Eger - hetilap, 1864
1864-10-27 / 43. szám
347 ugyan, de az érdekeltek előterjesztései, avagy más oldalról vett értesítések folytán, legelső alkalommal megszüntethetnek, avagy módosulhatnak. Ezek szerintem igy lévén, ámbár elvileg határozottan ellene vagyok a szüret ideje körüli kényszerítő eljárásnak, gyakorlatilag megengedem egy, de csak is egy esetét, és egy módját a szüret körüli intézkedésnek, t. i. a községit, vagyis ha a községbeli szőlőbirtokosok általán ily intézkedést szükségesnek látnak, s azt önmagok állapit] ák meg. Csak ha ez történik, és kifogás nélküli modorban, vagyis úgy történik, hogy a többség nyilatkozata iránt kétséget támasztani ne lehessen, csak akkor áll be az eset, hogy az egyes, vagy kisebbség, még ha érdekét csonkulva látná is, meg fog hajolni a közmegállapodás előtt. Mily elvek, mily nézetek legyenek aztán ezen eljárásnál irányadók, azok természetesen a tárgy körüli tanácskozásnál fognak kifejleni; de különben is már csak a helyi viszonyok folytán is különbözők lehetnek és lesznek is. En ezzel bevégzem a vitát. Nem hallgathatom el mégis azon óhajtásomat, melyszerint igen czélszerünek tartanám, ha a városi hatóság intézkednék arról, hogy a közérdekű rendeletek, végzések, határozatok a helyben megjelenő lap utján köztudomásra juttatnának. Tessék elhinni, hogy a dobolás se nem mindenkire, se nem minden időben kielégítő; az „Eger“ szerkesztője pedig, tisztán átértvén mind lapjának, mind olvasóközönségének érdekét, bizonyára készségesen megnyitandja az ily közléseknek lapja hasábait, hiszen újból megnyitotta azokat, a köztudomású kellemetlen előzmények után és daczára, a gazdasági egyesületnek is! n A gyöngyösi takarékpénztár. Midőn tavaly okt. 4-én az alakuló közgyűlés megtartatott, mintegy 900 részvényesen felül jelentkezett aláíró, s nem egy aláíró azért vonta vissza magát, mert ezen tömeges részvét által összekerült sok részvényt sokallotta, mire nézve elfogadtatása esetén többen kilépésüket jelentették, s ez igen érthető okból történt; ugyanis a túlságosan sok részvényes között a méltán várható, de különben is az alapszabályok értelme szerint már szűkre szabott kamat illetőleg nyeremény felettébb kisebbittetik azáltal, ha oly sokfelé oszlik széjjel a várható osztalék. A tavalyi közgyűlés a tavalyi Ínséges időt nem találta alkalmasnak arra, hogy pénzintézetnek alakulása s élet- beléptetése sikeresen eszközöltethessék, elhalasztotta tehát boldogabb időre az alakulást, melyre most ha nem is sokkal, de mégis csak kedvezőbb idő látszott ezen évben, s az alakulás habár nem ezen év folytán, de a legközelebbi januárban okvetlenül be fog következni, s ezen oly régen várt s hőn óhajtott intézet az oly eleven kereskedéssel biró város és vidékre nagyon is kívánatos egyesület, ha egyéb akadályok nem jőnek közbe, meg fog a közelgő tavaszszal nyílhatni. E tárgyban tartatott okt. 16-án tanácskozmány gazdasági egyletünk szállásán, s az eredmény az lett, hogy elhatároztatott, miszerint minden nehézség elmellőzése végett az aláírási ivek ismét kiadassanak azoknak, kik netalán nem személyesen írták alá nevüket, csak az illető gyűjtő uraknál szóval jelentkeztek részvényeikről; másodszor, hogy a fölemelt részvények befizetése könnyítessék : elhatároztatott, hogy a felsőbb megerősítéstől számított egy hó múlva az aláirt részvények után 25 frt lesz | befizetendő, a másik 25 forint pedig ezen első befizetéstől számított három hó múlva, igy a harmadik és negyedik huszonöt forint is három-három havi időközökben lesz befizetendő, a hátramaradó 100 frt pedig csak azon esetben és oly részletekben lesz befizetendő, a minőképen azt az ügy menetele vagy a részvényesek közgyűlése határozni fogja. Az aláíróknak ily fogalmazásu ivek adatnak ki aláírás végett: „Alólirott a gyöngyösi alakuló takarékpénztárban részvényesül ajánlkozom . . db 200 frtos részvénynyel és úgy a befizetésekre, mint egyéb terhek és hasznokra nézve a már megállapított vagy időnkint a közgyűlés által megállapítandó kiszabásoknak magamat ezennel alávetem.“ A közrészvét eme keletkező intézet iránt legerősebben nyilatkozik a birtokos- osztály és átalán a gazdasági egyesületi tagok között, s a kereskedőség, különösebben a pénzes zsidó közönség alig van képviselve, mi valóban bámulatunkat keltette föl, mert akkor, midőn ily intézet fölállításáról van szó, mikor minden fölkelhető, készséggel járul egy-egy részvényaláirással a jó ügy életbe hívásához, mikor a részvények nem veszteséget vagy nagy áldozatot, hanem becsületes kamatokat is ígérnek, valóban megvárhatjuk, hogy azok, kik a kereskedést jobbadán e vidéken képviselik, magokat érdekeljék, s a polgártársak sorában nem csak sorakozva, dekitünőleg előljárva legyenek láthatók. Hazafiui méltó boszankodásunkat kell kifejeznünk a felett, hogy a közügynek, a hazai ügyeknek pártolásánál ezen osztályt mindinkább gyéren látjuk képviselve, hazafiai boszankodásunkat, mondjuk, mert alig van a hazában hely és vidék, hol ez osztály nagyobb becsületben részesülne, mint épen Gyöngyösön s vidékén, sőt az egész Hevesmegyében. Kötelessége minden becsületes és fölvi- lágosodott hazafinak vallás- és születési rangkülönbség nélkül tisztelni, szeretni, gyámolitani polgártársát, de kötelessége másrészt azoknak, kik az egyenlőségnek ily nemesen teljesített kötelessége által valóban csak hálára, elismerésre, köszönetre lehetnének hangolva, hogy teljesítsék egy sorban a többiekkel a polgári kötelességeknek ama részét, melynek neve: közügy iránti buzgóság. A kötelesség érzete mondatja velünk e szavakat, mert a minőképen becsüljük és tiszteljük a teljesitett kötelességeknek buzgósággal is tetézett nem egy nemes példáját, úgy másrészt a közügy iránti lanyhaságot mint kötelesség- mulasztást megróni kötelességünknek ismerjük, legyen a mulasztó főur, paraszt, keresztény, zsidó vagy bármi osztályhoz tartozó. Meg vagyunk győződve, hogy a gyöngyösi takarék- pénztár meg fog alakulni, meg fog nyílni, sőt virágzásnak fog indulni a hiányzó osztályok nélkül is, de valóban nem tartanók illőnek, hogy körötte ne csoportosuljon minden, mi e tájon az értelmiséget képviselni méltó.' Visontai. Fővárosi tudósítás. Pest, október 23-án. A múlt héten végbement őszi lóversenyek korántsem idézték elő azon élénkséget a fővárosban, mint azt a nyári versenyeknél észre lehetett venni. Nagyobb részt csak is a főurak és futtatók mentek ki, mig a néző közönség igen csekély részt vett. Az eredmény is kevéssé volt kielégítő, s némely díjra csak egy pályázó sétálta körül a pályatért.
