Eger - hetilap, 1864
1864-11-10 / 45. szám
II. évfolyam. 45. szám. November 10-éa 1804. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft — kr Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . 1 „ 30 Egy hónapra . — 44 „ Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad : EGERBEN a szerkesztőség (803. szám), — a kiadó-hivatal (Szent-János-utcza Violet Otto könyvkereskedése); az érsek lyceumi nyomda irodája, - J e n t s c h Gottlieb könyvkereskedése ; — MISKOLCZON F r a en k l B e r n át könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN Pop lan Ede könyvkereskedése, — és minden cs. kir. postahivatal. A fényűzés. (Vége.) Az erkölcstelen és oktalan fényűzés forrásai főleg a hiúság, kérkedés, és élvezetkórban keresendők. „Más emberek szeme az, mely bennünket tönkretesz“ — mondja Franklin, s a mindennapi élet ezernyi példáival mellette szól. Az embernek mint társadalmi lénynek legbensőbb természetében fekszik az, hogy embertársai elismerését előnyei iránt kivívni igyekszik. Mindenki, (bár sokszor csak képzelt) előnyei által kíván hatni mások Ítéletére; ezt találjuk még a legelvetemültebb gonosztevőknél is, ha a eri- minalis évkönyveket lapozzuk. De a mód, a melylyel azt az egyik vagy másik elérni óhajtja, képezi a lelki műveltség egyik legbiztosabb ismérvét. Az okos hatni akar eszével, a tőzsér pénzével, a tetszvágyó szépségével, a divathős öltözetével, az athleta erejével, talán egy félbolond — nemesi czímerével. S a ki a hiúságot mint egyik legfontosabb rugót s inditóokot az emberi cselekvényekben, a társadalmi viszonyok, s állapotok megítélésénél a számításból kihagyná, annak sokszor volna alkalma elfátyolozott szemeit dörzsölni minden átélt csalódás után! Sokrates az utczán találkozván egy cynikussal, kinek köpenye át és átlyuggatva volt, azt mondá neki: köpenyed lyukaiban látom hiúságodat“ ; s egy sajátságos eszmelánczo- latnál fogva eszünkbe jut itt a hires Oxenstierna nyilatkozata: „fiam csodálkoznál, ha tudnád, mily kevés észszel kormányoztatik a világ.“ ! Minél nagyobb a vágy másokra hatni, s minél csekélyebbek ama kitűnő lelki tulajdonok, .a melyek által ez úton czélt érhetünk, annál nagyobb mohósággal ragadjuk meg az üres csillámokat, hogy azokkal vakítsunk. S ezt látjuk különösen ott, hol a közműveltség még nem elég magasan áll, hogy a hasznos és értéktelen közt a különbséget kellőleg méltányolja. Ily körülmények közt sokszor magasabb czélok elérésére oly eszközökhöz kell fordulnunk, melyek különben nemesebb természetünkkel ellenkeznek. (Ezt azután „alkalmazkodás“-nak nevezik.) Azért csak egészséges társadalmi állapotra s a derekasság önérzetére mutat, ha valamely nép (osztály) gúny s élezei tárgyává teszi azokat, a kik Ítéleteire szemfényvesztő fitog- tatások által akarnak hatni. (Fertálymágnások!) A hatás, melyet lelki előnyökkel másokra gyakorlunk, eltörpül a mellett, mit anyagi javakkal előidézhetünk ; ezek megvesztegetnek, amazok meghóditanak,— s ezt oly mélyen érezzük, hogy ha magunkban azokat fel nem találjuk, elődeink érdempalástjába burkolózunk ; ilyenkor azután láthatni a palástot, de nem látni az embert. Az oktalan fényűzésnek egyik tápláló anyja napjainkban a divat. Hogy itt a nőnem sokkal elébb s nagyobb mértékben túlteszi magát a józan határokon, mint a férfi, az a nála uralkodó nagyobb hiúság s ebből származó piperevágyból ered. Ellenben a férfi kérkedőbb és pompa- vágyóbb lévén a nőnél, inkább azon eszközökhöz folyamodik, melyek a nagy tömegre imponálva hatnak, s ha ezt nem teheti, legalább különczködik. Roscher szerint, a legtöbb ember a másik nem kedvéért diszíti magát, s hogy Keleten a divat oly tartós, annak okát a két nemnek ott szokásos egymástóli elzárásában találja. Minél inkább előtérbe lép a divatnál az ízlés, annál nagyobb bizonysága az a szépérzetnek, mely a divat szellemi tényezője, s minél egyszerűebb az, annál nagyobb bizonyitéka az értelmiség s józanságnak. A gazdag Holland virágzó korában csak a nemesek s katonatisztek változtattak divatot, mig a kereskedők s többi polgárok addig viselék ruháikat, mig azok szét nem mentek. S ugyanazon hollandiaknak „sehogysem megy fejőkbe, hogy a kiadások rendes összege a bevétellel egyenlő legyen, s a hol ez történik, ott legalább is azt hiszik, hogy egy évet ha- szontalanúl éltek le. Ily életmód ott az embernek jó hirét épen úgy veszélyeztetné, mint más országokban vétkes kicsapongások“. (Temple Roscher után.) Egyébiránt napjainkban a divatnak gyors változása az előrehaladott tömeges termelésből a műipar terén érthető meg, mely számtalan javak árát annyira leszállította, hogy az által a középosztálynak is módjában van a divat követése. De mindenesetre sokaknál igen ajánlandó volna, ha gondolkoznának egy kissé a hollandiak fönnebbi maximája felett, mielőtt a rőföskereskedés küszöbét átlépnék; igen kívánatos volna, ha gondolkoznának a felett, hogy ha egyszer a divat ördöge megszállja a lelket, az sokszor ama foglalkozási körből, melyet mindenkinek társadalmi állása s szent kötelességek elészabnak, elvonja. Egyetlen szenvedély élég az embernél arra, hogy az összes tevékenysége gyú- pontjává váljék, s ha eme szenvedély kárhozatos, akkor az hatásaiban sem marad elszigetelten, — minta rósz szag, legalább a legközelebbi légkört megrontja. S hogy a divatmajmolás szenvedélylyé válhatik, azt a mindennapi tapasztalás bizonyítja. Itt is az egyszer megszokott életmódtól, főleg mely idegen hatásvadászatra volt számitva, eltérni igen nehezen esik: mert ki üres csillámok által vélt magának egy magasabb légkörben állást biztosítani, annak bukását emésztő szégyenérzet kiséri. Gúny- kaczaj közt távozik felülről; gúnykaczajjal fogadják alant! Rousseau (egyébiránt a fényűzésnek határozott ellene) mondja, hogy igen roszúl kell annak az embereket ismerni, ki azt hiszi, hogy egyszer a fényűzés által elcsábítva,
