Eger - hetilap, 1864

1864-10-13 / 41. szám

326 ben odasiető azon lelkes egyesület iránt, rrely utóbbi idő­dén oly sokat tett az ínség enyhítésére, és annyi jótékony­ságot gyakorolt. A múlt évekhez aránylag a kiállítás sok­kal gazdagabb, s különösen a gazdasszonykodási és ker­tészeti czikkek minden szemlélőnek gyönyört nyújtanak. Az egyesület által deczember hóban rendezendő sorsjáték jegyei is szépen kelnek, s a vidékről is számos eladott jegy árát küldik már be. A pesti állatkerti részvény-társulat közgyűlése f. hó 9-én ment végbe az akadémia üléstermében, miután azon­ban a helytartótanács 30,000 forintot képviselő 150 rész­vény tettleges befizetésétől föltételezi a társulat megalakulhatását, még most nem szervezhette magát vég­legesen a társulat, s csak sürgetőleg utasítja a régibb vá­lasztmányt, a pénz mielébbi beszedésére. Xantus János elnök rövid beszédében kiemelte, hogy a részvények ke­lendőségének emelésére a fővárosi sajtó támogatása is igénybe veendő, miszerint igyekeznék a közönséget arról meggyőzni, hogy itt nem hazafiui áldozatról, hanem fi- nanczialis vállalatról van szó, mely jövedelmezni fog, s melynek jövője meg van alapítva. A legközelebbi közgyű­lés egybehivatik, mihelyt 30,000 frt lesz befizetve, s e köz­gyűlés már véglegesen alakitó lesz. A múlt héten halt meg Kern Jakab, átalánosan tisz­telt nagykereskedő, ki hazai pénzintézeteink körül kifej­tett tevékenysége és közéleti jótékony működése által méltó becsülést érdemlett ki. Alig volt társulat, melynek részvényese vagy választmányi tagja ne lett volna, s jó tanácsait mindenütt szívesen fogadták, mert pénzügyi dolgokban kitűnő jártassággal birt, s e mellett jó hazafi is volt, s a magyar nyelvet és szellemet igyekezett izraelita hitsorsosai közt terjeszteni. H. A. Az egri gyümölcstermelőkhöz. A hevesmegyei gazd. egyesület által Jászberényben f. évi okt. 2 2-re rendezett kiállítás egyik osztályában gyü- mölcskiállitás is van tervezve; miután Egerben kitűnő je­les gyümölcs szokott teremni, — fölkéretnek az illető egri gyümölcstermelők, szíveskedjenek ezen kiállítást, díszének emelésére, gyümölcseikkel megkeresni, mit hogy minél kevesebb bajjal, s költséggel tehessenek, az egyesület által Egerből indulandó egy külön szekér rendeltetett, mely a gyümölcsöket Jászberénybe fogja szállítani; e végre a kiállításra szánt gyümölcs Mártonffy Károly egyesületi taghoz küldetni kéretik, ki annak összeszedése, begöngyölése és elküldésére az egyleti kiállító bizottmány által fölkéretett. Kelt Gyöngyösön, 1864. okt. 3-án. igazg. vál. maghagyásból: Rigó Antal titkár. Levelezések. P.-Ladány, szept. 20. 1864. „Post nubila Phoebus.“ A nehéz napok lefolytak. A szenvedés, az ínség, melynek nyomorát újab­ban ismerni tanulta a magyar, megszűnt, s a nélkülözés gyötrö , állapotát egy kedvezőbb váltá föl. A tavalyi év terméketlenségéért kárpótlást adott az anya­föld, s a szükségokozta kárt fedezi némileg a reményenfölüli térim s. Mintha csak versenyre kelt volna egyik vidék a másikkal, hogy melyik fejt ki nagyobb termöeröt, melyik mutathat föl több eredményt! Azonban épen ez általánosság okoz némi gondot a terme­lőknek. Mert az ennek következtében igen alászállott ára a ter- mesztménynek, az adómennyiség emelkedésével, a