Eger - hetilap, 1864

1864-08-11 / 32. szám

250

fel. hogy a szegény négert a fehéreknek sem templomába, sem tanodájába nem bocsátják, sőt még a hatul bűnösök javító-házába sem veszik fel, valamint a süket-némák- és vakok intézetéből is kizáratik minden sárga-, vagy fekete bőrű ember. A szavak és dolgok, az elvek és gyakorlat közötti ily kiáltó ellentétek, a szabadság hírhedt földén, az európai utazót kellemetlenül lepik meg, s munkáikból egész gyűjteményt lehetne összeállitani.

De tán, mióta a rabszolga kérdés, a jelen háború jelszava lett, a négerek iránti érzet s bánás-mód is változott? — A legújabb adatok ellenkezőt bizonyítanak. Midőn 1862-ben M assa chu s e11 s-ben, mely az abolitio- nalisták főfészke, a bostoniak ezrede szerveztetek, a szabad színesek is megjelentek, hogy magukat a közhaza védelmére, mint önkéntesek beírassák, de innen visszautasittat- tak. Ok az egyenjogúság nevében egy sérelmi irattal folyamodtak a törvényhozáshoz, hogy engedtetnék meg nekik, az északi ezredekben, a confoederaltak ellen har- czolni. És a végzés? hogy négerek és mulattok a fehér ezredekbe nem vétetnek fel.

Russel úr, a „Times“ amerikai levelezője, egy furcsa házassági esetet ir le, mely 1862-ben történt. Cheveland- ban (Ohio-állam) a nép felette ingerült, mert egy negér, ki a mülovarda tagja, Fuller Emmát, ki igen csinos fehérleány, nőül vette. Menyegző után a leány azonnal szülői házához ment. s onnan vissza sem jött. Barna férje tartván, hogy a szülők letartóztatják, a törvényszéktől nyert „habeas corpus4 parancscsal, kedvesét visszakövetelte; de mire sem ment, mert kitűnt, hogy a leány önként maradt vissza a szülőknél. Most fehér-ipja azon biró ellen, ki a házasságot törvényesité, befogatási parancsot eszközlött. Ezen parancs azon, még a múlt télen, 0 h i o b a n hozott törvényen alapszik, mely tiltja: minden afrikai keverékü vérnek a fehérekkeli házasságot. A bíróra pedig, ki ily házasságot törvényesít, 100 dollár, vagy három havi büntetést szab.

Ezekután láthatjuk, mit lehet adni azon vakitó phra- sisokra s őrjöngő szónoklatokra, mikkel némely amerikai lapok és szószékek, a négerügy körűi rajonganak. A new- yorki áUainujság közli azon ábrándos beszédet, melyet Tilton Teodor nemrég Br.o o k 1 yn-ban tartott, sekkép szól: „A civilisatio története egy szót emel ki, melytől sokan vissza riadnak, és e szó: ,mi scegen at ion‘. Idők folyásával a néger arcza meg fog fehéredni, a fehérek ereiből nyert vér által; igen minket amerikaiakat a világ legdicsőbb emberfajává átváltoztatni, a néger elem van hivatva. A gondviselés őket e világrészen közénk rendélé, hogy általuk megnemesüljünk, azért mindazon kincsek között, melyekkel bírunk, a néger a legbecsesebb. Ha mi az ég tanácsa szerint ezen IV millió fekete testvérrel keveredünk, csak akkor leszünk erősek, boldogok és hatalmasok ; e nélkül elsatnyulunk, elbutulunk, s magasabb szabadság élvezetére képtelenek leszünk. A mi fehér fajunknak itt a gazdag, pezsgő, trapicus elemmel kell vegyülnie, hogy természetünk több erőt, frisseséget, és hevet nyerjen.“ (Glob. VI. 94.) Csak az hibázott még, hogy a hóbortos szónok emlékoszlopot nem javasolt ama nemes angolok részére, kik az első négerekkel Amerika partjain kikötöttek, és a fekete portékát jó pénzen eladogatták ; aztán hálát nem szavazott a derék délieknek, kik e regeneráló elemet maguk között eddig oly túlbőségben megtartották; pedig mind ezt tehette, sőt logice, tennie kellett volna.

