Eger - hetilap, 1864
1864-10-13 / 41. szám
323 Nehány szó a szüret ideje szabályozásának szüksége felett. E lapok 40-ik számában e czim alatt: „A szüret szabályozása,“ egy felszólalás jelent meg, mely a szüret határnapjának a városi hatóság általi meghatározhatá- sát kétségbe vonja, s lekötelezettnek érzené magát, ha ki a jogalapot, melyen ez eljárás nyugszik, előtte földerítené. Alólirott, ki a múlt évben a „Mátra“ lapban egy, a helybeli viszonyoknak megfelelő mezei rendőri szabályok életbeléptetését oly szerencsés sikerrel indítványozta, hogy javaslatai nemcsak a lakosság által elfogadtattak, hanem a megyehatóság jóváhagyását is megnyerték, mely szabályokban a szüret meghatározása nemcsak hogy a városi hatóságnak a szőlősgazdák meghallgatása mellett teendői közé soroltatik, hanem ki e közmegállapodást megszegné, arra büntetés is szabatik — minden mások előtt felhíva érzi magát a felszólaló ur kétségeinek eloszlatására — és pedig Megismeri a felszólaló ur, hogy „a társadalom azon alapon nyugszik, mely szerint az egyes polgár a természeti jog s szabadság’ tetemes részét áldozatul hozza, hogy a jog és szabadság többi részeinek élvezetében biztosíttassák;“ továbbá, hogy „a társadalom jótékonysága a személy és vagyon biztonságában öszpontosul, a vagyonbiztonság alatt azt is értvén, hogy a felett jó belátása szerint rendelkezhessék mindaddig, mig se a köznek, se egy harmadiknak érdekébe nem ütközik.“ Mind oly elvek, melyeket mindnyájan osztunk,*) mert ezek természetes alapigazságok; de az alkalmazásnál a nézetek már különbözők lehetnek, a mint hogy különbözők is, azt a felszólaló ur felszólalása is igazolja; mert e tétel alkalmazása: „mig egy harmadik személy érdekébe nem ütközünk“, oly relativ természetű, hogy van, ki azt hiszi, hogy nem ütközik intézkedése egy harmadiknak érdekébe, de van olyan is, a ki épen ily meggyőződéssel hiszi, hogy mások érdekébe igen is ütközik, és kérdhetjük a felszólaló úrtól, vájjon ily esetben ki lesz a biró ? azt hiszszük, hogy társas vagy községi viszonyok közt mindenkor az érdekeltek többsége, a törvény maga sem lévén egyéb, mint a többség józan akaratának kifolyása, a kisebbség, a felszólaló ur által is elismert azon alapigazságnál fogva, hogy „egyes polgár szabadsága tetemes részét a társadalom egyéb jótékonyságának áldozatul hozza,“ a többség akaratának magát alávetni köteles; és ismét kérdhetjük a felszólaló úrtól, hogy a városi hatóság, midőn a szüret idejét a szőlősgazdák többségének kívánsága mellett okt. 10-ére határozta, nem az érdekeltek többségének akaratát, és igy érdekét védte s mozditotta-e elő? igen is ezt cselekedte, s mivel a többség károsnak tartotta a szüretnek korábbi megtartását, ha a kisebbség vagy épen egyes gazdák előbb kezdenék meg a szüretet, lehet, hogy egy harmadiknak vagyis a gazdák nagy többségének érdekébe ütköznének, azoknak kárt okozván. Azt mondja a felszólaló ur, hogy „sohasem hallotta, hogy bármely hatóság az aratásnak, kaszálásnak, vagy kendernyövésnek kezdetét meghatározta volna, és épen igy nem érti, honnan legyen azon jog, hogy eléirassék, miszerint szüretét okt. 10-ike előtt meg ne kezdhesse, még ha ez idő alatt az időjárás mostohasága mellett teljesen tönkre menne is.