Eger - hetilap, 1864
1864-10-13 / 41. szám
II. évfolyam. 41. szám Oktober 13-án 18(14. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft — kr Félévre . . . 2„50„ Negyedévre . Egy hónapra- 44,, Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad : EGERBEN a szerkesztőség (803. szám), — a kiadó-hivatal (Szent-János-utcza Violet Otto könyvkereskedése); az érseki lyceumi nyomda irodája, — J ént s eh Gottlieb könyvkereskedése ; — MISKOLCZON F r a enk l B er nát könyvkereskedése; — GYÖ NG YÖSÖN P o p l a n Ede könyvkereskedése, — és minden cs. kir. postahivatal. Előfizetési fölhívás az „E G E R“ czimii vegyes tartalmú hetilapra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetésük szept.hó végével lejárt, tisztelettel kérjük, hogy a további megrendelést mielőbb megtenni sziveskedjenek. Előfizetési dijak: Félévre.................................................2 frt 50 kr. Negyedévre .......................................1 „ 30 „ E gy hóra...........................................— 44 „ Az „KOKK" kiadó-hivatala. (Szent-János-utcza, Violet Ottó könyvkereskedése.) A fényűzés. (Folytatás.) Alig van szó, mely nagyobb forgalomnak örvendene a képzettek nyelvén, s a melynek valódi jelentősége felett mégis oly kevesen volnának tisztában, mint e szó: fényűzés. Nem csoda. — A tudósok a fényűzést egymástól igen eltéroleg értelmezik, s ez maga már elegendő ok az eszmezavarra. Mielőtt tehát a fényűzésnek annyiszor vitatott hasznos vagy káros voltáról szólanánk, igyekezzünk tisztába jőni annak fogalmával. Montesquieu „a törvények szelleme“ czimü munkájának egyik magyarázója fényűzésnek azon előnyt mondja, melyet a föleslegnek a fénylenivágynak adunk a szükségletek, az egyszerű és természetes örömek felett. Hogy nagy városokban nagyobb a fényűzés, mint a kisebbekben, okát annak maga Montesquieu abban találja, mert „minél több ember van együtt, annál több a hiúság, mely bennök a vágyat költi fel, csekély dolgok által magokat észrevehetőkké tenni. Ha oly nagy számmal vannak együtt, hogy a nagyobb rész ismeretlen egymás előtt, akkor a feltünésvágy kétszeres lesz, mert nagyobb lesz a siker reménye. A fényűzés fogja e reményt nyújtani, mindenki azon állás szinét ölti fel, mely az övét megelőzi. Azonban mindenki igyekezvén kitűnni, mindenki egyenlő lesz, és kitűnni egy sem fog: ha az egész világ észrevé- tetni kiván, senkit sem veszünk észre.“ — Montesquieu itt a fényűzést, mint a hiúság főrugóját és eszközét állítja fel, s mig a fényűzés lehetőségét csak ott zárja ki, a hol az anyagi javak physikai szükségletek kielégítésén túl nem mennek, szemei előtt főleg annak káros hatásai lebegnek, a nélkül, hogy a mint az adott értelmezés után várni lehetne, annak hasznos oldalait is előtüntetné.* 4) Ha a genialis angol iró Smith Ádám s a nagyhírű franczia nemzetgazdász Say, mint a fényűzés ellenei állíttatnak fel, akkor tudnunk kell egyszersmind azt is, hogy az első a fényűzést a pazarlással azonositja,5) mig az utóbbi a fényűzést, melyet antichambre—industriának nevez, a tőkegyűjtés ellenébe állitván, azt mondja róla, hogy az csak az inasokat s haszontalan dolgok készítőit táplálja. Zachari'á is a fényűzést oly kiadásnak nevezi, mely annak, a ki azt gyakorolja, semmi egyéb előnyt nem nyújt, mint azt, hogy kevélységének vagy pedig hiúságának hízeleg, és még ily értelemben véve is oly hasznosnak tartja azt gazdászatilag, mint bármily más kiadást. Rau, a kitűnő német nemzetgazdász, oly kiadásnak mondja a fényűzést, a mely csak valamely nélkülözhető élvezetét a javaknak czélozza, a nélkül hogy lényeges szükségletet elégitne ki.6) Az egyedül biztosan megszabható határt, a meddig fényűzésről szó nem lehet, ő a testnek nélkülözhetlen szükségleteiben találja. Mindaz, a mi túlmegy azon, mit a lét fentartása vasszükségességgel követel, fényűzés lehet; azonban nem lehet a javaknak egy meghatározott körét kiszabni, a melyen túl a fényűzés kezdődjék, hanem inkább minden attól függ, hogy valamely embernél, osztálynál, népnél vagy kornál mily ösz- szegét a rendszerint használt javaknak veszszük fel mérvül. 7) De halljuk a genialis Roschert. Ő azt mondja : A fényűzés fogalma teljesen relativ. Minden egyes ember és rend, minden nép és időszak, mindazon fogyasztást fényűzésnek nevezi, mely előtte nélkülözhetőnek látszik. Valamint majd minden régi divat az ifjúságtól, mint pedantéria kinevettetik, úgy majdnem minden uj divat az öregek által mint fényűzés ócsároltatik. — így beszél Dandolus chronikájában egy konstantinápolyi dogé nejéről, ki oly fényűző volt, hogy ujjai helyett arany-két- ággal evett. Eme természetellenesség büntetéséül azonban még élte napjaiban megbüdösödött. így még 1577-ben 4) De l’esprit des lois. L. VII. Ch. I. b) A fényűzést a pazarlástól megkülönbözteti a hires Mohi Robert, s mindkettőnek igen sajátszerti értelmezését adja. Polizeiwissenschaft 2 Band § 181. 6) Rau: Lehrbuch der pofit. Oekonomie, I. Band, § 345. (Hatodik kiadás.) 7) Rau: Ueber den Luxus. 1817.
