Eger - hetilap, 1864

1864-12-15 / 50. szám - 1864-12-22 / 51. szám

427

Azelőtt a családi kür a nagypapánál gyűlt össze, de a nagypapa és nagymama megöregedvén, lemondtak a háztartásról, s a bácsihoz mentek lakni, ezért a család tagjai az ö házában jönek össze a karácsonyi ünnepre. Mindamellett a nagymama sok szép dolgot összevásárol e napon, s a nagypapa is előtte való nap a piaczra megy, hogy a szokásos pulykát megvegye, azt azután valakivel haza hozatja, nagy győzelemmel, mialatt a hozót az utón váltig biztatja, hogy csak siessen, majd kap egy kis borravalót is? hadd legyen neki is víg karácsonya, s igyék a nagymama egészségére. A nagymama ellenben már két vagy három nap óta titkolózik, s olyan rejtélyesen mosolyog, pedig a házuép már tudja, hogy egy szép szalagos fejkötőt vett a szolgálónak, azután meg hozzá képes könyveket, tolikéseket s irónokat az unokák számára, meg azt is tudják, hogy pástétomos süteményeket rendelt meg a czukrásznál.

Karácsonyeste a nagymama mindig jókedvű, úgy megenye- leg az asztalnál a gyermekekkel; majd jelt ad, s az asztalra felhozzák a mazsolás puddingot; a kicsinyek tapsolnak örömükben, s kérdéseikkel ostromolják a tulboldog nagyanyát. Ezalatt a nagypapa benyúl a zsebébe,csendesen odacsúsztat a mellette ülő leányka tányérjába egy aranyos diót, amit a gyermekek észrevéve, a mosolygó nagypapához futnak, kikeresgélik zsebeit, s a nagypapa úgy örül, midőn valamelyik rátalál a dióra. S ez igy megy tovább, az est ily vidáman s ártatlan öröm közt múlik el. A játékokat a szembekötősdi zárja be, melyben a nagypapa minden ügyességét kifejti, hogy valahogy el ne fogják.

Másnap reggel az öreg pár az unokákkal ünnepélyes ruhában elmegy a templomba, mig a nagybácsi és néni honn marad, hogy az ebédet elkészítsék.

A templomból hazatérve, következik a reggeli, ezután a nagypapa sorba állítja unokáit, s komoly arczczal inti őket, hogy szeressék egymást, s e kölcsönös szeretet je leül azonnal csókolják meg egymást. A gyermekek erre összeölelkeznek, a mi látszólag bántani látszik a nagymamát, de a nagypapa biztatja őket> mondván, hogy midőn tizenhárom éves vo]t, ö is megcsókolta a nagymamát, s pedig ilyenkor, a mire a gyermekek kezeikkel tapsolnak, s jóízűen nevetnek, nem különben a nagybácsi és néne ; mig a nagymama duzzogni látszik, pedig dehogy haragszik, inkább örül a fölélesztett emlékre, s tréfás mosolylyal hozzáteszi, hogy a nagypapa mindig hamis ficzkó volt, amire a gyermekek ismét egy párt kaczagnak, s valamennyi között legjobb izüen a nagypapa.

Azonban mindez semmi a képhez hasonlítva, midőn a nagymama magas fejkötöben, hamuszinli selyemruhában, s a nagyapa szépen kivasalt ingfodorral s fehér nyakkendővel a társalgószoba kandallójánál íil; mig velők szemközt a nagybácsi és néne s az unokák nagy száma ül, nyugtalanul várva a kedves látogatók megérkeztét. Egyszerre bérkocsi áll meg a ház előtt, a nagybácsi kitekint az ablakon, s felkiált: „Itt jő Johanna!“ Erre a gyermekek az ajtóhoz futnak, s nyakrafőre rohannak le a lépcsőkön. Nemsokára felnyílik az ajtó, s a gyermekek zajos örömkiáltásai s tolongásai közben belép Köbért bácsi és Johanna néne, magukkal hozva a kis csecsemőt, kit a dajka alig tud megvédeni, hogy a gyermekek örömükben le ne húzzák karjáról. A nagyapa akkor átveszi a dajkától a kisdedet, azt úgy meghintázza, úgy megcsókolgatja; a nagymama pedig leányát Johannát csókolja meg, s aztán rákiált a nagypapára, hogy adja már neki is oda a kis angyalt. Alig múlt el az első rokon megjelenése fölötti zaj, már is egy másik, harmadik érkezik meg, — újabb öröm, újabb lárma és tombolás a gyermekek részéről.