“ — Az aratásnak s egyéb mezei számos munkák kezdetének meghatározása, nem lévén itt egy harmadiknak érdeke veszélyeztetve, mint a szőlőszüretnél, *) ? nem szükséges, nem is határozza azt el senki is, mert ha ezt tenné, a magánjog és szabad használhatásba nem indokolható beavatkozást követne el; de meghatározzák országos törvények az erdők használhatását, meg a megyehatóság az aratórész mikénti kiadatását, meg minden jó rendet tartó község elöljárósága a kukoriczatörés kezdetét, a tarló felszabadulását közlegeltetés alá sat. mert itt már mások érdeke is előtérbe lép sat. — Hogy a szóban forgó szüret kezdetének meghatározásánál egyedül a többség java a főczél, nem pedig egyeseknek oly szándékos megkárosítása, hogy „egész szőlőtermése az időjárás miatt tönkre jusson,“ tanúsítja az elfogadott mezei rendőri szabály 68-ik §-a, melyben az mondatik, hogy „a szüret megkezdésének ideje az elöljáróság és gazdák által közgyűlésiig meghatároztatván, közhírré tétetvén, ezen határnap megtartására mindenki köteles. — — — Az elemi csapások következtében romlásnak induló termésnek korábbi leszedhetése, az érdeklettnek folyamodása folytán, az elöljáróság által megengedhető. “ Nincs tudomásom felőle,vájjon a felszólaló ur e § értelmében folyamodott-e az elöljárósághoz a szüret hamarabb megkezdhetéseért? ha nem folyamodott, nincsen oka a felszólalásra, ha igen, ez esetben vagy nyert engedelmet, s ekkor nincs oka panaszra, vagy nem nyert, s ekkor bizonyosan indokolva van a megtagadó végzés. Igaz, hogy az időjárás oly fordulatot vett, hogy a szüret idejét egy héttel előbbre tenni a posteriori tanácsos lett volna, a korábbi szüretelés tehát mindnyájunk érdeke lett volna, de a fagyos idő beállta és a kitűzött szüreti határidő közt oly rövid volt az időköz, hogy a szüret átalá- nos határidejét megváltoztatni — a majd alább elősorolandó más okoknál fogva is — nem lehetett. Könnyű az esőt megjövendölni akkor, midőn már esik, tudom, senki sem hibázna! lehet, hogy a felszólaló ur is több ízben nem kaszáltatta volna le szénáját — holott ennek határnapját nem más határozta meg — ha tudta volna, hogy azt renden hetes eső éri! Azt mondja továbbá a felszólaló ur, hogy a szüret meghatározása által „a vagyona kezelése s értékesítésében e megszorítását, sem a joggal, sem a közérdekkel ösz- hangzásba hozni nem tudja, azért fölötte lekötelezné, a ki a jogalapot, melyen ezen eljárás nyugszik, előtte felmutatná, felderítené.“ A közérdeket a mi illeti, ezzel a szüret meghatározásának szükségét könnyen öszhangzásba lehet hozni, mert mindnyájunk érdeke az, hogy jobb borunk legyen, s ezt csak azáltal érhetjük főleg el, ha a szüretet a lehető legkésőbbre halászijuk, ha emberi számításunkban csalatkozunk — épen úgy, mint a szénakaszálás idejére nézve csalatkozhatunk — e fölött sem csodálkozni, sem neheztelni okunk nincsen, mert egész életünk remény és csalódással teljes. De vannak positiv s múlhatatlanul bekövetkező, helybeli viszonyainkból folyó okaink is, melyek a szüret kezdetének meghatározását közérdekből szükségessé, majdnem elkerülhetlenné teszik, ugyanis: szőlőbirtokaink elszórtan több apró darabból állván, ha a szüretet nem egy időben kezdenők meg, tetemes lopásoknak tennők azt ki, ezt a tapasztalás igazolja, mert a szüret egyidejű megkezdése mellett is, a szőlőlopás, főleg szüret alatt, leggyakoribb, a lopott szőlőt piaczon elárulni, vagy a saját, már leszedett termése közé vegyíteni, és igy a kutató hatóság előtt eltitkolni, csak szüret alatt sikerülhet, innen azon tilalom — mely ismét egyesek szabad akaratának korlátozása — hogy szüret előtt szőlőt a piaczon nemcsak azért, hogy a dézsma fennállása alatt a földesúri haszonvétel ne csorbuljon, hanem hogy a lopás gátoltassék, * S z e r k.