tavalyi kölcsön törlesztésével, és egyéb kereskedelmi czikkek drágaságával, egyáltalában nincsen arányban. S ez teszi érthetővé azon gya­kori bukásokat, miknek a haszonbérlők kitéve vannak. Sokat várnak az áremelkedésre nézve a most piaczainkon jelentkező lengyelektől; de kik aligha fizetendnek az árfolyam tekintetbe­vétele nélkül, — igy az eladásban egyelőre csak a mennyiségre és nem egyszersmind az árra nézve is remélhető a különbség. S e kivitel mindenesetre a nép rövidülésével történhetik; mert a te­hetősebbek tarthatják, mig ellenben ezt a szükség pénzhez jutni kényszeríti! De vessünk egy pillantást a társadalmi élet terére is. A mily szem-, és szivgyönyörködtetö azon eredmény, mely ez évi bő termésben, a földmüvelőosztály fáradalmait követé: oly leverő ennek ellentétében a vallás és nevelés napszámosai mun­kálkodásának sikeretlensége, mely pedig, a tapasztalás igazolása szerint, következményeit tekintve, sokkal félelmesebb az emlékei­ben szomorú múlt év terméketlenségénél!---­A lefolyt év sokakra, különösen a dologkerülö néposztályra nézve a legjobb aratás, bő szüret ideje volt. Mert a koldulhatási czég, a munkahiány megvolt; s kik dolgot nem adhattak, részint a részvét filléreivel siettek a legtöbbször hazudott nyomort eny­híteni ; részint irgalomadományul élelmiszerekkel segiték a ke­resettől elesett felebarátot. Ez év, hála a gondviselésnek, kedvező volt, s a keresetre tág tért, jó alkalmat nyitott. Munkáskézre várt a birtokos, mely­be nem egy falat kenyeret, egy pár fillért, hanem megérdemelt jó munkabért adhatott. De hol vannak sokan azok közül, kik Ínségeseknek vallották magukat, — kik tavaly éhes varjakként lepék el utczáinkat ? Denevérekhez hasonlóan, csak a szürkü­lettel jönek elő, s éjjel keresik, miből a gyomor és a torok köve­telményeinek eleget tegyenek. így történt legközelebb, hogy Ladányban egy szegény asszonynak fáradsággal télére valóul összegyűjtött nehány fo­rintját, ezenkívül minden ruhaneműjét, — könnyebben elvihető- nek találta valami ily kapakaszakerülő, mint dolog által besze­rezni a szükségeseket. Úgyszintén Nádudvaron, ily ingyenélő le­hetett, ki jutányosabban megszerezhetőnek vélte azt a nehány garast, melyet azon ágynemű-, gyertyatartó- s ruhafélékért ka­pott, miket a búcsú előestéjén a plébániaiakból, nem kis vakme­rőséggel, a vasrácsos ablakot kibontva, s a szobába belopózva, nagy sietséget tanúsító figyelmetlenséggel — elvitt: mint mege- rőtetéssel járó munkával keresni. Szintén ily foglalkozás után élősködő egyének érvényesiték e részbeni elméleti s gyakorlati készültségüket e napokban Nagy-Váradon. Kik is a papnövel­de étterméből, miután az ablakrostélyokat fölszaggatták, azon ál­tal nem csekély értékű ezüstkészletet, asztal-térítőkét és kendő­ket, úgyszintén vagy 10—12 czintányért vittek el. S hogy e me­rész vállalatuk nagyobb zsákmányhoz nem juttathatá őket, azon szerencsés véletlennek köszönhető, hogy amint egy éji lo­vag a cselédszobában az alvó inasok ruháit fölnyalábolva kivin­ni akarná — fölébredtek s űzőbe is vették ugyan a szurkos- j kezű látogatót, de eredménytelenül, mert az okozott káron kívül más nyoma nem volt a ragadozó vendégeknek. Isten velünk! ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom