Eger - hetilap, 1864
1864-10-13 / 41. szám
322 keserű panasz emeltetik Angliában a felett, hogy rövid idő óta ott sok kandalló készíttetik, s hogy fatálak helyett agyag és czinből készítettek hozatnak be. 8) Mi, az újabb nemzetgazdászati irók nyomán, a fényűzést az anyagi javak oly fogyasztásának (költségtevés, kiadás) mondjuk, mely a valódi szükségleteken túlmenő czélok kielégítése végett történik.9) Senki sem fogja fényűzésnek mondani azon kiadásokat, melyek az élet, egészség, és az ember feladatát képező tevékenység fentartására megkivántatnak. Egy ital viz,egy falat kenyér, egy üveg orvosság, mely egészségünk helyreállítására szolgál, bármily drága legyen is, senki által sem fog fényüzési czikknek tartatni. — De ezen lényeges szükségletekben még nem találhatjuk a „valódi szükségletek“ határát. Ide kell t. i. még vennünk mindazon szükségleteket is, melyek a természeti ösztönön tulmenve a nevelés, szokás, erkölcsök, társadalmi állásban stb. egy egész népnél, rendnél, osztálynál, vagy egyeseknél gyökereznek, s mint ily értelembeni szükségletek általánosan elismertetnek, —ugyannyira, hogy azoknak kielégítését csak is a társadalmi bevett szokások megvetésével a cynismus kétes világánál lehetne mellőzni. Azért jól mondja Rotteck,hogy „a valahol általában uralkodó, továbbá bizonyos osztálynál szokásos, s azért állás- szerűnek nevezett életmód, még az elv, és hajlamoknál fogva takarékosabb embernél is, mind magára, mind családjára nézve valódilag szükségessé tesznek bizonyos kiadásokat, melyek egyátalában nem tartoznak az absolut szükségletek közé.“ 10) A valódi szükséglet tehát ily módon legkisebb fokát fejezi ki azon szükségleteknek, melyek concret esetekben physikai szükségérzet, szokások, erkölcsök, társadalmi állásnál fogva követeltetnek; s azért ha valamely osztálynál, vagy egész népnél is a többség ezeken túlmegy, mint ezt gyakran a divatnál, mely a jós) Roscher: System des Volkswirtschaft 1. Band, § 224. 9) íróink közül e tekintetben 1. Kautz Gyula id. műnk. 50 §. ki a fényűzésnek négyféle értelmezését adja, s ö maga Ro- schert követi; és Karvasy Ágost, idéz: műnk. 163. §. Ha mi a tudomány szempontjából akarjuk a fényűzést méltányolni, akkor azon különböző értelmezésektől, a melyeket arról a közéletben szoktunk hallani, el kell tekintenünk, és annak fogalmát a gyakorlati élet útmutatása szerint tudományosan megállapítanunk. Azon lényeges eltérések az értelmezésben a közönséges életben, a melyek részben a tudományba is átszivárogtak, onnan erednek, mert sokan a fényűzésnek vagy csak káros oldalát, vagy legalább annak csak egy bizonyos irányát jelölték e szóval. L. Rau: Ueber den Luxus. Dr. Eminghaus: der Luxus, deutsche Jahrbücher für Potitikund Litteratur, 1863. Az újabb irodalomban napról napra ritkábbá lesz a felfogás ezen egyoldalúsága. A legújabban megjelenő magyar nyelv szótára (Czuczor és Fogarassy) a fényűzésnek még mindig nem ismeri egyéb értelmét, mint hogy az „nagy és fölösleges költséggel járó kitűnő pompa a ruházatban, lakásban, ételben, italban, szóval az élet mindennemű módjában, és kényelmében.“ Igaz, hogy ha etymologizálunk, talán ez jő ki belőle, de ekkor a „fényűzés“ nem „luxus“ a tudomány mai értelmében, a mit az mégis kifejezni akar. Már Adelung figyelmeztet egyébiránt, hogy sem a „Pracht“, sem az „Üppigkeit“ szavak a luxus fogalmának meg nem felelnek, a mennyiben mindkettő a luxusnak legfölebb is csak igen magas fokát jelenti. Adelung: Grammat. Crit.Wörterbuch, a feunebbi szavaknál.Épen oly kevéssé felel meg a fennebbi értelmezés (a szótárban) a luxus fogalmának. — Még hiányosabb (mellesleg említve) eszótárban pl. azár, érték, becsnek értelmezése. A becsre pl. az mondatik: hogy azaz értéknek bizonyos foka, mely valamely dolognak tulajdonit- tatik, melynél fogva bizonyos előnye, kelendősége van; az értékre pedig, hogy az valamely tárgynak, árunak b ecs e. A ki ezt con- cordálni tudja, annak erős hite van. 10) Rotteck és Welcker, Staatslexicon: art. Luxus. zan észen annyira zsarnokoskodik, látni lehet, akkor szólhatunk egész osztályok sőt népek fényűzéséről is. Társadalmi viszonyaikban az illem bizonyos törvényei feletti nézetek oly általánosak és szigornak, hogy az azok által követelt szükségletek kielégitése épen oly, sőt majdnem nélklilözhetlenebbnek tartatik, mint az élet és egészség fentartása által követeltek. Az éhenhalón is találunk annyi ruházatot, mely testét befedi. Miért nem adta el, hogy árán kenyeret vegyen ? úgy látszik, szükségesebbnek tartotta, mint az életet. — Magától értetik egyébiránt, hogy mint már Rau megjegyzé, az anyagi javaknak azon mennyiségét, mely a valódi szükségleteknek egyes esetekben megfelel, meghatározni, a lényegeseken túlmenő szükségérzet viszonylagossága, s ingatagságánál fogva biztosan épen nem, legfölebb hozzávetőlegesen lehet. Különczök nézetei s vágyai egyébiránt sem a tudomány, sem a gyakorlat terén irányadók nem lehetnek. — Hogyha a valódi szükségletek körét fillérek szerint akarnók kiszabni az egyes esetekben, úgy járnánk, mint azon álokoskodó, ki azt vitatá, hogy a kopaszság csak egy szál hajtól függ. — Számtalan kiadásban lehet a fényűzésnek része, de mely talán oly csekély, hogy azt alig fogjuk bennök észrevenni, s azért fényűzésnek nevezhetni. Általában igaz marad az, hogy minél inkább valamely kiadás csak az élet szépitése. és a jólét s kényelem előmozdítása végett tétetik, annál inkább közeledik az a fényűzéshez. Nem szabad itt azonban, s nem különösen a fényűzés méltánylásánál, soha elfelednünk, hogy a fényűzés, a mi értelmezésünk szerint is, viszonylagos fogalom, s hogy azért igen számos kiadások, melyek napjainkban az egyesek vagy egész osztályok s népeknél a valódi szükségletekhez tartoznak, régente a fényűzés tekintete alá jöttek. A társadalmi állást és kornézeteket véve föl, mit mondanánk pl. azon ministerről, ki ma vendégeit padolatlan, durva faszékekkel ellátott, szűk szobácskábán fogadná ? holott a samniti követek a római consult, Curius Dentatust, ki hivatva volt a legyőzőiteknek békeföltételeket szabni, egyszerű lakásban nyomorú fapadon ülve találták, épen mikor magának ebédre egy tál répát főzött! — Vagy az élethivatásra nézve: egy könyvszekrény könyvekkel megrakva a tudós szobájában, senki sem mondja, hogy fényüzési czikk, de azzá válik egy olyannál, ki azokat csupán csak szobája diszitéseül tartja, — vagy talán mert műveltnek kiván látszani. S ha ma már, a vagyoni állást véve fel, Roscher szerint, a német középosztálynál egy reggeli, melynél keletindiai kávé, chinai thea, nyugatindiai czukor, angol sajt, spanyol bor, orosz caviar van együtt, nem tűnik többé fényűzésként fel: bizonyára túlzott luxusnak tartanók ezen exoticumokat egy szegény gyári munkás asztalán, ki azokra talán utolsó fillérét költötte. Nálunk a prémes menték inkább fényüzési czikkek, mint valódi szükségletek, másként van ez Oroszország hidegebb éghajlata alatt. Világos tehát az eddigiekből, hogy azon valódi szükségletek is, a melyeken túl a fényűzés országa tárul fel, miután azok jelentékeny részben helyi, időbeli viszonyok, szokások, erkölcsök, nevelés, társadalmi állás stb. befolyásai alatt képződnek, úgy ezen tényezők változatossága szerint igen különbözők lehetnek, s hogy azok átalakulásával szintén ingadozásnak vannak alávetve. Vavrik Béla. (Folyt, köveik.)
