Eger - hetilap, 1864
1864-10-27 / 43. szám
344 tömeges termelés pedig a gyáripar mezején azon óriási progressióban, a mint azt napjainkban látjuk, s mely az értelmiségnek legfényesb bizonyitéka, csak az által lesz lehetséges, hogy csin és Ízlés által a termelés megnemesit- tetvén, a javak az emberekre nagyobb vonzerőt gyakorolnak. E nélkül változatosság nincs, pedig ép a változatosság adja a termelésnek a nagyszerű lendületet. Napjainkban a kézműves s gyáriparos mindinkább megközeliteni igyekszik a művészt. Ipari kiállításaink (világkiállítás) ezt legszebben bizonyítják. Itt az nyeri el a babérkoszorút, ki a soliditást a széppel leginkább tudja egyesíteni. Ezen körülmény nemcsak a fogyasztókra, hanem magok a termelőkre is jótékony hatást gyakorol, mert a munkát a szellemi elem által, mely belévitetik, élvezetesbbé és ne- mesbbé teszi. — Ha egyébiránt a műveltség haladásával igen sok tárgynál nem vagyunk hajlandók, előnyt adni a tartósságnak a szépség rovására (mely különben rendszerint az anyag finomságát, és gondos munkát föltételez) akkor ezzel ismét összeköttetésbe kell hoznunk a kíméletet, melylyel viseltetünk oly tárgyak iránt, melyek tetszésünket magasabb fokban birják, s mely azoknak épen azért maradandóbb létet biztosit. (Lassúbb fogyasztás.) Ezen kíméletet, mely a szép érzetével karöltve jár, mint szellemi elemet, korántsem szabad alábecsülnünk, habár azt itt csak anyagi javakkal hoztuk is kapcsolatba; kihat az a társadalom egyéb viszonyaira is, s a műveltségnek egyik alkatrészévé válhatik. (Gond, ápolás — legszélső ellentét: Vandalismus.) Vegyük pl. napjainkban a műasztalosság czik- keit, hol a szép formák oly túlnyomó szerepet kezdenek játszani, mint kelméinknél a szinvegyület szépsége, s vessük össze a régiebb idők nehézkes, és nagyrészt idomta- lan bútorzatával; vagy tekintsük könyveink mai ízletes kötéseit, s hasonlítsuk egybe azokat a régi idők sertésbőrös borítékaival; — nem úgy tünnek-e fel amott a szép formák, mintha az előrehaladott társadalmi művelődést, s eme díszesen kiállított könyvek, mintha a tudomány mai elegancziáját a régi scholasticismus ellenében akarnák képviselni ?! — Még gyógyszertárainkban is (főleg nagy városokban) a kiszolgáltatás csinjára kiváló gondot kezdenek fordítani. (Aranypohárban méregital!) Szépérzetünk még oly dolgoknál is, melyek a rendeltetéseknek megfelelő használat által azonnal elfogyasztalak (a jogban: elhasználható dolgok, rés usu consumptibiles), követeli kielégitteté- sét. Csak gondoljunk a borra, melynél a szép szin oly fontos szerepet játszik! A hatás, melyet a fényűzés az érintett irányban az erkölcsi életre előidéz, nemcsak azon positiv eredmények miatt lesz jótékony, melyekről fönnebb szólottunk, hanem azért is, mert minél inkább megkedveltük a szépet, annál hajlandóbbak lévén érette áldozatot hozni, ezt gyakran az által eszközlendjük, hogy egyéb élvezetekről, melyek a szellemnek kevésbbé nyújtanak táplálékot, lemondunk, s az érzékiséget háttérbe szorítjuk. Egy szép képnek vagy hangszernek megszerzéséért hányszor nem rakunk garast garasra, melyeket különben talán hiábavalóságokra dobtunk volna ki. A keresztény egyház igen mélyen felfogta azon hatást, melyet a fényűzés, ha az a szép és magasztos érzelem forrásából ered, magára a vallásos érzületre gyakorolni képes. A zene a keresztény egyház szolgálatában és ápolása alatt fejlődött jelen magaslatára, s a festészet, épitészet s szobrászat mennyi remekeit nem látjuk itt tündökölni, melyek ama fényben, mit az egyház egyéb kincseiben kifejt, csak kiegészitő öszhangzatukat találják. — Hogy