Eger - hetilap, 1864
1864-10-27 / 43. szám
'J — 346 — tafára, azt az idei szüret kézzelfoghatólag bebizonyította. Erezte ezt M. K. ur is, azért a fiáscot fedezendő és a szemrehányást megelőzendő, eleve az időjárást tette felelőssé a hibáért nemcsak, hanem egy kis tréfával is fűszerezni kivánta az előlegezett mentséget, midőn rám fogta, hogy megjóslom az esőt, midőn már esik, és hogy szénámat több Ízben hetes eső alá kaszáltattam. Sajnálom, hogy nem vagyok szomszédbirtokos M. K. úrral, mert ez esetben bizonynyal élvezetes szomszédi találkozásoknak örvendhetnék, a mikor is aztán a tréfára tréfát adni kedves dolog lenne. — Most röviden csak annyit, hogy mióta gazdálkodom, soha még hetes eső szénámat renden nem találta. Ez idén is felvettem az anyaszénán, és luczernán kívül két rét-, három luczernasarjut, eső nélkül, szerencsésen. Az időjóslás mesterségét nem uzoválom ugyan, azonban konyitok mégis hozzá annyit, hogy például e nyáron, midőn több ízben az északkeleti szél sűrű felhőket hajtott, sőt csekély esőt is hozott, megmondottam embereimnek, hogy se bő, se jó esőt nem várok, és úgy lön. Kell-e mondanom, hogy jóslásomnak alapja nem egyéb volt, mint éghajlatunk körüli észlelés, és tapasztalás? Különben pedig észleléseim nyomán megjegyzem, hogy a folyó évben tavasztól kezdve késő őszig bizonyos jelleme volt az időjárásnak, melyet ki észlelt, észlelete eredményét még a szüret idejére nézve is felhasználhatta, én mindenesetre felhasználtam volna. Éhez pedig nem kell vala semmi jóstehetség. Az időjárás említett jelleme abban állt, hogy valahányszor az északnyugati, vagy északkeleti szél nagyobb erővel feltámadt, mindannyiszor hideg állott be utána. Ta- vaszszal az északnyugati szél uralgott, és ez hozta a fagyokat; később nyáron inkább az északkeleti volt gyakori - abb, és hozott kánikulában is oly időt, hogy jól esett felső öltönyt használnunk ; valamint ez hozta meg az őszi fagyot is. E tapasztalatból kiindulva, midőn szeptember 27-én az északkeleti szél oly dühösen feltámadt, és másnap is dúlt, nem kétkedtem, hogy küszöbön van a fagy. ügy is lett; már szeptember 29-ére kelve, az alföldön lei orró ztattak a dohányok, nálunk is a tök, ugorka, bab stb. következő éjeken derek voltak, mígnem október 2—3. közt meglett az első erős fagy. Szeptember 29-től október 10-ig tizenegy napot számítunk, és M. K. ur mégis azt mondja, hogy az első fagy és kitűzött szüreti határnap közt oly rövid volt az idő, miszerint azt többé megváltoztatni nem lehetett.! Es feltéve, hogy az időjárás kedvező maradt volna, mit fogtunk nyerni ? Az én tapasztalásom szerint a szőlő, legalább nálam — szeptember végén elérte azon érettségi fokot, mely jó minőségű közönséges bort ad, de nem érte el azon magasabb fejlettséget, melynél fogva néhány nap le- és befolyása alatt finom veres borrá főzethetett volna, vagyis a pengetett jó borra szerintem nem volt kilátás, hanem legfölebb is az idő kedvezése mellett javúlt volna borunk talán egy fokkal minőségben, vesztett volna 10%-et mennyiségben; tényleg pedig, vagyis a fagyok hatása alatt javult minőségben semmit, sőt vesztett, mennyiségben pedig legalább 20%-tel csökkent. Mindez a közérdekkeli öszhangzás tiszteletére!.. M. K. urnák másik e nemű okoskodása az, hogy csak igy, t. i. a szüret idejének megszabása, illetőleg késleltetése által lehet szüret alatt a szőlőlopást meggátolni. Bocsánat, de ha ezt komolyan állitjuk, akkor ugyan kiállítottuk népünk számára az erkölcsi, rendőrségünkre pedig a szegénységi bizonyítványt. De talán nem is áll épen ily gonoszul a dolog. Fájdalom! lopások merülnek fel, csakhogy nem csupán szüret