r

De mindezeknél többet ér Lincoln Abrahám. az

ész. szabad-államok elnökének, a mulattok és négerek küldöttségéhez, 1863. aug. 14-kén tartott beszéde, melynek őszintesége előttünk rést nyit, mind ayankee-jellemet, mind a szinesek állását közelebbről megismerhetni. A dolog ekkép történt:

Amerikai üzérek legközelebb az oceánközi utat, Nicaraguáin át. megnyitották, s gőzöseik részére Chiriqui vidékén kőszénre találtak, de kiaknázására nincs elegendő munka erő. A társulat tehát a washingtoni congressushoz folyamodott, mikép ez segélyösszeget szavazna meg azon szabad-négerek részére, kik munka végett oda költözni szándékoznak. L. e társulatot védszárnyai alá fogadta, s érdekében felszólalt. Csak érinteni akarjuk, hogy ennek hire Nicaraguába alig hogy eljutott, a nép annyira felingerült, hogy azonnal a congressus előtt óvást tett, és bátran kérdé: mi joggal akarják Washingtonban Középame- rikát négerekkel elárasztani? — A beszéd hosszas, de javát röviden és híven adjuk:

Miért ne hagynátok ti el ezen országot? — kérdi L. — hisz ti tőlünk egészen különböző faj vagytok. Közietek és közöttünk (fehérek) nagyobb az eltérés, mint a világon bármely más két faj között. En azt nem vitatom: jogos vagy jogtalan-e ez, de e természeti ellentét mind a kettőnknek nagy kárára van. Meg vagyok győződve, hogy a ti fajotok itt közöttünk sokat szenved, de a mi fajunk is szenved a miatt, hogy ti itt vagytok^; szóval mi e.gymásnak kárára vagyunk, azért legjobb, ha elválunk. Én úgy vélem, hogy itt veletek a legnagyobb jogtalanság történik; mert bár többé sklávok nem vagytok is, de a fehérekkeli egyenjogúságtól még igen messze állótok; ti nektek sokról le kell mondanotok, mit itt a fehérek élveznek. Az ember természetesen arra törekszik, hogy a legjobbakkal egyenlő állást nyerjen, de e continensen fajotokból nincs egyetlenegy ember sem, ki velünk egyenlően állana. Ez tény, melyen nem változtathatok, ha akarnék is“ Lincoln ezután a nagy háborúra hivatkozik, mely épen a négerek ottléte miatt ütött ki, s hozzá teszi: „én nem barátságtalan nézetből szólok, de az igazat ha fáj is ki kell mondanom: a fehérek titeket nem szívesen látnak maguk között, s tőletek távol lenni ohajtnak“ . . . Végre rátér a mcaraguai üzletre, s rábeszélőleg folytatja:

„En egy közép-amerikai gyarmatra gondolok, mely a nagy kereskedési útba esik, és a gőzös 7 nap alatt megjárja. Ez egy gyönyörű s a természet minden előnyei,- s segély forrásaival megáldott vidék; égalja a ti őshazátokéhoz hasonló, egészen nektek, és életmódotokhoz való. A terület, melyet e végre kitűztem, az Óceán és az atlanti tenger között fekszik, mindkét oldalon jó kikötőkkel bir, és gazdag kőszenekben. En nem tudok jobb országot, mint hol sok kőszén van; ott mindjárt lehet valamit kezdeni. Hallottam, hogy a hir előre azt beszélte, mintha ott fehér urak a magok érdekében valami üzletet akarnának, de én egész életemben azt hittem, hogy mind a fehér, mind a fekete ember a maga előnyét és hasznát azonnal észreveszi. A mivel az ember foglalkozik, abból természetesen hasznot is vár. Ti értelmes emberek vagytok és értitek, hogy a siker leginkább attól függ, hogy az ember ne másra, hanem magára támaszkodjék. A középamerikai politikaiviszonyok nem épen rendesek,pártok tusakodnak ott egymással, de a gyarmatosításra nézve egyetértenek ; (?) ott ellenetek semmi kifogás, és én oda fogok hatni: hogy ti ott egyenjogúságot nyerjetek. Minden attól függ, vájjon közöttetek elegendő férfiakat, családokat kaphatok-e, kikkel e tervet megkezdeni lehessen, és én akkor a rendelkezé-