Eger - hetilap, 1864
1864-10-06 / 40. szám
316 egyletünk, csak volt s nem lesz — mit csinálunk tehát? átkozottá! unjuk magunkat. E sorokat is azért Írtam, hogy ezek irásávat az unalmat magamtól elűzzem, s ezek olvasásával másoknak szerezzek unalmat*) — mert be kell ismernem, hogy ágy vagyok levelemmel, mint azon bizonyos iró, kiről Sevigne asszony emléke*) Ez ellen t. olvasóink nevében óvást teszünk. S z e r k. zik; munkája kezdetén tudniillik azt Ígérte, hogy a végén mondja el a legérdekesebb dolgokat, a munka végén pedig azt irta, hogy már a munka elején elmondott mindent; — valóban pedig sem az elején, sem az utólján semmi érdekest nem irt. Én is igy vagyok most, — ha majd Hevesen érdekes és nevezetes dolgok történnek, akkor majd én is érdekesebben irok. Radó. T Á R C Z A. Egy karaván utazása a Sahara pusztában. (Képpel.) A francziák szilárd kitartással törekszenek uralmukat Algírból tovább terjeszteni, s a pusztai törzseket érdekeikbe vonni. Ez némely törzsekkel sikerült is már nekik, s Varghla oáz, az ész. szélesség 32o alatt, most már az övék. Colomieu V. parancsnok leírásából tudjuk, hogy a francziák ott 1862-ben mi módon alapították meg uralmukat. Colomieu Geryvilleböl indult ki, mely katonai állomás nyugati Algírban. Érdekes útleírásából közöljük a következőket. Némely költők a sivatagot a tengerhez, a karavánokat hajóseregekhez hasonlították, s ez ellen nincs mit szólni. Azonban a tenger ismertebb mint a sivatag. Ennek is megvannak ugyan zátonyai, sziklái és sekélyei, de nincsennék világítótornyai. Rablókban sem szűkölködik a homoktenger. Részletes földképe nincs, s ha volna is, nem nélkülözhetők a vezetők , kik minden szöget- zugot ismernek a pusztában. Ha a Saharában utazni akarunk, mindennel előre el kell magunkat látnunk, a mire szükségünk lesz vagy lehet, mert a szükségeseket utólag megszerezni nem lehet. Karavánunk összesen 150 lovagból, 280 fegyveres tevehaj- tóból, 160 ló és 860 tevéből állt. Emberek és állatok részére két hónapra kellett eleségröl gondoskodni. Minden lovag 4 tevét kapott, melyek élelmiszereket s vizet vittek. Azonkívül volt 100 teve a tartalékhordók, továbbá 6 láda töltés, mindenféle eszközök, orvosságok, hordszékek sät. vitelére. E tartalékcsapattal ment egy sereg juh és 120 teve üresen, mely utóbbiak a megterhelté- ket fölváltandók voltak. Minden 3 tevére jutott egy hajcsár. Karavánunk 1862. febr. 24 én indult el Geryvilleböl. Minden teveosztály egy-egy főbajcsár gondjai alá rendeltetett, ki mindenért felelős volt. Első nap Ain Farshig értünk, hol thuyák és terpentinfák közt tiszta, hűvös patak csörgedez. Itt hordóinkat s tömlőinket j megtöltögettük. 26 än B u A1 e m ksar,*) egy kis oáz mellett töltöttük az éjt, azután pedig a selejtes Ain Teiba forrásnál ütöt- i tünk tanyát, hol a Sóhegyhez vezető szoros kezdődik. Innen több órai lovaglás után Tadsh eruna ksarba értünk, mely oáz a | síkság egy mélyedésében fekszik, és sem füve, sem pálmái nin- | csenek. A Ned Melh folyó az esős évszak alatt kiárad, s vize az oázra vezettetvén, a föld megnedvesittetik. Ezután az elárasztott földet megmunkálják, és gabonával bevetik. A hatalmas Uled Yaqub törzs gabonakészletére is a tadsherunaiak viselnek gondot, s ezért viszonzásul szabad nekik, marháikat amazok legelőire hajtani. Márcz. 2-án elutazásunk előtti este egy vallásos látványnak voltunk itt tanúi, mely é- venkint ismétlődni szokott. A mohamedánok, a rama- dant megelőző hónap végén, az ujhold beálltát várták. Ok mindent,, a mi vallási ügyre vonatkozik, holdévek szerint számítanak, s az uj hónap kezdetét azon pillanattól számítják, midőn az ujhold láthatóvá lesz. Az igazhitüek ekkor napnyugta után az égre tekintenek, s ha a hold feljő, az öröm átalános. Lődöznek s lakomáznak, mert másnap kezdődik a ramadan, a böjthónap. Tadsherunában most minden háztetőn és tanyánk sátrai előtt álltak holdlesők. Égy jó félóra telt el, mialatt mindenki feszült várakozásban volt. Senkisem látott semmit, mig végre egy férfiú elkiáltotta magát: I „Itt van!“ Hiuz-szemei fölfedezték a gyenge fehéres holdszarvat, mely mind világosabban tűnt elő. Márcz. 3 án Dayet el Rumel felé vettük utunkat, s most szünet nélkül voltunk vándorlandók egész M e 11 i 1 i i g, mely ide mintegy 60 órányira van. Ezen egész vonalon vizet csak egy helyen, Ain Massinban lehet találni, mely Metlilitől 12 órányira fekszik, s csak egy kútja van, de ennek vize is nagyon kénköves és undorító. Alig hogy Tadsherunát elhagytuk, a simuu (pusztai vihar) lepett meg bennünket. A simuu égető meleg, s nem ritkán a leve*j „Ksar“ megerősített várost jelent. Metlili keleti oldalról.
