Eger - hetilap, 1864

1864-12-15 / 50. szám - 1864-12-22 / 51. szám

426 zelségben haladott el Jupiter mellett, hogy a földről is láthatóvá lön. Most pedig 5 év és 8 hó eltelte után tér vissza, s ha 14 ke­ringést végzendett, ismét annyira fog közeledni Jupiterhez, hogy e bolygó háborgó hatása által újra más pályába fog vetődni. Je­lenleg napközele 13, naptávola 117 mérföldre rúg , legutóbb 1862-ben volt látható. A hatodik ide tartozó üstökös, az 1851-ik évi junius hó 27. d’A rres t-től Lipcsében fedeztetett föl. Keringésideje 6 év, 5 hó, napközele 24, naptávola 118 millió mérföld. A most folyó évben újra látható lesz. Dr. Albert Ferencz. (Vége követk.) A hurkaméreg és az izomfon alócz (trichinia). Minden tárgynak megvan a maga idénye, — igy élvezik némelyek, s igy forditják hasznukra sokan a fürdő-idényt, — igy tartják meg a dinnye-idényt s ünnepük a szüret-idényt, igy követ­kezik be a hideggel egyszerre a hurka-idény is, — minthogy épen ezen évszakban vagyunk, nem lesz talán korszerűtlen, ha nehány szót ejtünk 1-ször a hurkaméregröl, 2-or a Németországban pa- nicus félelmet okozott trichin ékről. A hurkának ismert jó tulajdonain kívül, van még egy nem mindenki által ismert rósz sajátsága, mi,által már nem csak egye­sek, de gyakran egész családok lettek a halálnak áldozatai, vagy legalább igen súlyos betegek; és ezen rósz sajátsága a hurkának az úgynevezett hurka-méreg, mely jellemzi ma­gát különösen az erősen megtöltött és tovább állott májas és véres hurkában azáltal, hogy a nevezett hurkák középrésze megpuhul, juhsajtszerüleg elzsirosodik , avas, kesernyés, sa­vanyú izü lesz. E tünetek az első pillanatra rothadásra utalnak, azonban ha tekintetbe veszszük,hogy ily hurkáknak semmi szaga nincs, sőt épen a rothadt hurkákban e mérges tulajdon, ha meg­volt is, elvesz, hogy leginkább hideg téli időben fejük, több mint valószínűvé teszi azon nézetet, hogy az ily hurkákban egy, sa- játszerü vegyfolyam megy végbe, melynél fogva az állati savak oly alyakkal (bases) combináltatnak, hogy ezen összetétel által azon egyén idegrendszerében, ki ily hurkákat evett, következő kó­ros változások jönek elő: 24 vagy 36 óra múlva, némelykor ké­sőbben, a hurkának élvezete után, előáll nagy bágyadás, gyomor­nyomás, erős szomj, száraz égés a gyomorban, vértódulás a fő felé, ökröndözés, jrekedtség, szédülés, homlokfájás, nagy érzé­kenység és fájdalom a szemekben, fényiszony, kettős látás, látatá- gulat, a szemhéjak vizenyős daganatja, rövid ideig tartó vakság, fülzúgás, sáppadtság, az ujjak végén egy sajátszerti, hangyamász- káláshoz hasonló érzés, nehéz lélekzés, nehézség és zavar az uri- nában. A betegek hirtelen összeesnek és elsoványodnak, — és ha a most nevezett tünetek nagyobbodnak, rövid idő alatt halál következik. — Mindazonáltal, ha vagy a természet eltávolította a mérges étket, vagy orvosi segély által távolittatott el, hosszabb vagy rövidebb idő alatt a fennevezett tünetek kevesülnek, és az egészség helyreáll. — Nevezetes azon körülmény, hogy ily mó­don mérgezett anyától a csecsemő is megmérgeztethetik.— Meg­jegyzendő itt, hogy nemcsak a hurkák, de roszul füstölt sonkák, kolbászok és némely halfajokban hasonló méreg fejlődik ki gyak­ran, és hason mérgezéseket idéznek elő. Hogy az itt mondottak nem egyszerű elmefuttatás következményei, kiviláglik abból, hogy Würtembergben hiteles kimutatás szerint évenként 135 ily mérgezés fordul elő, és ezekből 34 halállal végződik. — 1804-ben közel Hanauhoz egy menyegző alkalmával burkáktólőö egyén mér- geztetett meg, de segély közbejöttével haláleset nem volt — 1842. (Med. Gazett.) nyolcz napos májas hurkával három egyén mérgeztetett meg, és mind meghalt. — 1839. junius 10. Adelfing- ben egy dalárda-ünnepélyen több nappal előre készített