Eger - hetilap, 1864

1864-06-09 / 23. szám

II. évfolyam.

23. szám.

Junius 9-én 1864.

Előfizetési díj:

Egész évre .. . 5 ft - kr

félévre . . . 2 ,, 50 „

negyedévre . . I „ !I0 „

Egyes széni ára 12 kr.

n

Hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Hirdetésekért

<cminden hasábzott áorhely után 4, többszöri közzétételeknél 3 kr; bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik.

Llófizeiésekct elfogad; EGERBEN a szerkesztőség (újváros, rözsa-utcza 800. szám), — as érseki lyceumi nyomda irodája, — Jentsch Gotlieb könyvkereskedése; — MISKOLCZON Fraenkl Bernát könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN Poplan Ede könyvkereskedése, —

és minden cs. kir. postahivatal.

Gazdászati zátonyok.

Magyarország kiválólag g azd ász-á 1 lám, ezt tudja mindenki már az elemi tankönyvekből is. Azon tér, mely a Kárpátok bérezei s az Al-Duna és Dráva balpartjai között terül el, s melyet szorosabb értelemben vett Magyarhonnak nevezünk, a természettől kiválólag mezei gazdálkodásra, azaz: a legnagyobb mérvben földművelésre és barom tenyésztésre látszik utalva lenni ; midőn 3644 □ ausztriai mérföld összes területéből a valódi inproductiv, vagyis a gazdászatra alkalmatlan földtér alig teszen 545 □ mérföldet. Továbbá ha a íemnaradt 3000 □ mf-ből 1000 □ mf-det az erdőségekre leszámítunk, marad a mezei gazdálkodásra több mint 2000 □ mf. vagyis nagyrészt dús termőerővel megáldott 20 millió hold, mely ösz- szeg átalános földtérhez viszonyitva a mezei gazdálkodásra nézve oly kedvező arányt tüntet föl, milyennel, ha hasonló nagyságú tért veszünk összehasonlítás alá, Európának csak kevés állama dicsekedhetik.

Diszlett is honunkban a mezei gazdálkodás századok óta, bár a nyugat-európai gazdálkodási rendszerektől sokban elütött, s némileg ázsiai színe volt, a mennyiben a földbirtok munkaerejének alapját a jobbágyi tartozmá- nyok képezték, s a nagyszámú nyájak legeltetésére terjedelmes, eke alá is használható, sikföld igényeltetek. Azonban az 1848-ki átalakulás eddigi rendszerünket kiütötte sodrából, s a robot és kilenczed megszűnte gazdászatunk bárkáját zátonyra juttatá, honnan csak bölcs számitás és férfias küzdelem teheti ismét lengővé.

Magyarország önzsirjába fulad! mondá gr. Széchenyi István még 1848. előtt, a mennyiben az ország bő termelése kiviteli utak, és egyéb kereskedelmi erők hiányában, oly alant tartotta az árakat, hogy a termelés csak úgy lehete némileg jutalmazó, ha a munkaerő csekély, vagy épen semmi költségbe sem került. Azonban az emberi tartozások rögtöni megszűnése megfosztá az úri birtokot az ingyen munkaerőtől; most tehát a jószágok fölszerelése tetemes tőkék beruházását igényli, hogy a termelés addigi színvonalon fentartassék. Most lett volna nagy áldás a magyar hazára a földhitelbank, melynek terve szépen kidolgozva már az 1842/3-ki országgyűlés indítványai között létezett, mely után annyira epedtek a számítani tudó honfiak; de mely különféle akadályok miatt nem létesülhetett. Az olcsó alapitványi tőkék régtől fogva el voltak helyezve, a kevés rendelkezés alatt állók csakhamar kimerítve; a bécsi bank földbirtokra eleinte épen nem hitelezett, utóbb pedig, midőn annak jelzálogi osztálya fölállittatott, csak a nagybirtokosoknak, azoknak is csak nagynehezen volt megközelíthető; tehát a közép és kisebb birtokosoknak, ha jószágaikra fölszerelési tőkét akartak beruházni, nem maradt egyéb kisegitő eszköz, mint az uzsorások méregdrága pénze.

A fölcsigázott kamatok mindig kétessé teszik a beruházott tőkének üdvös eredményét, minthogy a termények ára nem emelkedhetik egyenes arányban egyes gazdásza- tok termelési költségeinek emelkedésével. Hazánkban pedig a nagy kamatokat igénylő beruházások annál veszélyesebbé váltak, minthogy a jószágok már régibb időből többnyire adósságokkal terhelve voltak; és ha ezen állapot addig tűrhető volt is, mig a nemesi birtok ősi szüzességében adóment volt; de most, midőn az urbériség elvesztése mellett még az uj teher, az adó is reá nehezedett a földbirtokra, mely kettős súlyon az úrbéri veszteséget pótló állampapírok csak igen keveset könnyithettek, már a meglevő terhek is eléggé megingatták az ősiség gyámoszlopától megfosztott nemesi birtokot; kétszeresen veszélyes volt tehát azt nem csak újabb adóssággal, hanem még nagy kamatokat igénylő adóssággal terhelni.

Gyakorlati számitás és férfias önmegtagadás több birtokost lesegitett ugyan a zátonyról, a mennyiben javaik egy részének árán a többin fekvő terheket letisztázták, és az eddigi külterjes gazdálkodás helyett iparkodtak a most már szőkébb térre szorult földbirtokon belterjes gazdálkodást, habár kölcsönpénzzel is kifejteni, a mellett kiadásaikat a jövedelemhez takarékosan arányosítani, vagyis mint a közmondás tartja: a takarónál tovább nem nyújtózni. Igen, de mindez nemcsak bölcs számítást, hanem takarékosságot, és önmegtagadást is igényelt ; hazánk közélete pedig az utóbbi évtizedekben épen nem úgy volt alakulva, hogy az ifjabb nemzedéket, mely ma már férfikorát éli, takarékosságra és önmegtagadásra szoktatta volna: igy történt, hogy a nemesi javak tetemes része, a reá nehezedő terhektől mindig mélyebben nyomatva az adósságok örvényébe, már is idegen kézre került, más része pedig veszélyesen ingadozik, keresvén biztos támpontot a megállapodásra.

Nehéz sóhaj repül ki a magyar hazafi kebeléből ezeknek elgondolására; mert a mennyiben a földbirtok idegen nemzetiségű tulajdonos kezére kerül, annyiban fogy a nemzetnek alapvagyona. Államgazdászi tekintetből ugyan mindegy, bárkinek kezén legyen a jószág, csak jövedelmezőn kezeltessék az; sőt még óhajtandó, hogy csekély erővel rendelkező tulajdonostól menjen át olyannak birtokába, ki győzi költséggel a termelést lehetőleg felfokozni. Azonban a nemzet életereje fogy, ha a földbirtok tömegesen idegenek birtokába megyen át; mert bármi nagyhatalom legyen is a pénz, az mégis cosmopolita, sőt vándormadár természetű, oda csoportosul legnagyobb tömegben, hol legtöbb táplálékra van kilátás, és mindenkor igaz marad: hogy az a hazában az ur, akié a földbirtok.

Hosszas vajúdás után, hála némely főrangú és tehetős hazánkfiai kitartó buzgalmának, sőt áldozatkészségének ! megszületett végre a magyar földhitel-bank, mely elegendő biztosítékot felmutató földbirtokra eléggé jutányos föltételek mellett kölcsönöz beruházási tőkét. Sőt