A kapun valaki félénken rántja meg a csengetyiit. A társalgás pillanatra félbeszakadj mindenki suttogva kérdezi a másikat: „ki lehet ez?“ Egy gyermek kinéz az ablakon, s némi félelemmel mondja: „Ez a szegény Margit néne!“ A nagynéne elhagyja a

szobát, s az érkező elé siet, mig a nagymama hidegen s méltóság teljesen emelkedik föl, mivel Margit leánya az ö beleegyezése nélkül ment férjhez egy szegény ifjúhoz, s azóta ki volt zárva a családból. Azonban a karácsony eljött, s az egész éven át diadalmas hideg közöny, miként a jég a nap hevére, eloszlott. Most felnyílik az ajtó, s Margit lép be halványan s megtörtén. Pillanatnyi csend állott be, a nő kiragadja kezét testvére kezéből, s zokogva veti magát anyja nyakába. A nagyapa erre a férjhez lép, meg- bocsátólag szorítja meg kezét, amit minden jelenvaló rokon követ. A válaszfal leomlott, s az öröm és vidámság, mely mindenki arczán sugárzik, annál nagyobb.

Végre jő az ebéd, mely valóban pompás, — mindenki jókedvű, mindenki nevet és nevettet. A nagypapa körülményesen leírja a pulykavásárlást, áttérve a múlt karácsonykor vett pulykákra, mig a nagymama a legkisebb részletig erősiti, hogy úgy van. A nagybácsi, a háziúr, ezután felvagdalja a pulykát, miközben regéket mond, s a gyermekek úgy hallgatják azokat, mintha minden szó igaz volna; az idősebbek pedig halkan suttognak: mit beszélhetnek? Mit jelent olykor a pir az arczon ? Majd a szolgáló lép be, alig bírva behozni az óriási puddingot, melynek tetejére egy aranyos fenyüág van szúrva. Erre olyan örömriadal, tapsolás, tombolás támad a kicsinyek közt, mely még fokozódik, midőn a tányérok megrakatnak. Hát még a csemege ! — aztáu a bor! — s a játék asztal után! Azonba n a nagypapa sem akar kimaradni a szerepből. Eldalolja ismét a szokott karácsonyi dalt — a kis sereg aztán megkéri, dalolná el még egyszer. S midőn újra elkezdi, önkéntelenül; belezengnek az öregek, s a dal hálaconcertként száll fel az Úrhoz, ki ily vidám karácsonyt engcde megélni a családnak. S ez igy megy egész nap, vidáman, ártatlan családi öröm közt, mindenki boldog, mindenki örül, hiszen karácsony van!

(Angolból.) B. J.

Vegyes hírek.

— (Kaszinói k ö zgy ül é s.) A f. hó 18-án délután tartott kaszinói közgyűlés eredménye lön, hogy az eddigi belkezelők a házi kezelést a jövő évre is átvállalni szíveskedtek ; kivevőn Bozik János urat, kinek helyét a közkedvességü Kürthy Ferencz ur ajánlkozott a testület felhívása folytán betölteni. Kívüle tehát a belkeze- lök ismét Babies J. Knézsik J. Lejtenyi F. Vavrik E. és Wesszely J. urak. Ezen eredménynek cs-k örvendhetünk.

f (Tánczvigalmak Egerben.) Az egri kaszinó-egylet elhatározta, hogy a jövő 1865. évi farsangi idény alatt, saját nagy teremében, három tánczvigalmat fog rendezni: az elsőt január 18-án, a másodikat febr. 15-én, s a harmadikat, mely álarczos leend, febr. 27-én. Belépti jegyek, 1 írtjával, előre válthatók: özv. Barchettiné assz., Sír Antal, s Móczer Ignácz urak kereskedéseiben, a bál estéjén pedig a pénztárnál. — A lövésztársulat is rendez bált január 28-án, mely alkalomra, mint halljuk, Radios Rudi miskolczi népzenetársasága van szerződtetve.

f(Az egri nyomda uj t e r m é k e.) Nyomdánkban legközelebb a következő munka jelent meg: „K i 1 e n c z e d i k P i u s. Katholikus jellemrajz. Veuillot Lajos után M i n d s z e n ty Gedeon. — A jelen jellemrajz a római kérdés s a pápai kormány helyzetének fölfogásához, megértéséhez sok fontos és a helyszínén szerzett adatot tartalmaz ; azért nemcsak a kath. hivöknek kedves olvasmányul fog szolgálni, hanem mindazokra nézve is érdekkel kell bírnia, kik a történeti eseményekben az okokat nyomozzák, és a tények egyoldalú megvilágositásával nem szoktak megelégedni. A tárgy korszerűsége, s a fordítás jelessége mellett, mire nézve Mindszenty neve kezességül szolgál, ajánlja e müvet csinos kiállítása és árának (80 kr.) olcsósága is. Kiadja az egri érs. lyceumi könyvnyomda.

f (G ö z f ti r d ö E g e r b e n.) A helybeli ujfürdöben, annak