Eger - hetilap, 1864
1864-11-03 / 44. szám
355 volna meg, mert a szüret idejét a kir. városokban s más kiváltságos községekben a városi hatóság, némely vidékekben pedig a megyék határozták meg. Nem áll, hogy kir. városok és kiváltságos községek csak a földesurakat utánozták volna, mert jogokat, főleg olyanokat, melyek a felszólaló ur szerint is, egyes polgárnak magánérdekeire is befolyással birnak, csak idánozás által bevinni, érvényre emelni nem lehet. Nem áll, hogy ha a megyék a szüretidő meghatározásába beavatkoztak, ez csak a földesurak ellenőrzése tekintetéből történt, mert a felhivott 1832/6 7-ik t ez. szerint, ellenőrködést a megyék csak ott gyakoroltak, hol a szüret idejét a földesur határozta meg, hol pedig ezen határnapot a földesurtól függetlenül maga a megye határozta meg, önálló jogot gyakorolt. A például felhozott hegyaljai gyakorlat — a mellett, hogy a Hegyalján a szüret kezdete egyszer mindenkorra Simon Judás napjára van határozva — más vidéken divatos ellengyakorlattal parallelizálható, igy például Gyöngyösön, mint nagyszámú közbirtokossági helyen, hol is az úgynevezett szabad szőlők elszórtan a volt dészmás szőlőkkel vegyesen fordulnak elő, a szüret idejét jelenben a városi hatóság határozza meg, s e szabályozás alól a szabad szőlők sem vétetnek ki sat. Nem igazolja tehát a gyakorlat, hogy a szüret idejét mindenütt a dézsmával biró földesur határozta volna meg, mert e jognak gyakorlatában voltak s vannak oly hatóságok is, melyek dézsmával nem birnak. Nem felel meg a felszólaló ur azon állításának, törvényértelmezésének, hogy „a szüret idejének meghatározhatási joga egyedül a bor- dézsmában találja eredetét és alapját, s általában a bor- dézsmára jogosultakban gyakorlóit“ az elmélet sem, mert e szüretmeghatározhatási jog, ha ennek egyedüli alapjául a bordézsmát veszszük, csak a dézsmára jogosult földesurakra nézve birna alappal, a kir. városi s kiváltságos községek és megyékre nézve pedig alapul nem szolgálhatna; már pedig miután e jogot a városi és megyei hatóságok is gyakorolták és gyakorolják, más jogalappal kell birna, mint a dézsma, és ezen más nem lehet egyéb, az általam kifejtett elmélet s törvényértelmezésnél fogva is, a törvényhatósági jognál, melylyel a földesur, a városok és a megyék egyaránt birtak és birnak. E jog eredete sem a dézsmában található ezek szerint föl, hanem a szüreti rend, és a korai szüret által egyeseknek és az államnak okozható kár megelőzésében, szóval a bortermelés közös és általános érdekében keresendő. Igazolja ebbeli nézetemet a n.m. magyar k. helytartótanácsnak ez évi szept. 10. 59565. sz. alatt a megyehatósághoz intézett rendelete, mely szerint „a szőlőnek tökéletes megérése bevárandó, s a szüret csak ekkor megengedhető,“ — a szüret kezdetének meghatározását — nem ellenőrködés szempontjából, miután a földesúri hatóság megszűnt, hanem megalapítás végett — a megyehatóságra bízván; már pedig ha egyedül a dézsmaszedés joga volna a szüretidő meghatározha- tásának alapja, s czélja sem volna más, mint a dézsmának kényelmesebb beszedhetése, miután Egert és Gyöngyöst kivéve, a szőlőkre nézve a dézsma most is fennáll, a n. m. helytartótanács ilyest [nem intimált, nem intimálhatott volna, e felsőbbi rendeletnek alapja az 1832/6 7-ik t. ez. 3-ik §-a által a megyéknek adott ebbeli jogban található fel. Azon kérdésre, hogy a szüret idejének meghatározási joga hogyan származott Eger város hatóságára, ismét s újra azt válaszolom: hogy e jog az 1848-ik évi 9-ik t. ez. 4. §. értelmében s szellemében szállott a városra; állítom pedig ezt azért, mert e felhivott törvény az úri törvényhatóságot megszüntetvén, addig is, mig bővebben rendelkezni fog — tudjuk, hogy e törvények csak elveket alapítottak meg, s irányokat tűztek ki — a megszüntetett úri hatóság és jog, a polgári és büntető perekre vonatkozólag, ott hol rendezett első biróságú tanácsok nincsenek, a megyehatóságokra ruháztatott, ez intézkedés szavaiból magától következik, hogy a rendezett első biróságú tanácscsal ellátott helyeken, ezen jogok a városi tanácsra szállottak, mert ha erre nem szállottak volna — a megyékre csak a rendezett tanácscsal nem biró községeknél száll- ván — a kormányzatban egy betöltetlen űr, hézag maradt volna, mi hogy létezzék, azt a törvényhozás nem akarhatta, nem czélozhatta. Es hogy a törvényhozás iránya, czélja az volt, bogy az oly városok, melyek értelmiség és népszámuknál fogva is a tekintélyesebb városok közé soroltattak, szélesebb jogokkal ruháztassanak fel, tanúsítja az ugyanazon évi 24-ik t. czikk, mely a királyi városokról rendelkező 23-ik t. ez. rendeletéit, mennyiben a választásokról, választókról, és képviselőkről szól, a rendezett tanácscsal biró községekre — tehát Egerre is — kiterjesz- j tette, az 5-ik t. czikknél fogva pedig Eger, önkebeléből, követküldésre is jogosittatott, már a józan következtetés- I nél fogva is, ki többet tehet, tehet kevesebbet is, ki többre ! képes, kevesebbre még inkább képes, vagyis kire ily nagyobb jogok gyakorolhatása, mint a feunemlitettek, ruháztatott, még inkább reá ruháztattak némely kisebb jogok, milyen a többek közt a különben is helyhez kötött szüret kezdetének meghatározhatási joga, melyet ott, hol szőlő- ültetvények vannak, — mint ezzel kapcsolatban álló jogot — nagyrészt a kir. városi és kiváltságos községi hatóságok gyakoroltak régebben is, s gyakorolnak most is. Eger e jogot az érdekelt szőlőbirtokosoknak meghallgatása, s érdekeiknek figyelembevétele, sőt állíthatom, döntő befolyása mellett, 1848-ban szintén gyakorolta, de gyakorolta azt a legközelebb lefolyt kilencz év alatt is ; igaz, 1849-ben s utána a dézsmaváltság bekövetkeztéig e jogot önállólag nem gyakorolhatta, mert ez időben a hatalom parancsoló szava előtt meghajolni kénytelen volt ő is. —■ Nem gyengíti Egernek ebbeli jogát a n. m. magyar kir. helytartótanácsnak ez évi s fennebb említett rendelete sem, melynél fogva a szüretmeghatározhatási jog a megyehatóságra ruháztatik, mert hiszszük, hogy e rendelet a kir. városok s kiváltságos községeknél a jogot továbbá is meghagyta, és igy, ha Eger e jog további gyakorolhatása tekintetéből a helytartótanácshoz folyamodik — a mint hiszem, hogy folyamodni is fog — ejog gyakorlatában meghagyatnék. Ennyit elmondani első állításaim igazolására, a kérdésnek érdemleges s törvényes szempontbóli földerítésére elegendőnek vélvén, a felszólaló urnák az egervárosi bizottmány hogyan alakultságára, — melynek rendezése ez idő szerint nem tőlünk függ, — úgy a kérdésnek opportu- nitási szempontjára, mely ismét relatív természeténél fogva nemcsak minden vidékre, de egyes gazdára nézve is változó, — vonatkozó elmélkedéseit — e kérdés ily szempontokból a végtelenségig vitatható lévén — nehogy az olvasónak terhére legyek, hallgatással mellőzöm. Végre a felszólaló urnák azon nyilatkozatát, hogy e vitatott kérdést nem önzés, nem ellenzéki viszketegből, hanem a jog tisztelete s jó szándékból hozta szőnyegre, minden utógondolattól menten mondottnak vévén, hiszem, hogy mindketten azon szívélyes érzéssel lépendünk e vita teréről le, melylyel hogy egymás iránt ne viseltetnénk, arra okunk nincsen. — Adja Isten, hogy népünk nevelés folytán hova,
