Eger - hetilap, 1864

1864-06-09 / 23. szám

180 órakor veendi kezdetét. Verseny távolságul egy angol mér­föld van kitűzve minden versenynél. Kétségkívül érdekes lesz, úszhatunk az élvezetben „mi boldog pestiek!“ Közrészvétet gerjesztett fővárosunkban R é c s y Emil, egyetemünk’derék tanárának élete 42-ik évében, hosszas mellbaja következtében történt elhunyta. A boldo­gult, buzgó tanárkodása mellett, kitűnő érdemeket szerzett úgy a jogi, mint a szépirodalom terén. Temetésén, mely tegnapelőtt ment véghez, az egyetemi tanári kar és ifjúság testületileg, az akadémia tagjai, irók s az elhunyt egyéb ismerői és tisztelői nagy számmal jelentek meg. A magyar tud. akadémia múlt hó 30-án tartott ülé­sén szokatlan nagyszámú hallgatóság volt jelen. A gyűlés érdekességét emelte Vámbéry Armin, török nevén Resid effendi akad. tag jelenléte, ki az utóbbi időben Ázsiában nagyszerű, viszontagságteljes utazást tett, s jelenleg Kon­stantinápolyból érkezett fővárosunkba, hol minden oldal­ról nagy figyelemben részesül. Érdekes útirajzait magyar, franczia, angol és német nyelven fogja közzétenni. Nehány nap múlva Londonba utazik, s mint hírlik, visszatérte után lépéseket szándékozik tenni, hogy egyetemünkhöz keleti nyelvek tanárául neveztessék ki. Tudós hazánkfiának 21 nyelv van birtokában. Az itteni nevesb kereskedők oly intézetet terveznek, melynek czélja lenne: kölcsönt szolgáltatni a pesti ház­birtokosok részére. A tanácskozás legközelebb tartatott meg ez ügyben, s határozattá lett, hogy ez üdvös intézet­nek 200 frtos részvények alapján leendő létrehozására eré­lyesen fognak törekedni. Az alapszabályok már készen vannak. A pesti szerb egyházban tegnap nagy pompa közt gyászistenitisztelet tartatott az ifjú Karageorgevics Sándor herczegért, a pár év előtt elűzött szerb fejedelem fiáért, ki Párisban múlt hó 27-én hirtelen elhunyt. Az istenitiszte­letet, mely három óra hosszat tartott, Stajkovics Arzén, budai püspök végezte számos segédlettel, nagyszámú ájta- toskodók jelenlétében. Levelezések. Miskolcz, május 30. T. szerkesztő ur! Ismét egy élve­zetes estét tölténk a miskolczi nemzeti színházban. A borsodme- gyei műkedvelői társulat ismét föllépett a szükölködők felségé - lésére, s már többször szerzett babéraihoz, különösen a máj. 22-ki hangversenyben újabbakat, még fényesebbeket, mint azelőtt, aratott. Nem műkedvelők, hanem valódi, ex professo művé­szek között képzeltük magunkat, csak a szerény modor, melyet mindnyájan tanusitának, mutatta, hogy nem pénzért, nem hiú tömjénzésért működő társulat az, hanem a legszebb czélért — a felebaráti s honfiú kötelem némi részbeni lerovását szem előtt tartó testület. Nem emlékszem, mikor lett volna a közönség na­gyobb mérvben kielégítve. A zajos tapsok, a viharos éljenzések, a számlálhatlan koszorúk, a sűrűén előforduló kihívások, az ar- czokon tükröző jó kedv jelenté, hogy a hangverseny osztatlan tetszésre talál. Hallottuk többek, szakértők nyilatkozatát, min­denki a legnagyobb elragadtatással szólt felőle. — A hangver­seny első szakasza következő sorozattal ment végbe : 1) Ernani, bordal, éneklé egy műkedvelői férfi-kar, mely a volt miskolczi és Gáspár Ignácz ur által már is szép eredményeket kivívott dalárda töredékéből állott. Gyönyörűen oldá meg feladatát. El­ismeréssel kell itt adóznunk föképen Gáspár I. urnák, ki Debre- czenből, hol jelenleg conservatoriumi énektanár, csakis e czélra rándult át hozzánk, régi énektársait egybegyüjté, s a hangver­seny érdekességét nagy mértékben növelé. 2) Lucia, Liszt Fe- rencztől, zongorán előadá báró Y a y Ilon urhölgy. Sokkal lai­cusabbak vagyunk a zenészét terén, hogy sem pompás játékát mérlegelni mérnök. A közönség kimondá a nemes báróhölgy já­téka felett ítéletét, a mennyiben azt elragadó lelkesültséggel fo­gadd. 3) Változatok Berlioztól. Előadta K u n t s c h Gyula ur. Nem tudjuk, komoly s majdnem igénytelen magaviseletét cso­dáljuk-e a tapsok s koszorúk özönében, avagy hegedűje bűbájos hangjait, melyeket művészi kezével kicsalt. 