Eger - hetilap, 1864
1864-10-06 / 40. szám
315 hal, nem a természet törvényei szerint, hanem egy sziv- telen kéz röpit fejébe halálos golyót, abba a szép fejbe, melynek még oly sokat kellett volna teremteni, Nyugodjanak békén hamvai, s gyászos kimúlása legyen intő példa mindazon könnyelműeknek, kik a becsület úgynevezett utolsó fegyverével, a párbajjal, játszani szeretnek ! „Nemo propheta in patria,“ e közmondás igazsága nálunk áll leginkább, mert talán egy nemzet sem hanyagolja és kedvetleniti el annyira kitünőbb tehetségeit, mint mi. így Izsóról, jeles szobrászunkról, olvassuk, hogy kénytelen külföldre menni, mert itthon nem pártolják. — Reményit a külföld diadallal fogadja, s a carlsruhei zenegyitlés megkoszorúzza és Európa első hegedűvirtuo- zának ismeri el, de mi nem teszünk érte semmit. Haza jő, alig emlékezünk meg róla. Sőt igen sokan, magukat zeneértőknek nevezők, birálgatni akarják, s Joachim után helyezik, pedig mindakettő más tekintetben művész; s a tűzzel, biztossággal és érzéssel játszó Reményi mindenesetre Joachim fölött áll, s kell hogy Joachim fölött álljon, kivált nálunk, mert a magyar zenét még senki sem kezelte annyi érzéssel és művészettel, mint Reményi. A színház újdonságait Moliére „Fösvénye,“ és Sar- dou vigjátéka „A csapodár“ képezik, az első ugyan csak uj szereposztása által újdonság, azonban nagy érdekkel bírta közönségre már azért is, mert ebben lépett felTóth József hosszas betegeskedése után először, s a közönségnek volt alkalma meggyőződni, hogy nem vesztett művészi erejéből. „A csapodár“, némi szerkezeti gyöngeségtől eltekintve, eléggé mulattató vígjáték, s a főszereplők: Szerdahelyi és Prielle Cornélia, tanujeleit adták kitűnő alakitó tehetségüknek. Még Molnár György szereplései érdemelnek kiemelést, s a közönség átalá- nos óhaja, bár őt szerződtetnék az aligha fölépülő Eg- ressy helyére. Ne vágyakozzék ő a népszínház igazgatására, elég szép helyet foglalhat el a nemzeti szinháznál, s itt több babért arathat, ha a művészetnek szenteli magát, mint amott. Több pesti polgár kérvényt szándékozik beadni a nemzeti muzeum igazgatóságához, hogy a termeket vasár-, és ünnepnapokon is nyitva tartsák, a kézművesek és iparosok számára, kik hétköznapokon nem érnek rá a muzeum látogatására. A kívánat jogos és méltányos, sugyhisz- szük, meghallgatásra is fog találni. Eszmelánczolatnál fogva eszünkbe jut, vájjon mikor kapja meg a muzeum az országos segélyt? Már nagyon szükséges volna külső tatarozásra és belső rendezésre egyaránt. Számos termet az igényeknek megfelelőleg kellene átalakítani, különösen a képtári termeket, a mennyire lehetséges, felső világítással ellátni, mert a mostani világítás igen hiányos. H. A. Levelezések. Kis-Yárda, szept. 25-én. Korunkat a vallás iránti egykedvűség s hidegség korának nevezik; mennél inkább megérdemli a kor e nevezetet, annál jobban esik a vallásáért szeretettel lángoló szívnek, ha oly jelenetekkel találkozik, melyek kivételképen mégis azt tanúsítják, bogy a valódi vallásosságot s az érdemet a mai kor is méltányolni tudja. — Példa erre azon fényes s nagyszerű elfogadás s tisztelet, melyben nagymélt. Kis-Apponyi BartakovicsBéla, egri érsek, Szabolcsmegye részéről, bér- málási s egyházlátogatásijkörutja alkalmával részesült. Nyíregyháza, mely Szabolcsmegye fővárosának czimére törekszik, tett- leg tanúsította, hogy e névre valóban érdemes, mert mindent elkövetett, hogy a szept. 