Eger - hetilap, 1864
1864-06-30 / 26. szám
204 "bői 2000 esnék, a többi 480,000 fontnyi töke Angolországban iratik alá. „Ha önök a 2000 részvényt Magyar- országban aláírták, én jót állok, bogy 6 hét alatt a társulat megalakult, és megkezdheti működését.“ Ezek azon parlamenti tag Téreyhez intézett szavai, ki a vállalat élén áll. A főczélja a kereskedés és közlekedés könnyítése Magyarország, Gácsország és az ausztriai tartományok közt egyrészről, továbbá más országok, nevezetesen Anglia között másrészről. — Térey Pál ur, ki a kendertermelés érdekében az orsz. magyar gazd. egyesület megbízásából tett Párisba utazást, s kitől a fentebbi sorok vannak, Bécsbe visszatértében úgy a kendertermelés, mint a most vázolt dunai kereskedelmi társulat érdekében f. hó 22-én a m. k. udv. cancellár és a pénzügyminiszternél volt audientián. H. A. Levelezések. Gyöngyös,junius 26-án. T. szerkesztő ur! Hosszasb, körülményeim által okozott hallgatás után fölveszem ismét a levelezői tollat, és becses lapjának t. olvasó-közönségét következőkről értesítem. Mindenekelőtt meg kell említenem, hogy május hó másik felében körünkbe érkezett mgos Földváry János ur, kettős megyénk főispányi helytartója, és az e lapokban is megemlített Ígéretéhez képest megalakította a városi közönség szívélyes helybenhagyása, és egy jobb jövő iránti reményekben bízása mellett ama bizottmányt, melynek föfeladata leszen — egyelőre, még tágasabb munkálkodási tere nyílnék, — a városnak közgazdászat^ belrendezési, és szépitési ügyeit elintézni, és ellenőrizni. A bizottmány tagjai e következők: Alberty Ferencz, Bakó József, Bakó János, Bánóczy József, Bardőczy György, báró Beust Ödön, Berecz Ferencz, Borhy György, Bogdán Jónás, Bogdány István, Braun Mózses, Cbilkó Mihály, Csata Sándor, Csépány János, Csé- pány Antal, Donovár István, Eperjesi András, Fökövy Antal, Goda József, Guba Ferencz, Győri Mihály, Hanák Vendel, Hajde Antal, Himfy József, Hirschl Samu, Hirschl Lipót, Horner István, Huba János, Jablonszky Gyula, Jekkel János, Káplán József, Keczel Antal, Kern József, Kiskocsonyás János, Kovács Antal, Kovács Ferencz, Koczianovich József, Koszmáry Ferencz, Kö- szöghy József, Letanóczky János, Mahovszky Antal, Maticsek Mihály, Mintzér János, Pásztory János, Pampuk Pál, Rády Endre, Rezucsek Mátyás, Szávoszt Frigyes, Stenszky József, Spitzer Lipót, Szvoboda Antal, Újhelyi Mátyás, Vass József, Véczer Lipót, Volf Bódog, báró Wimptfen Kálmán, főt. Zatykó József, Zimányi Alajos, Zsiga Pál, Zsubkó Ferencz, kik eddig már meg is kezdték müködésöket, és reménylhetöleg csak üdvös és intézkedéseikben érezhető jótékony hatást fognak gyakorolni Gyöngyös városának zilált, és adósságokkal túlterhelt közvagyoni és gazdasági állapotára. Fáradhatlan műkedvelőink szegényeink fölsegélésére folytatják jótékony előadásaikat, és ugyan május 29 én Vahot Imrének „Farsangi is k o 1 á j ä t“ , f. hó 12 én pedig a „Szökött katonát“ adták elő, igen szép közönség előtt, mely teljes megelégedéssel, és a nemeslelkü műkedvelők fáradozásainak méltánylásával tért haza a kis kaszinói kertből, hol díszes arénában rendeztettek az előadások. Megemlítendő még, hogy — mint már röviden közölve is volt, — azonfelül, hogy már május hóban egy kemény fagy a gyümölcsfákat átalában, és nagyrészben megrongálta, — e hó 18-án egy ritka hevességű jégeső határunkban roppant károkat okozott. A városban a szó szoros értelmében lapátolni lehetett a jeget, a szőlőkben pedig a rohanó vizár tett kiszámithatlan pusztítást. A detki postás leányt, ki épen levelekkel jött Gyöngyösre, elsodorta az ár, és az árokban lelte halálát; — egy pár tiu, kik bárányokat