4) Souvenir de Po- logne, Schulhoftól, zongorán eljátszá Pilta Erzsébet urhölgy. A t. kisasszony más versenyekből ismert technikai képességét mindinkább igazolá. 5) Népdalok, éneklé Szűcs Lajos ur. Gyönyörű bariton érczes hangja, de különösen szívből jött s szív­hez szóló magyar dalai osztatlan derültséget idéztek elő. 6) Gaz­daember ömlengései, költ. Tompa Mihálytól. Felolvasá Horváth László ur. A milyen derék szinjátékosnak egyébkor, ép oly jeles szavaiénak bizonyitá most magát. A költemény általános vidorságot szült a színteremben. Oly találó az magyar társadalmi állásunkra nézve mostani korunkban, hogy találóbb alig lehet. Korszerűségénél fogva az illetők okulására, szeretném levelem szövegébe iktatni, de úgy látom, hogy már eddig is továbbra nyúltak soraim, mint szándékom vala, és t. szerk. ur úgyis pro­testál a hosszú levelek ellen. Második szakasz részletei: 1) Hat­tyúdal, Hunyady L. dalműből, zongorára és hegedűre átírta Klar József ur, előadták Pilta E. urhölgy, Kuntsch Gy. és Klar J. urak. Itt csak Klar ur művészetét emeljük ki. Pilta E. k. a. és Kuntsch Gy. úrról már fönnebb szóltunk. — Klar ur mind a zongorán, mind a nyirettyű kezelésében hivatott mesternek tűnt ki. 2) Magándal, az Észak csillaga dalműből, éneklé Párvy Irén urhölgy. April hóban láttuk a t. kisasszonyt Thalia szol­gálatában, most pedig a dalmű-töredékben föllépni, mi minden esetre többoldalú képességéről tesz bizonyságot. Kellemes, érzés­teljes és tiszta hangja, természetesen kellőleg iskolázva — néze­tünk szerint — szép jövőt igémé neki a színpadokon is. 3) Ma­gyar népdalok változatokkal, zongorán előadá b. Vayllon ur­hölgy. 4) Magándal Doppler „Ilkájából“, éneklé Szűcs Lajos ur. 5) Magyar dalok zongorára zenekarkisérettel, előadták gr. Ny á r y Tamás ur és a helybeli P.adics Vilmos zenekara egyes tagjai. Nem szándékom itt a tisztelt grófnak ritka technikai ügyességét, nem a legnagyobb szabatosság- és valódilag művészi hivatott- sággal kereszttílvitt zongorajátékát magasztalni, miután az ná­lunk nélkül is el van ismerve mindenki részéről, ki az élvezetes hangversenyben résztvett. Ismételten előadott magyar népdalai­val valóságos furorét okozott. 6) Befejezésül bizonyos quartette, és nem mint a szinlap hirdeté, a „Kápolna“ Kreuzertöl, éneklé a fentemlitett férfikar. Sajnáljuk nagyon, hogy a „Kápolna“ el­maradt, miután ismerve gyönyörű dallamát, ettől nagyobbszerü eredményt reményltünk, jóllehet a tőlünk nem ismert quartette is megtevé érdemlett hatását. Mily általános tetszést keltett a hang­verseny, onnét is kitűnik, hogy nem volt műkedvelő, kit kétszer- háromszor ki nem hittak s alig egy-kettő, kinek játékát közkívá­natra nem kellett volna ismételnie. Máj. 23-án adatott „Angyal és Daemon“ vígjáték 3 felvo­násban. Hölgyek közöl játsztak : Pázmánné asszonyság, D o- minkovics Mari, Doleschall Gabriella, és Gotts- tag Ida kisasszonyok. A férfiak közöl: Molnár Berta, Bethlenfalvi István, és Duschek István urak. Fö­löslegesnek látjuk az egyes személyek játékát részletesen kie­melni, mert az mindegyiknél sikerült, kielégítő volt. Közönség szép számmal mindkét este, mit az országos vásárnak is köszön­hetünk. Taps, koszorú, éljenzés stb. volt bőviben. A tiszta bevé­tel 400 írton felül. Vásárunk nagyon silány volt; — eladó elég,de vevő kevés. Nincs pénz. Időjárásunk pár nap óta ismét melegre változott, de 24-én a nagy dér ellepte a réteket s a szomszéd Diósgyőrben, különö­sen a kerti veteményekben érezhető kárt okozott. Különben a ve­tések szépek. Sajó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom