Eger - hetilap, 1864
1864-10-20 / 42. szám
336 hatni, és pedig a dézsmára jogosultnál; ha pedig megszűnt a dézsrna. megszűnt vele együtt szükségképen a jog is, mi abból keletkezett, azon alapult, annak járuléka volt. Ez az elmélet. —• De ezt mutatja a gyakoi-lat is. Mert a földes- uraság kérdéses joga Egerben, nem 1848-ban és nem az idézett törvény folytán, hanem néhány évvel később, a dézsmaváltság iránt kötött egyességi szerződés következtében szűnt meg; és igy csak is ekkor, és ennek, nem pedig az 1848-iki törvénynek folytán szállott volna át a városra. Másnemű hatóság, másnemű jogok azok t. uram, melyek az 1848-iki törvények által a fóldesurak vállairól leemeltettek, és más hatóságokra ruháztattak. Vonatkoznom kellene még itt a hatóságoknak M. K. ur által felemlített statutarius hatalmára; de miután azt tartom, M. K. ur sem engedné meg e statutarius hatalom gyakorlatát egész a magánvagyon feletti rendelkezésig kiterjesztetni, e pontot hallgatással mellőzhetni vélem. A mondottakból, úgy hiszem, eléggé kitűnik: hogy a követelt jog se nem oly alapos és törvényes, se nem oly két- ségenkivüli, mint azt M. K. ur tekinti; ne vegye tehát senki rósz néven, ha én azt, mint a magánbirtokra nézve sérelmes, és se jogalaposan, se törvényesen meg nem alapított avatkozást, elvileg s a magán birtokjog szentsége iránti tiszteletből, meg nem engedhetőnek tartom. Ugyde azt mondja M. K. ur, hogy a szüret idejét a többség szabja meg, a többségnek pedig a kisebbség kell hogy alárendelje magát; vagyis a kérdéses intézkedés fedezésére az önkormányzat ködfátyolképét vonja szemünk elé. Nem vagyok ugyan föltétien imádója a többség absolut uralmára fektetett önkormányzatnak, de elfogadom azt, mint ez időszerint caeteris paribus a legjobbat, addig is, mig a társadalmat alakitó szellem annál jobbat elő nem állít. Hanem hát engedje meg M. K. ur, hadd tegyek néhány kérdést e többségi határozathozás módozataira nézve. Kérdem pedig, kik, mi alapon, mily quatificalio szerint alakítják azon gyülekezetét, mely a szüret ideje fölött határoz, melynek a többséget tolmácsolnia kell? Mert városunknak ez idő szerint ön választotta képviselete nem lévén, ha a tanácskozmány tagjai az elöljáróság által jelöltetnek ki, világos, hogy e kijelölteknek megbízatásuk nincs, az összes szőlőbirtokosokat képviselni, hanem csakis saját nevökben szólhatnak, s tehetnek, csakis a városi hatóság tanácsadóiul tekintethetnek. De hát kik ezek is ? Mert jóllehet számos minden rangú, és rendű szőlőbirtokosokkal volt alkalmam szót váltani, de köztük egyet se találtam, ki azzal dicsekedett volna, hogy a kérdéses tanácskozásban résztvett volna! Magam is egyik nagyobb — több mint 30 hold terjedelmű — szőlőnek Sh'tokosa vagyok, de még eddig e tanácskozások idejéről nem értesültem soha .... kik hát azok, kik érdekeinket képviselhetni vélik, és mi alapon teszik ezt? És mi módon igazolják, hogy oka többség? mert ismét tapasztalás után mondhatom , hogy eddig alig egy-két szőlőbirtokossal találkoztam, ki a szüret idejének késleltetését, úgy az idevágólag követelt jogot védte volna, el- annyira, hogy nem ok nélkül lehetne kétségbe vonni, mintha a M. K. ur szerint intézkedett, vagy nyilatkozott többség a valódi többség volna. Hol van tehát, hol és mikép nyilatkozik ama többség, melynek magamat, mint kisebbség —. M. K. ur követelése szerint — alárendeljem ? — Aztán az önkormányzat eszméje, a többség mindenható hatalmának gyakorlati fogalma legalább azt hozza magával, hogy minden érdekelt közvetve vagy közvetlenül befolyhasson a dologba, hogy a tárgy megvitattassék, az érvek megfontoltassanak, a szavazatok megszámittassanak, s elvégre is inkább a szabadság, a szabadabb mozgás, sem mint a nem indokolt megszorítás, korlátozás előnyére dőljön el a koczka. Hiszen korunk bálványa a szabadság; szabadság itt, szabadság amott; vallásszabadság, szólás- és sajtószabadság, iparszabadság, szabad föld, egyenlő, szabad polgár stb. mindenütt, és mindenben szabadság a jelszó ; csak az árva, a súlyos adóval terhelt, drága munkával művelt, ezer csapásnak kitett szőlő ne legyen szabad, csak annak termése, haszna függjön mások kénye- kedvétől! ? M. K. ur az én parallelámra szintén parallelával felel, felhozván a) hogy az erdők használatát is országos törvények szabályozzák; mintha én a szőlők kiirtását, avagy vágásokra beosztását inditványoztam volna; b) hogy a megyei hatóság intézkedik az aratórész miként kiadásáról; mintha én arról beszéltem volna, mi legyen a szedő bére, vagy pedig lakatra tétessék-e a szája; c) hogy a rendes község elöljárósága meghatározza a kukoriczatö- rést, és tarlófelszabadulást a közlegeltetés végett; mintha mi is legeltetni akarnék széleinket, és mintha bizony azok volnának a jól rendezett községek, melyekben még közös tarlólegeltetés is divatozik, nem pedig azok, melyek a tagosztályt elfogadván, kukoriczatörés — vagy tarló-felszabaditásról, és több eféle vízözön előtti állapotokról mitsem tudnak! — Hanem hát M. K. ur többsége nemcsak édes mindnyájunk felett gyámkodik, hanem még az egyes érdeke irányában is csupa gondosság, csupa kegyesség, mert szerinte, vagy is az ő §§-ai szerint, romlásnak indult termésnek korábbi leszedhetése az érdeklettnek folyamodása (sic) folytán az elöljáróság által megenged- h e t ő.u Hatalmas szó ez uraim, mely annyit tesz, hogy a hatóság korlátlan ura vagyonomnak, mert midőn az már romlásnak indul, még akkor is a hatóságtól függ, megengedni, vagy nem, hogy én azt megmenthessem! S hogy mily biztositék van letéve számunkra e §-ban, arra adattal szolgálok, mit ugyan elhallgattam volna, ha M. K. ur az ő §-a folytán dilíemmába nem akarna szori- tani. A dolog 1862-ben történt. Ekkor ugyanis szőlőmet teljesen elverte a kánikulái jég. Engem is biztatott vinczel- lér, és egyikmásik, hogy nincs nagy kár, hiszen nem is mindenik tőke alatt találtunk leütött fürtöt; de én ismertem már a kánikulái jég hatását, és figyeltem. Eljött augusztus vége, és az én gohéraim rakáson hevertek a tőke alatt. Biztatni látszott még ekkor a fekete, melyen a veszedelemnek alig nyoma mutatkozott; ámde egy hét múlva a fekete is fonnyadni, csutkája száradni kezdett, ismét egy hét, és fekete szőlőm is a gohér szomorú sorsára jutott. Ezt látva, és figyelembe véve azt is, hogy a termésnek épen maradt csekély része teljes érettségre jutott nemcsak, de sőt nagy mértékben tepedt is, f o 1 y a mo d t a m — hajói emlékszem, szeptember 22-én — miszerint a korábbi szüret, romlásnak indult termésem lehető megmentésére, engedtessék meg. Kijöttek másnap a városi küldöttek, feljárták, megvizsgálták szőlőmet, és előadásom alaposságáról meggyőződve távoztak. Meg is tették — mint értesültem — ez értelemben jelentésüket, tőlem is behajtatott a 6 ft. o. é. napdij, és harmadnapra kaptam---- tagad ó, sőt letiltó határozatot. Elhiszem, hogy indokolva lehetett az amúgy többségféle érvekkel, de mit használ az nekem, ha a mellett az én vagyonom tönkre megy, holott én azt mások érdekének sérelme nélkül megmenthetem. Én azonban szüretemet végrehajtottam, és szorgos válogatás mellett csináltam oly veres, és
