Eger - hetilap, 1864
1864-11-03 / 44. szám
356 előbb oda jusson, hogy mezei rendőri szabályokra szükség ne legyen, és mi is Vözlau példájára szüretünket — a nélkül, hogy meglopatnánk — belátásunk szerint három ízben is végezhessük, s a Rajna vidékét borkészitési ügyességben messze túlszárnyaljuk. Martonjffy Károly. Fővárosi tudósítás. Pest, október 30-án. A „Kisfaludy-társaság“ e hó 26-kán tartott rendes havi ülésében Gíyulai Pál olvasta föl Vörösmarty életrajzából azon részletet, mely a költő gyermekségét s ifjúságát rajzolja 23-dik évéig. Az egész életrajz Vörösmarty összes munkáinak első kötetében jelenik meg, mely pár nap múlva kerül ki a sajtó alól. Szalay Lászlóról b. K e- mény Zsigmond, Madách Imréről Bérczy Károly vállalkoztak emlékbeszéd mondására. Igen érdekes ülése volt e héten a m. gazd. egyesület igazg. választmányának. Térey Pál olvasta föl jelentését Francziaországban tett utazásáról a kendergyártás ügyében. O különösen a francziaországi vaugenlieui kendergyárat szemlélte meg, mely gyár eddig egyetlen a maga nemében, s közel négy évi sikerdús létezése után be van bizonyítva, hogy a kendernek száraz utón elkészitése lehetséges, s hogy az ily gyártás sokkal több haszonnal jár, mint a közönséges áztatás. A választmány felkérte Térey urat, hogy tegye magát további érintkezésbe a vaugenlieui gyár tulajdonosaival annak megtudására, hogy mibe kerül egy ily gyár felállítása. Meglehet, hogy Magyarországon is fogna részvény-társulat alakulni a kendergyártásra, s igy czélszerü lesz előre tudni, hogy menynyi pénzerő szükségeltetik erre. — Másik érdekes tárgy volt a kertészeti és selyemtenyésztési szakosztály jelentése, mely egy részvényekre alapitandó selyemtermelő társulat mielőbbi alakulását tartja szükségesnek, mely a se- lyemgubók beváltásával foglalkoznék. A szakosztály véleménye szerint, a selyemtenyésztésre alkalmas vidékeken csak oly néptanítók volnának alkalmazandók, kik a selyemtenyésztésben szakismerettel bírnak, s e tekintetben a népet vezethetnék. E czél elérésére egyszersmind selyemtenyésztési tanfolyamot kellene nyitni az egyesületnek. — Az egyesület szőlőgazdaságában az idei szüret roszul ütött ki, s többnyire csak a budai hegyek közt szokásos fajok termettek valamit, mig a külföldiek egyátalán nem. Ennek folytán Korizmics László ur azt a megjegyzést teszi, hogy az ország többi részeiben is csak a hazai fajok mutatnak kielégítő eredményt a rósz esztendő daczára, s azért igyekezzünk inkább a hazai fajokat purizálni. A múlt héten Barber nagyszerű gőzmalma égett le Budán a császárfürdőn fölül. A tűz után harmadnapra is lobogtak még fel itt-ott lángok. A tulajdonos igen humánusan bánt azokkal, kik az oltásnál segédkezet nyújtottak, s a kereset nélkül maradt számos gyári személyzetet ideiglenesen kőbányai jelentékeny gyáraiban és serfőzdéiben helyezte el, mig a leégett gyárat ismét helyreállíthatná. Biztositva az első magyar, ausztriai és lipcsei biztositó társulatoknál volt-egyenkint 164,000 írtig, mely társulatok azonban szintén viszontbiztosítottak. A „M. S.“ szerint, a magyar kiviteli társaság már megkapta volna az engedélyt, azonban csak a pénzválság elmúlása után kezdi meg működését. A nemzeti szinház újdonságát „Fidelio“ képezi, me| lyet uj betanulással tegnap adtak először. Az idősebb pesti közönség még a régi jó időkből ismeri e hírneves operát, mikor Schodelné szerepelt, mint Fidelio. Mi Carina k. a.-tól élveztük e szerepet, ki ez estén igen meg tudta nyerni a közönség tetszését és rokonszenvét, s átalán tetemes haladást tanúsított úgy az énekben, mint a kiejtésben. — Holnap este Szigligeti „Ladányi“ czimü drámáját adják először. Ugyanaz a mű, mely „Laczkfi“ czim alatt 100 aranyat nyert, azonban első alakjában nem lehetett előadni, s igy az ügyes szerző átalakitá. H. Á. Levelezések. JászBerény, okt. 30. Tisztelt szerkesztőség! Megbocsásson, hogy hozzám intézett becses soraira, melyekben engem fölhív, hogy csapjak fel jászsági levelezőnek lapja részére, csak most felelek. Megvallom őszintén, hogy egyelőre, a legjobb szándokból, felelni sem akartam; nem pedig azért, mivel azon rögeszmém van, hogy a mely laphoz én hozzászegődöm, az okvetlen megbukik. Vahot Imre lapja, a boldogemlékezetü „Napkelet“ is, akkor lett Napnyugat, midőn én levelezője voltam, nem akartam tehát, hogy az „Eger“ is ily sorsra jusson; de másodszor azért sem akartam felelni, mivel valamint a kalapok között a ma- gastetejü kalap, s az ételek között a becsinált kiment a divatból, úgy jöttem én ki a levelezők között divatból; már pedig jól tudom, hogy valamint a ruhában csak a divatszerinti kedves, úgy az emberben is; de harmadszor azért is nem feleltem, mert be kell vallanom, hogy én olyan vagyok, mint a Kempelen hires sakkjátszó faembere! a világ azt hitte e faemberről, hogy az játszik, később azonban kisült, hogy élő ember volt elrejtőzve a gépezetben, s az tette tulajdonképen a húzásokat ; — énbennem is egy alterego volt elrejtőzve, az elhagyott engem, más tájra, más vidékre költözött; hogy írhassak, egy másik alteregoról kellett gondoskodnom, mert hogy második biró is legyek Jász- Fényszarun, s hírlapi levelező is, az egy embernek sok. S hogy mindennek daczára mégis felelek levelére, azt csak azért teszem^ mivel olyas valami történt a Jászságban, mit, törzsökös jász ember lévén, nemzetem dicsőítése tekintetéből szívesen tudatok a világgal. Nem szükség mondanom, hogy a gazdasági kiállítást értem. Ha élne Petőfi, s látta volna a gazdasági kiállítást, s azon alkalommal a jász-berényi nép élénkségét, talán visszahúzná, mit Jász-Berényről mondott: „Nem nagyhírű város Jász-Berény városa, S itt a nyakam, nem is lesz az soha.“ Biz az hires város lesz, főleg ha vasútja is lesz, mihez csaknem biztos remény van. Azonban, tisztelt olvasó, tekintsük meg tehát azt a hires gazdasági kiállítást, s azután Ítéljünk. A kiállítás 22-én nyittatott meg, s 24-én záratott be. Midőn a kiállítás helyiségéhez, a városházához közeledett az ember, a városházáról lengő nemzeti zászló, melyet oly régen nem láttunk, kellemesen lepte meg az érkezőt. A kapuban s a bemenetnél, mely a gazdászat jelvényeivel ékesen föl volt díszítve, kivont karddal közjászok állottak, őrt, hogy a rendet fentartsák. Bent a teremben a főhelyet almák, körték, czitromok foglalták el, kiállítva a hatvani prépost, b. Orczy és Sipos által Jázs-Berényböl, mind a legszebb fajból. Ha lehetett volna, mind a mellett, hogy nem volt ott Éva, ki csábította volna az embert, szívesen beleharaptunk volna az almába. Az asztal, illetőleg az alma felett, a Lehel kürtje szalagon függött, mintegy mondva, hogy nem szabad az almához nyúlni, mert majd oda üt a kürt, hová Konrádnak ütött egykor, ha igaz. Körül a teremben különbféle termények voltak elhelyezve; látható volt egy kenyér s egy kalács is, az egész kiállításon. A másik szobá-
