Eger - hetilap, 1864
1864-10-06 / 40. szám
314 sebb testorganismus a legsúlyosabb betegségekre fogékony. — Az ember igy minden társadalmi intézmények és állapotok képe is, melyen gyarló kezével dolgozott, s a melynek azért mindenike messze elmarad az eszmény tökélyétől. Vagy azt akarjátok, hogy csak az anyagi világ iránti viszonyában képezzen kivitelt? A vallásos érzület ferde kinövései a történet lapjain olvashatók; s a szeretet, mely ezer életet áldozott volna fel a szeretett lény boldogitásá- ért, hányszor nem lesz annak gyilkosává! S ti bámultok, ha az aranybányából sokat, ki tisztán lépett be, mocsokkal fedve láttok visszatérni ? ! Oh ne csodáljuk, ha az anyagi világ terén majdnem minden lépten kinövésekre akadunk; mert hiszen itt talál az ember legtöbb tápanyagot önző szenvedélyeinek felébresztésére, — s ha erről a fényűzés példái lélekszomoritó vagy kebellázitó vonásokban adnak naponkint újabb tanúságot, mégis a haladásnak itt útjába gátot vetni akarni, esztelen törekvés volna, hasonló ahhoz, a midőn a föld ereit, a [hullámzó folyamokat akarnék betemetni, mert azok apadásaikkal gyakran károkat okoznak. En is láttam anyát, kinek teste selyem s bársonynyal fedve volt, s a büszke fő, a kegyteljes mosoly hódolatot keresett és talált; — inig gyermeke rongyosan, elhagyatottan a bojtorjánra emlékeztetett; — és láttam apát, vig czimborák közt dőzsölni el utolsó forintját, mig neje s gyermeke otthon éhség s hideggel küzdve keseregtek! De ha ez volna allegóriái képe a fényűzésnek, nem pedig csak egy pár sötét vonás a képen, akkor toliam nyugodni hagytam volna, mert valamint nem szándékom a szalma- kötegen fekvő éhezőnek pehelypárna, selyemtakaróról, és Lucullus rakott asztalairól beszélni: úgy nem az sem, hogy ördögöket űzzek, a kik felett hatalmamat elégtelennek ismerem. / Es most térjünk tüzetesen a dologra. Vavrik Béla. (Folyt, követk.) A szüret szabályozása. Jól tudjuk, mikép a társadalom azon alaptételen nyugszik, mely szerint az egyes polgár a természeti jog s szabadság tetemes részét áldozatul hozza, hogy a jog és szabadság többi részének élvezetében biztosittassék. Hogy ily helyzetében a dolognak a nem indokolt korlátozás kétszerte kelletlen, és alkalmatlan, mindenki érzi. A társadalom jótékonysága pedig különösen e kettőben, sőt csaknem kizárólag e kettőben öszpontosul: személy- és vagyonbiztonság. E kettős biztonság kül- és belterjét feszegetni, nem tartozik czélunkhoz, sőt ehhezképest csak is az utóbbihoz kívánunk szólani. Á vagyonbiztonság alatt nemcsak azt értjük, hogy jogos és törvényes birtokunk megvédessék, hanem azt is, hogy a felett jó belátásunk szerint rendelkezhessünk, mindaddig, míg se a köznek, se egy harmadiknak érdekébe nem ütközünk. Ez lévén elméletünk, sohasem bírtuk felíogni, mire alapítja Eger város hatósága azon követelt jogot, melynélfogva a szüret határnapját megállapítja. Sohasem hallottuk, hogy bármely hatóság az aratásnak, kaszálásnak, avagy kendernyövésnek kezdetét meghatározta volna; és épen igy nem értjük, honnan legyen azon jog, hogy elém irassék, miszerint szüretemet október 10. előtt be ne takarithassam, még ha ez idő alatt az időjárás mostohasága mellett teljesen tönkre kellene is mennie! Ep oly tulajdonjoggal birom szőlőmet, mint p o. Bartha István az ő szántóföldét, — ép úgy saját erőmmel, vagy pénzemmel — csakhogy drágábban — dolgoztatom azt, mint nevezett polgártárs az ő dőlőjét, — ép úgy — csakhogy ötszörösre fölemelve — fizetem az adót, meg azt a 80 és nehány kros városi pótadót; és mégis Bartha Istvánnak szabadságában áll, akkor takarni le az ő búzáját, vagy zabját, mikor azt czélszerünek találja, mig nekem szőlőmhöz nyúlni nem szabad addig, mig azt a hatóság kegyesen meg nem engedi. Ha Bartha István nem figyel az időjárásra, s nem iparkodik, az alkalmas időt felhasználni, a közvélemény által megrovatik, mint rósz gazda; én pedig, ha hasonló okokból szüretemet betakarítom, s talán az időt is előnyösen meglopom, birságra Ítéltetem. Ismerem szőlőm állását, majdnem minden egyes tő- tőkéjét; látom az érettségi fokot; combinálom az időjárást, és okadatolva látom, hogy vagyonom jóságban nem nyer, mennyiségben naponkint, sőt óránkint veszt; értem háztartásom, vagy üzletem szükségét, mely oly minőségit bort igényel, minőt október 2-án fogtam szüretelni: és várnom kell október 10-ig! mert a hatóság kéretlen gyámkodása gondoskodni akar arról, hogy nekem jobb borom legyen, akarom, nem akarom, és kevesebb hordóra költsék. Isten látja lelkünket, de ezen eljárást, a polgárnak ezen megszorítását saját vagyona kezelése- és értékesité- sében, se a joggal, se a közérdekkel öszhangzásba hozni nem tudjuk. Azért felette lekötelezne bennünket, a ki a jogalapot, melyen ezen eljárás nyugszik, előttünk felmutatná, felderítené. Ismerjük azon ürügyeket, melyekkel ez eljárást indokolni iparkodnak; oly tarthatlanok azok, miszerint nem tartjuk érdemesnek, czáfolatukba bocsátkozni. Másrészt e hatósági szabályozásnak czélszerütlenségét, sőt káros voltát az életből vett tapasztalati példákkal igazolni ajánlkozunk; s elvégre is oly messzeterjeszkedő avatkozásnak tartjuk azt a magántulajdonba, melyet csak igen fontos közérdek, és világos törvény alapithat meg. Óhajtanánk tehát ezen hatósági eljárás jogalapjáról tudomást nyerni. A törvényt kutatjuk, s annak, ki bennünket ráutalni szives lesz, vagy ki megnyugtat bennünket arra nézve, hogy azok, kik szüretünknek határt szabnak, az időjárást is kedvök szerint igazgatják, vagy legalább a szabályozásuk által vagyonúnkban okozott kárt kipótolják, előre is forró köszönetét mondunk. Többek eszmecseréjének kifejezéséül =*• Fővárosi tudósítás. Pest, október 3-án. Még mindig élénk részvét és beszéd tárgyát képezi Reviczky Szevér gyászos esete. Hiszen ha voltak is rövid irodalmi és közéleti működésében tények, melyeket hibáztatva lehetett megbírálni, mégis el kell ismernünk, hogy fényes jövőt ígérő, talán legszebb tehetség volt fiatalabb Íróink közt. Kevés kivétellel minden ember ifjúságában vannak évek, melyekben az ifjúi tűz néha nem a leghelyesebb utón keres magának kitörést. Ez években volt szegény Reviczky, s ha ez évek után eljött volna a higgadtság kora, a külső és belső szép tulajdonokkal olyannyira megáldott, vasszorgalmu és tudnivagyó ifjú, talán egyike lehetett volna a nemzet támaszainak. S meg
