Eger - hetilap, 1864
1864-08-25 / 34. szám
267 merített erős vasas ízű, bő vascsapadékot, kevesebb keserűsót,, még kevesebb tirnsót, csekély meszet, s nicolumnak nyomát tartalmazza. Mi legyen valódi oka ezen különbségnek, még eddig kipuhatolni nem sikerült. A valódi forrásvízből 24 lat szárazra elpárologtatva, 68 szemernyi szilárd maradékot hagyott, melynek legnagyobb részét a keserűsó, kevesebbet a timsó, még kevesebbet a mész teszi. Ezen minőleges vegykémletből tehát az tűnik ki: miként a nevezett forrás főleg vassal bővelkedik, s igy a vasas ásványvizek közé sorozandó, azonban többi vegyré- szei oly arányban vannak benne, miként az nem annyira belső használatra, mint fürdőre lenne alkalmas, ha egyéb- kint az eddig fölfedezett ér csekélysége ezen czélnak megfelelne ; más részről szintén világos: hogy ezen ásványvizet belsőleg meggondolatlanul minden bajban használni akarni, sokakra nézve káros lehet, s csak olyanok remélhetnek előlegesen jó sikert, kiknél a betegség alapját leginkább vérszegénységből származó kórjelek teszik. Egyéb- kint mint minden gyógyszernek, úgy ennek hatását is csak bővebb tapasztalati adatok egybevetése fogja pontosabban meghatározhatni. — M. J. ügyvéd ur, ki az emli- tett forrás tőszomszédságában egy háztelket bir, késznek nyilatkozott ennek további erélyes kutatására, s ha a viz italul vagy fürdőre alkalmasnak látszanék, a szerint bár áldozattal járó további intézkedésre. Dr. Dobrányi Iynácz. Fővárosi tudósítás. Pest, aug. 21-én. A sz. István-napi körmenet szokott ténynyel és ünnepélyességgel ment végbe, s más évekhez aránylag nagyobb népsokaság jelenlétében, mert a kéjvonatokkal felrándult vidékiek is nagy számot képviseltek. Az én emlékezetemre ezelőtt nem történt, csak a múlt évben és ez idén, hogy a dísztéren fölállított zenekaron kivül, még a szent kéz előtt is megy egy katonai zenekar, mely a mellett, hogy zajos játékával elnyomja az ájtatoskodók énekét, valczermenetü indulóival egészen lerontja a körmenet méltóságát. Ezen jövőre jó lenne segíteni. Tegnap és ma számos jótékonyczélu mulatságot rendeztek, igy az Orczy-kertben, lövődében és Császárfürdőben a lipótvárosi templom javára, melynek nagyon is szüksége van a segélyre. Az Orczy-kert bérlője már előlegesen átadott a városi hatóságnak 400 frtot a templom épitési tőkéjére. Bár minél többen emlékeznének meg e templomról, mert csakugyan szégyenünkre válik, hogy már 12 év óta foly az épitkezés, s ily lassú segélyzés mellett, még évekre lesz szükség, hogy elkészüljön. A pest-újpesti lóvonatu vaspálya ellen egy londoni hazánkfia levelet intézett a „Hon“-hoz. Érveiben fölemlíti, hogy a belközlekedést akadályozza, nem emeli a város szépségét, és szerencsétlenségeket idézhet elő. Ezen érvek figyelemreméltók ugyan, mindazáltal a vállalat most létesítendő lenne, hiszen ha később a szépség és nehány bérvagy magánkocsi párpercznyi várakozása fontosabb leend a közlekedés könnyebbségénél, lesz ideje a városnak a vasutvállalatot megváltás által megszüntetni. A netáni szerencsétlenségeknek helyes elővigyázati rendszabályokkal elejét lehet venni. Ezen és a buda-tétenyi vonalon kivül, egy pesti polgár még egy harmadikra kért engedélyt, mely Kőbányát kapcsolná össze Téténynyel egyenes vonalban, a Dunán keresztül. Kevesebb tervet, több kivitelt. Molnár békiilő jobbot kinált a budai népszinház tagjainak, de azok nem hajlandók elfogadni. Válaszukban fölemlítik, hogy nem akarják, miszerint a magyar színészet Budán egy ember bukásával veszélyeztetve legyen. Molnár oka a válságnak, mert a színi engedélyt csupán saját személyéhez kötötte. A magyar iparbank f. hó 19-én megválasztotta tisztviselőit, s igy reményünk lehet, hogy mielőbb megkezdi jótékony működését. Titkárrá az irodalmi működéséről is ismeretes Pesty Frigyes magyar akad. lev. tag választatott, ki a lapokban már előbb megjelent czikkeiben fejtegette az iparbank szükségességét és czélszeriiségét. Könyvvezetővé Diescher Ágoston, pénztárnokká Prandt- ner József, fogalmazóvá Lontay Károly és Groder Ferencz urak választattak. A „Látcső“ rövid három havi élet után, folyó hó végével megszűnik. A lap költséges volta, vagy pártoláshiány oka-e a megszűnésnek, nem tudjuk. Mint. csupán szinlapokkal és újdonságokkal megtöltött lap, csakis a fővárosi közönségre nézve birt napi érdekkel, a vidéki közönség pedig többet is vár egy laptól, s igy nem is részesíthette a kellő pártfogásban. Az aradi dalárda tagjai a pécsi dalárdaünnepélyről visszautaztukban f. hó 19-én és 20-án a Beleznay-kertben léptek föl, első nap az irói segély-egylet, második nap pedig a nemzeti szinházi nyugdijintézet javára. Közönség mindkét nap nagy számmal jelent meg, miután már előre hire futott az aradi dalárda jelességének. A várakozásnak szép és szabatos énekük által tökéletesen megfeleltek, s a közönség zajosan nyilvánította tetszését, úgy jártasságukért az énekben, mint a jóakaratért, melylyel a jótékony czél iránti tekintetből nyilvános helyen fölléptek. H. A. Levelezések. Heves, aug. 8. Ma egyhete e sorok Írója arról panaszkodott e lapokban, hogy nem tud Hevesről mit írni, — különösnek fog tehát tetszeni az olvasó előtt, hogy mégis ir. — Sora van ennek, tisztelt olvasó ! Nem az irói viszketeg, nem a feltűnési vágy hajtja e sorok íróját, hanem más valami. — Midőn véletlenül tizenkét órakor, tálaláskor, hirtelen vendég jő, ha a gazdasszonynak épen tésztája nincs, előveszi hirtelen a tepsit, zsírt önt rá, s a zsírra tejjel kevert lisztet, s lesz belőle, hogy magyarul fejezzem ki magamat, s m a r n, s megvan a tészta. — Midőn az „Eger“ szerkesztőjének a lap számára levele nincs, de mégis levelet akar adni, közel van a hevesi levelező, azt előrántja, vagy oldalba döfi, s annak szegénynek akár van kedve Írni, akár nincs, Írni kell; — pedig meggondolhatná az „Eger“ szerkesztője, hogy a hevesi levelező irói képessége s ismerettára, nem oly terjedt, mint a tenger, melyből folytonosan lehet meríteni; hanem olyan, mint nyáron a hevesi kút, hogy ha egy pár veder vizet húznak belőle, azonnal kiszárad. — Most már csak mégis lehet valami jó újságot írni Hevesről: ma jelent meg legelőször a piaczon a régen várt, kedves vendég, a görögdinnye. Siettünk honczkés alá venni, de bizony tök volt az, jobb lett vol na szárán maradnia; úgy látszik, hogy ez évben jó dinnye Lörincz után lesz, úgy volt ez tavaly is, harmadéve is, épen azért jő lenne Lörinczet, századok óta viselt hivatalától felmenteni, mert többé már nem tud annak megfelelni; jobb lenne a Lörincz hivatalát ezentúl Sámuelre bizni, úgyis azon korban élünk, melyben többé privilégium nincs. Ha valakit érdekelne, azt is megírhatnám Hevesről, hogy itt ma este nagyszerű lakodalom lesz. Herczeg Koburg tiszttartóját, Gaszner Sándort azon nem mindennapi szerencse érte, mire ö különben érdemes, hogy egyszerre két szép leányát — Ilkát és Idát — férjhez adta, az elsőt Sziics József keresztesi jegyzőhöz, *
