Eger - hetilap, 1864
1864-11-03 / 44. szám
357 ban egy pár dinnye szerényen megvonult s vagy tíz tök mellette puffaszkodott, mintegy jelképezve az életet, hol a szerény ember megvonni, az liresfejű pedig henczeg mellette. Itt volt kiállítva egy harmadfél öles kukoriczaszár is, no erről ugyan nem lehetett elénekelni: „phiros kukoriczaszár, kapálatlau maradtál“. — Volt itt krumpli, karalábé, vereshagyma, répa, petrezselyem — szóval, valóságos quodlibet; s a ki mindezeket megnézte, az utolsó szobában jó és olcsó csizmát vásárolhatott nagy választékban, Poor László pesti csizmadia a berényí csizmadiákat is helyettesítette. Lenn az udvaron jobb kéz felé — cséplőgép, vagyis lókinzó volt, körülötte rosták, szecska vágók s ekék; balról anya- és tenyész- juhok — s végül a lovak és tehenek; — ezek között különösen egy kitűnt az által, hogy mit más tehén eltakar, ez nyilvánosan mutogatta; farka tudniillik nem volt — az illető kiállító jász atyafi hihetőleg azt gondolta, hogy a kiállításra a monstrumokat kell hozni. A jászközségek, kivéve Jákóhalmát, Dósát, alig voltak képviselve a kiállításon. Apáti, ha nem csalódom, egy körtét küldött a kiállításra, Jász-Ladány pedig semmit, s nehány más község egy kicsivel többet a semminél. Szombaton estve 22-én táncz- vigalom volt, másnap a jutalomkiosztás aranyban és ezüstben, délben közös ebéd, hogy ne mondjam, közös koplalás.. megettünk ott tisztára mindent, pedig alig voltunk a közös ebéden többen, mint harminczan. A felköszöntéseket Sipos Orbán, a kiállítás egyik fáradhatlan rendezője, — körülbelül következőleg nyitotta meg. A lakatosok nem igen voltak képviselve a kiállításon, talán azért, mivel sok lakat van a mai világban, de a kovácsok igen is, ezek között különösen kitűnt azon kovács, ki a Jászságot Hevesmegyéhez foglaló kapcsot készítette, — ez Kovács László, az elnök, kit az Isten éltessen! Az elnök megköszönte a Jászság jóakaratát, s a jászokat viszont éltette. Még egy felköszöntés volt a független emberekért, csak az a kérdés, hogy kik a független emberek? függünk mindnyájan, most különösen a zsidótól, — mert nincs pénzünk. Több felköszöntés csak azért nem történt, mert nem igen volt jó bor, s a nélkül kedv sem. — Délután a jász-berényi gyepen lófuttatás volt, futott a fakó, a deres, a szürke, a kedves, a vidám, a kesely, s nyertes lön a deres, melyet Bujdosó András lovagolt. A városnak csaknem fele künn volt, hogy élvezze a jászberényi lófuttatást, s a mellett jól megázzék. Este fáklyás-zene volt az elnök tiszteletére, s másnap ekeverseny. Mint az írónak első müve nem igen szokott sikerülni, úgy az első kiállítás sem sikerült tökéletesen; legyen csak még egyszer Jász-Berényben kiállítás, fogadom, hogy senkinek sem lesz semmi kívánnivalója. —S ezzel talán be is fejezhetném levelemet, kérvén a szerkesztőséget, hogy a jászsági levelezésre mást felkérni szíveskedjék, mert ha én iró leszek, akkor biró nem leszek, már pedig én jobban szeretek biró lenni Fényszarun, mint az „Egerben“ iró. *) Végül a mi e levélnél többet ér, s kedvesebb lesz, ide zárok 1 frt 30 krt, tessék nekem az „Egert“ megküldeni Jász-Fényszaruba saját nevem alatt, Hatvan fele, noha én még csak ötven fele vagyok. Szűcs Mihály. Miskolcz, okt. 19. T. szerkesztő ur! Máskor ez évszak száz és száz vidor társaságot alkotott szép szőlőhegyeinken, melyek vidám csevegésébe oly jól illett, intermezzókúl, a sajtó csapján lefolyó must czirpelése, s a hordók kedves hangzású kitykotyja. Jelenleg többrendbeli csapás, tavaszi fagy, s őszi jég következtében, meg van fosztva ősi jogától, — csak lopva tartjuk a szüretet, nehogy azon anomáliába jussunk, hogy a szüretre piaczról hozassunk szőlőt. *) Jól tudjuk mi azt, hogy t. tudósítónk csak szerénységből mentegetőzik ; miért is a helyett, hogy más levelezőt keresnénk, kérjük