sonkák­tól, 727 egyén közül 444 megmérgeztetett, és 10 eset halállal végződött. Ezekből a tanulság a hurka-idényen az legyen, hogy a hur­kákat jól meg kell abálni vagyis inkább főzni, miután bizonyos az, hogy mig a külső kerűletök -(- 62 R. fokot ért, addig a köze­pük alig -f- 50 R. fokot mutat, s különösen véres és májas hur­kát ne készítsünk annyit, hogy hetekig tartson, mert nehány nap alatt már vegyi változáson mehet keresztül; a kolbászokat és sonkákat jól besózzuk, és sokáig füstöljük, — de ha mégis mind­ezek daczára mérgezési esetek fordulnának elő, rögtön orvosi segély után kell látni, mely ha épen jelen nem volna, és a termé­szet maga is vulkanicus eruptióra készülne, azt akár langyos víz­zel, akár az ujj segélyével elő kell mozdítani, hogy igy a gyomor ban ártalmas anyag onnét eltávolíttassák. — Ha nagyon nagy még a beteg levertsége, hideg borongatások alkalmaztassanak a főre, és fekete kávé adagoltassék, időszakonként a budai viz, Széchenyi-forrás s más hasonhatásu szerek használásával. Dr. Frantz. (Vége követk.) A karácsony az angoloknál. Karácsony! valóban embergyülölőnek kell annak lennie, kinek kebelében kellemes érzet s elméjében vidám gondolat nem támad a karácsony megérkeztére. Vannak, kik azt mondják, hogy ma már nem olyan rájok nézve a karácsony, mint volt eddig, hogy minden újabb karácsony valamely táplált reményüket s boldog kilátásukat látta megsemmisülve, s hogy a jelen karácsony csupán megszorított vagyonuk és jövedelmükre 8 ama lakomákra emlékeztet, melyeket egykor hűtlen barátjaiknak adának, a kik most, szerencsétlenségükben, tekintetre sem méltatják őket. Ke­vés ember van, ki az év e nagy napján ugyanezt nem mond­hatná. Azért e szomorú emlékezetre ne válaszd ki a legvidámabb napot a háromszázhatvanöt közül, hanem húzd közelebb székedet a kandalló pattogó tüzéhez, töltsd tele a poharat, hadd hangoz­zék sorban a dal, — s ha szobád kisebb, mint volt ezelőtt tizen­két évvel, vagy ha poharadat habzó bor helyett csupán párolgó puncscsal töltheted meg, légy vidám, ürítsd azt ki, töltsd meg újra, s adj hálát Istennek, hogy még igy vagy. Tekints gyermekeid vi­dor arczára, kik a tűz körűi ülnek. Lehet, hogy egy szék üresen áll, s a kis teremtés, mely örömmel tölté el atyai szivedet, s melyre az anya büszkeséggel tekinte, nincs többé. Azonban ne időzz a múltban; ne időzz a gondolatnál, hogy a múlt karácsonykor a szép gyermek még itt volt, arczán az egészség rózsájával, s vidám szemeiben a gyermekkor pajzán gondatlanságával ; gondolj a je­lenre, s annak áldásaira — melyekből mindenkinek jut valami — ne pedig a múlt szerencsétlenségekre, melyekben szintén mindenki­nek van része. Töltsd meg újra poharadat vidám arczczal s elégült szívvel, s karácsonyod ismét boldog lesz. Ki lehetne érzéketlen a szeretet és mély ragaszkodás vi­szonzásának láttára, mely az év e szakában a sziveket oly fen­nen dobogtatja ?! A karácsonyi családkor ! Ennél nincs gyönyör- teljesebb! Bizonyos btivészi van e szóban: karácsony. A czivódá- sok és ellenkezések ilyenkor elfeledvék; társas érzelem kél még olyanok kebelében is, kik különben azt nem ismerék: atya és fiú, fi- és nővér, kik hidegen s neheztelve tekintének egymásra, kará­csonykor szívélyesen ölelik át egymást, s a múlt haragját a jelen boldogságában eltemetik. A szerető szivek, kik egymás után vágyva vágytak, azonban a büszkeség és önérzet téves fogalmai által egymástól visszatartattak, ismét egyesülnek, s minden sze- retetet és jóakaratot lehel ismét! Vajha ily értelemben az egész éven át tartana a karácsony, hogy az előítéletek s aljas szenvedé­lyek, melyek természetünket olyannyira eltorzítják, sohase tör­nének elő tettekben, mert hiszen emberek vagyunk, s azonfölül keresztények. T

Next

/
Oldalképek
Tartalom