21-én körébe érkező, országszerte tisztelt főpapot, a szeretett érseket, nagy nevéhez, s ős Szabolcsmegye tekintélyéhez méltólag fogadhassa. Szabolcsmegye számos előkc- lőbbjei, tisztviselői, város képviselői s a papság minden valláskü- j lönbség nélkül, önként, minden fölhívást mellőzve, siettek a I megérkezett kedves vendég tiszteletére, s elkövettek mindent, j hogy szabolcsi utazása valódi diadalmenet legyen. Az úri lovagok tiszteletőrséggé alakulva, faluról falura kisérték az utazó főpapot ; — az útban eső előkelő házak, mint Székelyen Zoltán Fe- rencz,Thasson Kállayék,Kárászon Ferencziék, Anarcson Czóbelék, Mándokon a gr. Forgácb s a t. család, vetélkedtek az ő nagymélt. iránti vendégszeretet tanúsításában.Hangversenyek, fák ly ás-zenék tüzjátékok rendeztettek tiszteletére. Midőn Kis-Várdára érkezett 24-én a szeretett főpap, már késő lévén az idő, a város csinosan kivilágittatott, a diadalívnél, mely mellett az üdvözletek történtek, bengáli tűz terjesztő vakító fényét a körülözönlö népsokaságra, mely annyira vágyott a tisztelt főpásztor közelébe juthatni, hogy nem csekély küzdelmébe s fáradságába került, mig a templomba érhetett. 0 nagyméltósága, kivéve azon időt, melyben szept. 28. P.-Fegyvernekre templomszentelésre rándult, két hetet töltött Szabolcsmegyében, különböző helyeken, mintegy tízezret részesítvén a Szentlélek malasztjaiban. A mily forró volt a vágy, körünkben láthatni az érkezőt, oly forró volt a távozó után szivünk óhajtása : hogy áldás kisérje, s az Isten sokáig éltesse a szeretett főpapot s nagy hazafit. Egy katliolikus. Heves, október 2-án. Tisztelt szerkesztő ur! — Kátó életében három dolgot bánt meg leginkább : először, hogy feleségére titkot bízott; másodszor, hogy vizen utazott, midőn szárazon is utazhatott volna ; harmadszor pedig azt, hogy csak egy napot is elmulasztott a nélkül, hogy valami jót tett volna. így van az életben minden embernek megbánni valója; én legújabban azt bántam meg, hogy „Hevesi“ helyett a levelezői tisztet magamra vállaltam, mert a hevesi nők most görbe szemmel néznek reám. Hevesi tudniillik a nyáron azt irta volt a hevesi nőkről, hogy vígan vannak, összejönek s kávézva mulatnak; ennél sem többet, sem kevesebbet nem irt, s ráfogták, hogy azt irta volt, hogy a hevési nők nem tudnak egyebet tenni, mint enni; minthogy pedig a hevesi nők azon tévhitben élnek, hogy én és Hevesi ugyanazon egy személy vagyok.*) most velem éreztetik neheztelésöket, s hinni nem akarják, a mi pedig igaz, hogy nemcsak hogy egy személy nem vagyok Hevesivel, sőt tőle annyira vagyok, mint Makó Jeruzsálemtől. — Különben semmi sértés nem történt, Hevesi any- nyira udvarias szokott lenni a nők iránt, hogy meg sem tudná őket bántani. — Ha hallgatag a nő, Hevesi azt szokta mondani, hogy szelíd, mint az angyal; ha csacsog, mint a hevesi malom, azt szokta mondani, beszédes, mint Minerva; ha goromba, azt szokta mondani, hogy a természet gyermeke; ha szenveleg, azt szokta mondani, hogy úgy tett, mint a negyedik gráczia; ha magas, mint egy pózna, azt szokta mondani, hogy junoi termettel bir. 0 a legközönségesebb női hangot is ezüstcsengésünek mondja, a rósz fogakat is gyöngysornak nevezi, — szóval, Hevesi galant ember, ő reá tehát ne tessék haragudni, sem reám, kinek Hevesivel semmi közöm nincs; én Ígérem s fogadom, hogy a hevesi nőket tiszteletben tartom, nemcsak azért, mert Göthe megírta volt: „ehret die Frauen,“ — hanem azért is, mert Juvenalis régen megmondta: „Nulla fere causa est, in qua non foemina litem — moverit.“ — Én inkább az unalomról irok, mely itt bennünket az ősz beálltával meglepett. Shakespeare mondja, hogy a gonosztévö ideje az akasztófáig galoppban megy, — a vőlegényé pedig a lakodalomig lassan, mint a rák, — mi hála Istennek, vőlegények nem vagyunk, legfölebb vénlegények, mégis időnk az ősztől tavaszig a ráknál is lassabban halad, mert nekünk nincs kaszinónk, olvasó*) Ezt már nekünk is illenék tudni. S z e r k. *