önt, szíveskedjék lapunkat becses tudósításaival minél többször érdekesiteni. S z e r k. Hanem hogy ne legyen teljesen kopár élvezetekben ez időszak sem, gondoskodva volt róla. Múlt hó 25-én tánczvigalom rendeztetett az ágost. hitval. templom toronyórájára,' mely szépen sikerült. Eljött Persoir Lajos, Francziaország első ezreddo- bosa, s 12 dob lármájával fölverte napi nyugalmunkat. F. hó 16-án és 17-én b. Vay Béláné szül. Teleky Zsófia grófnő által az ágost. és helv. hitv. templomok tornyainak kiépítésére két műkedvelői előadás rendeztetett. Színre hozottak: a „Báró és Kalmár“ és „A csevegő nők“ színmüvek. Játszottak az elsőben: Borgyos R. k. a. Pázmán M. Horváth L. Lengyel L. és Kraudi J. urak; a másodikban: b. Vay Béláné szül. Teleky Zsófia grófnő, Kettzer Stephanie k. a. Pázmán M-né, Majthényi D. Hosszufalusy K. Lengyel J. Lengyel L. és Horváth L. urak. —• Az előadás bírálásába nem ereszkedem, ily alkalommal nem érezvén egyebet élénk méltánylásnál a nemes törekvés iránt, mely a közönségben mindenesetre legalább is azon gondolatot támasztá, hogy a ki megtette, mire képes vala, legjobban cselekedett; a czélnak pedig a kétrendbeli előadás tiszta jövedelmében szép sikert nyert. Biztos számot nem Írhatván, csak egyszerűen szépnek mondom az anyagi sikert, mit onnan, gondolnám, lehet gyanítani, hogy a színház mindkét előadáson csaknem tömve volt. Folyó hó 18-án ment végbe országos vásárunk. A kereskedésben! lanyha forgalom itt is nagy mértékben volt tapasztalható : volt kereskedő, a ki árúczikkeit ki sem pakolta. A marhavásár szétveretett a környéken kiütött marhavész miatt: nevezetesen Sajó-Ládon, Szirmán, Kis-Tokajban, Pálfalván,Bábongon.— Egyik csapás a másikat éri; pedig régen irta a költő: „Megbün- hödte már e nép a múltat s jövendőt!“ y. Pfispök-Ladány, október 20. Úgy látszik, hogy az annexio elve nemcsak a politikában, hanem a természetben is érvényre jutni, nyilvánulni kezd; amennyiben az idő, a természet törvényei szerint évszakok szabályozott határait tiszteletben nem tartva, ez év folytán tavaszuukat, most ismét az őszt, a télbe kebelezi. „In natura non datur saltus,“ vitatja az elmélet, s a tapasztalás — e tétel hitelének rovására — arról győz meg, — hogy habár ma másodszori virágzásban diszleni láttuk is a fákat, mi pedig a jóslat, s a közhiedelem szerint, tartós őszt enged reményleni, holnap már a még megsárgulni rá nem ért levéllel megfa- gyottan hull alá lábaink elé a fagyott földtalajra, s a reményt, mely hosszú ősznek örvendett, aggódás váltja föl, mely hosszú téltől fél. Téltől, mondom, mert nem hűvös, hanem a szó szoros értelmében oly hideg, fagy, hóharmat — dér — lepett meg bennünket, miszerint a kályhaostromállapot általánosan foganatba vétetett, a fogak vaczogása által jelzett mozgalom elnyomására ! De mig, mi az északi szél dideregtetö áramlatából a szoba meleg légkörébe vonulva, élvezhetjük a lekötelező hatást, melyben a régiek azon jótékony erőre véltek ismerhetni, miben őket a kályhaisten részesíti: sajnálkozva emlékezünk meg azokról, kik ezt velünk meg nem oszthatják. Mert bár fütöszerben, — szalmánk bőven lévén — nem szenvedünk is hiányt, a gazdaemberek a fűtött szobát nélkülözni kénytelenek, mivel a mezei munkával nagyon hátramaradtak. Ez idő azonban, nem annyira az elmaradás, mint inkább a dohány s kukoricza megfagj7ása következtében verte le gazdáinkat. A dohány ugyan nagyrészben be volt hordva, mindazonáltal kára minden termelőnek van. Mi a kukoriczát illeti, e tekintetben már általános a panasz, közös a károsodás. Kivételt mindössze azon nagyon kevés birtokos képez, kik az aprószemü, kiscsövü oláhtengerit vetették ; mert ez amellett, hogy korábban ért, fajához mérten bőven termett. Piacznnkon a pénzhiány miatt folytonos pangás vehető észre. Az ipar terén fölmerülő jelenségül megemlithetem azon