alatt, hanem máskor is. Ez idén is hallatszott, hogy többeknek szőlejét már szüret előtt csatornaszámra meglopták. Ugyde ezen rendőri fegyelemmel kell segíteni, annálinkább, minthogy e czélra szépecskén fizetünk is. Mert ha arányul veszem azt, mit én pásztorbérül fizetek, t. i. minden holdnyi terület után 50 krt, akkor az összes egri szőlők után oly szép összegecskének kell bekerülni, melyből a mezei rendőrséget csinosan lehetne szervezni. Azonban a szüretnek kezdete határoz- tatik meg, és nem vége; a ki tehát jónak látja szüret- jét késleltetni, megint csak ott lesz, hol a szüret korlátozása nélkül lenne. Sőt szinte hihetetlen előttem, hogy épen a szüret kedvezne a szőlőtolvajlásnak; mert hiszen a szüret alatt élénkebbek a hegyek, több kívül a nép, tehát több a szem, és igy nehezebb a lopás; azonfelül a szüret előha- ladtával mindig kevesebbre lesz a szőlőcsőszuek gondja, tehát jobban megőrizheti. Saját multévi tapasztalásomból mondhatok annyit, hogy jóllehet az egész hegysoron én szüreteltem legutolsó, és jóllehet nagyobb kiterjedésű szőlőm felügyelete nem könnyű dolog, mégis semmi kár nem érte azt. És nézzen szét M. K. ur a Hegyalján, hol a szőlőlopás, főleg az aszu-changirozás, szintén nem tartozik a hallatlanságok közé, a szüret hetekig elhúzódik, és tudja meg, van-e ott e körülmény befolyással a szüret idejének megszabására, akár a szüretnek lefolyására ? És tessék kitekinteni például Vöslau vidékére, hol mint hallottam, némely szőlősgazda háromszor is szüretel, leszedvén mindannyiszor a teljes érettségre jutott gerezdeket, és hagyván későbbre, a még tökéletlenebbeket, vájjon hogyan szabják ott meg a szüret idejét? Úgy vélem, kimutattam, hogy az ürügyeit szőlőlopás gyenge indok a szüret idejének megszabására, és épen semmi indok annak késleltetésére, annál inkább, mert a baj orvoslása más utón keresendő. Végre mi M. K. urnák azon érvét illeti, mit a falusiaknak segítségéből hoz le: azt önmaga megdöntötte az 1851-ből felhozott példával, mi legalább is annyit bizonyít, hogy a szüret idejének megszabása nem biztos eszköz a falusi munkaerő becsőditésére. De én meg is fordítom az okoskodást, és azt vélem, hogyha a szüret nem késleltetik, kevésbbé leszünk a falusi munkaerőre szorúlva, mert a szőlőbirtokosok a kényszeritett késleltetés által nem lesznek arra szorítva, hogy szőleiket egyszerre rohanják meg, tehát már a helybeli munkaerő is jobban kifejtheti magát; de meg másrészt úgy tapasztalom, hogy a szomszédos faluk lakossága, hacsak otthon nem akadá- lyoztatik, mindenkor szívesen bejő a városi munkára, hát még a szüretre! És elvégre is e körülmény inkább a magán, semmint a közérdeket érinti. Valljuk meg igazán: úgy bele csökönösödtünk abba az áldott régi patriarchalis slendriánba, hogy szinte kényelmetlenül esik belőle kibontakoznunk, pedig hej nem úgy van már, mint volt régen ! Röviden egybevonva a mondottakat, meggyőződésem az: hogy elvileg véve a dolgot, a szüret idejének megszabása se törvényen nem alapszik, egyszersmind a magánbirtokra nézve sérelmes, a szüretnek kényszeritett késleltetése pedig egyenes, és káros avatkozás a magánvagyon- ba; végre hogy opportunitási szempontból, vagy ha úgy tetszik, a közérdek szempontjából se egyik, se másik nem indokolható. Hiába utasít engem M. K. ur a megyéhez; tudom én, hogy a vármegye szintúgy, mint a kir. helytartótanács közigazgatási hatóság, mely a törvények alapján és korlátái között adhat ki rendeleteket, melyek a polgárok tényeit a közjó érdekében megszabják; de azt is tudom, hegy ezen intézkedések nem törvények, jogokat nem alapítanak meg, hanem reudeletek, melyek köteleznek
