólitá a nemzeti színház igazgatóságát, hogy a budai várszínházban és arénában a nemz. színház személyzetével tartana koronkint előadásokat, azonban az igazgatóság — igen helyesen — nem fogadta el az ajánlatot. Operai előadásokat nem tartathatna ott a színház , már pedig Buda városa nem oly túlnyomó magyar népességű, hogy ott pusztán drámai előadásokból meg lehetne élni, s igy jó lesz ezt a teret Molnárnak átengedni, ki egyelőre bohózatokkal szoktatja magyar nyelvi’e a jó budaiakat. Lamartine összes műveit maga adja most ki, melyeknek mintegy 320 frank lesz az áruk. Mint ő maga mondja, czélja lenne — adósságait még „halála előtt“ kifizetni. Adósságainak 10 —12 millióra menő összegéből már négyet kifizetett. Mindenesetre rendkívüli példája a lelkiismeretességnek, melyet még kevesen gyakoroltak, s melyet valószinüleg még kevesebben fognak a mai adósságcsináló világban követni. A Kisfaludy-társaság, úgyszintén a pesti és budai színházak készülnek a Shakespeare-ünnepre. A Kisfaludy- társaság a nagy költő háromszázados születése napjára szándékozik kibocsátani a Magyar Shakespeare első kötetét, mely már sajtó alatt is van, és két színmüvet fog tartalmazni: „Othellot" Sz ás z Károly és a „Szent-Ivánéji álmot“ A r a n y János fordításában. A nemzeti szinházban 1 ausig Károly európai hirű zongoraművész hangversenyezett kétszer. Biztos és köny- nyű játéka, roppant emlékezőtehetsége s a valóban művészi nyugalom, méltó utódává teszik Lisztnek. Úgy látszik, Tausig is a „jövő zenéje" apostola, mert előadott műveit nem a régi iskola kótáiból, hanem Wagner Richárd, Liszt és Rubinstein zeneszerzeményeiből szemeié ki, s meg is lehetett elégedve azon diadallal, melyet e két estén a „jövő zenéjének“ és önmagának aratott. Levelemet egy halálhírrel fejezem be, t. i. a „Színházi Látcső“ f. hó 19-én elhunyt. Olvasói és előfizetői vég- rendeletileg a „Fővárosi Lapok “-at nyerhetik kárpótlásul. ____ H. Á. A próságok. & (Bölcs tanács.) Egy katona bemenvén egy korcsmába, 11 kros bort kért. A korcsmáros azt felelte, hogy ilyennel nem szolgálhat, hanem van 5 és 6 kros. „No úgy hát — jegyzé meg a katona — keverje össze az 5 és 6 krost, s mindjárt lesz 11 kros bora, és abból adjon nekem egy itczét.“ a, (Talleyrand herczeg) halálos ágyán feküdt, melyet sok orvos környezett. — Kisértse meg herczegséged, ha tud-e köhögni vagy fü- työlní? mondá háziorvosa. — Köhögni nem tudok, fütyülni nem akarok, nehogy azt mondják a tudós urak, miszerint önöket a komédia végén kifü- työltem, habár megérdemlenék. Isten önökkel!