Udvözitőnk maga sem kárhoztatta a mértékettartó fényűzést, arra Roscher figyelmeztet, reá utalva Máté Evatig. XXVI. 7. és köv. és János II. 3 és köv. A szépnek édes testvére s attól el választhatlan a ti sz- taság. Innét van, hogy művelt népeknél a tisztaság sokkal magasabb fokon áll, mint a műveletleneknél, úgyany- nyira, hogy bátran elmondhatjuk, miként egyes községek, városok, s egész országokra nézve is az ott uralkodó tiszta- j ságról következtethetünk azok műveltségi fokára: oly szo- I ros összeköttetésben áll az a szellemi élettel. Erasmus mondja: hogy Anglia az ő idejében (ő Angliában élt a 15 | század végén s a 16-ik elején) igen tisztátalan ország volt; i mig 1845-ben szappanfogyasztás egy főre közel 10 font számíttatott. Holland népének tisztaságszeretetéről ki ne hallott I volna, mely annyira ment, hogy egy polgári háznak leánya, nagy Fridriket (bár ez kilétét nem titkolá) minden ellenzése daczára a szobába csak harisnyáiban, sáros czi- pőit künnhagyva bocsátá be! „Tisztaság által lakható Holland, annak hiánya által lesz Kairó és Konstantinápoly pestisfészekké,“ mondja Mohi. — Nem híjába fektet tehát a hires Zachariä sem a nevelésnél, erkölcsi szempontból, oly nagy súlyt a tisztaságra, midőn azt mondja: „nemtulo- ! zunk, ha azon nagyobb vagy kisebb gondot, melyet valamely nép a tisztaságra, különösen a nyilvános helyek és térek tisztántartására fordít, azon nép erkölcsiségének mérvéül tekintjük. Ha a keresztény religiónak az emberi- j ség körül semmi egyéb érdeme nem volna, mint csak azon egy, hogy minden hetedik napot megszentelve követőit felhívja, s nekik alkalmat szolgáltat, ezen napon testök s öl- tözetök tisztaságára kiváló gondot forditani, — már ezen érdem magában elég nagy volna.“ S nem kevésbbé jellemző a franezia népre nézve azon nyilatkozat, melyet valamely hiresb egyéniség a forradalmi naptárra, mely a hétnapos hét helyett tíznapost hozott be, tett, miként az a népnél soha sem fog elterjedni azért, mivel két ellensége van: a szakáll és a fehér inggallér! — Azt hiszszük, hogy a családi életben is alig fejezi ki valami inkább a megelégedést, mint a rend s tisztaság, mely annak belső körében uralkodik. Tisztaság és rendszeretet édes testvérek, mert az utóbbi nélkül az elsőt alig képzelhetjük. S ez főleg azon tér, hol a fényűzésnél a nőknek oly szép hivatásuk nyilik az erkölcsi életre, s a családi élet szépitése és nemesbítésére hatni. (Erre már azon ellentét is utal, mit a németben az u. n. Junggesellenwirthschaft kifejez!) A társadalmi életben sok jelentéktelennek látszó apróságok igen gyakran mily fontossággal bírnak; mert messze kihatnak oly állapotok és viszonyokra is, melyekkel bennök többé semmi közöst fel nem ismerhetünk, s csak az éleslátás, és finom tapintat képes, ama szálakat az élet változatos rétegein át odáig folyvást kisérni. — Ha figyelünk az egyesek s családok életére, azt találjuk, hogy annak nagy részét apróságok töltik be. Apróságok nyújtják a megelégedést, apróságok zavarják azt meg; (Az u. n. „Starke geister“-ekről itt nem szólok, régi német közmondás szerint: „geniert sie nichts“!) s ez nagyon természetes. Nagy események földindulásként hatnak az ember életére, hol csak rázkodtatás van, de nem megállapodás. Nagy öröm s nagy fájdalom — tudjuk, mindkettő sziveket re- peszt. így a családi életben is, s igy vagyunk különösen a nők feladatával a házi körben, mely messze kihat az ál- ! laméletre, s közgazdászat terére ; korántsem heroikus elha tározások vagy társadalmi kérdések mozgatása által, hanem azon csöndes működésben, melynek tartalmát apróságok