legeltettek, az őket fenyegető veszélytől bátor felebaráti kezek által megmentetett. De azért a csapás, mely újólag Gyöngyösre nehezedett, nagyon sújtó; engedje a magyarok Istene , hogy belőle mielőbb kiépüljünk. A 1 f ö 1 d y. Tardos, (Szabolcsmegye) juniushó 23-án. Tisztelt szerkesztő ur! A határrendezés és tagosítás, mely másutt annyi villongás és elégedetlenség kutforrása szokott lenni, nálunk a földesura- ság és volt jobbágyok között f. hó 12-én létrejött egyesség alapján, békésen elintéztetett. Az egyesség megkötését nem kévéssé elősegítette a földesuraság, Matkovics Albertné született Rhédey Anna, és gróf Tihanyi Ferenczné született Rbédey Borbála asz- szonyságok azon kegyessége, hogy a jobbágyok által használt s mintegy 90 holdra menő úgynevezett remanentialis földeket a volt jobbágyoknak váltságdíj nélkül átengedték. De nem ke- vésbbé dicsérendő a tisztelt földesuraság azon jóakarata is, hogy a helybeli kath. plébános egy teleknyi földbirtokát 10 holddal megszaporitotta, a kántortanitó részére pedig, ki itt semmi földbirtokkal sem birt, a féltelek után törvényesen járó legelői illetőségén kívül 6 holdat ajándékozott. E kegyes tény a közönségre jó hatással volt, melytől buzditatva a jobbágyok is saját részükről a kántortanitó és a jegyző javára hat-hat holdat ajánlottak. Különben egész határunk igen kicsiny ; a földesuraság 1000, a jobbágyok pedig 200 holdat bírnak; de ezen körülmény csak növeli érdemét azon ajánlatoknak, melyekkel a volt földesuraság, és jobbágyok a népnevelést előmozdítani igyekeztek ; s bármi csekélyek legyenek is ezen ajánlatok magukban véve, mindemellett a tardosi tanító állását biztosította. s. Apróságok. A Egy valaki kérdé egykor egy könyvárustól, hogy mi különbséget találna azon imakönyvek, és regények között, melyeket rakosgat ? — Ezeket lön a válasz — sokan olvassák, de kevesen veszik; az imakönyveket ellenkezőleg sokan veszik, de csak kevesen olvassák. AGarneran, a trevouri parlament első elnöke, ritka tudományu, nagy szónoki tehetségű és a legjobb szivü ember volt tán az egész világon ; de mindemellett külsőleg heves, és ingerlékeny természetű. A lyoni akadémia egyik nyilványos ülésén a mérsékletről volt beszélendő. Mindnyájan feszült figyelemmel hallgatának. A szónok kezdé : A mérséklet, uraim!... Csukjátok be azt az ajtót! . . A mérséklet, uraim! valóságos. . . Az ajtót be, mondom! . . A mérséklet, uraim valóságos erény! . . Az ördögbe, becsukjátok-e az ajtót, vagy nem ? . . . A (XIV. Lajos madrigálja ■— [pásztori verse c s k e].) — XIV. Lajos, franczia király egy idő óta verskészi- tésre adta magát; Saint-Aignan és Dangeau urak oktaták, hogyan kell abban eljárnia. Egyik nap készített egy kis madrigált, mely magának sem tetszett. Egy reggel mondá Grammont tábornoknak: „Tábornok ur,.olvassa, kérem, e kis madrigált, látott-e valaha ily roszat ? mert mióta tudják, hogy szeretem a verseket, mindenfélét hoznak nekem.“ A tábornok, miután elolvasta, mondá a királynak : „Uram, Felséged istenien Ítél minden dologban ; úgy van, ez a legostobább és legnevetségesebb madrigál, melyet valaha olvastam.“ A király elkezdett nevetni és mondá: „Nemde, ki ezt készité az egy ostoba ?“ — „Felség, más nevet nem adhatni neki.“ „Helyesen! mondá a király, el vagyok ragadtatva, hogy ön oly jól beszélt; én vagyok, ki azt készítettem.“ „Ah! uram! ez árulás! Hogy Felséged átadta, én azt felületesen olvastam el.“ — „Nem, tábornok ur, az első érzemények mindig a legtermészetesebbek.“ A király végtelenül nevetett ez ostobaságon, és mindenki úgy fogja találni, hogy ez a legkegyetlenebb kis tréfa, melyet egy udvaroncznak tehetni.
