Eger - hetilap, 1864
1864-06-02 / 22. szám
171 sonló nehéz viszonyok között, egy elszigetelt állam, szerény segédforrásai mellett, s korlátozott fejlettségi viszonyai között, mondani kényszerülne. Más részt azonban az is igaz ám, hogy a legbővebb segédforrások sem kimerit- hetlenek, miért is valamint az egyesek, úgy a leghatalmasabb államok adósság-csinálásának is megvan a maga határa, melynél a számitó előrelátás, és elutasithatlan kény- szerűség megállapodást parancsolnak. Az imént elmondott körülmények, és viszonyok között kellvén Északon a hadimüveleteknek mozogni, s a harcztéri eseményeknek leperegni, azok mint adatok, alkalmas illustratiójaul szolgálhatnak, a testvérharcz valószínű kimenetele, s ezzel kapcsolatban a rabszolgafelsza- baditást illetőleg, ahhoz kötött reményekre nézve is. Egyébiránt ha mindezekkel nem is czéloztuk elhitetni: miszerint az Egyesült-állomok, már a végképi kimerültség szélén állanak, annyit mindenesetre sejtetni akartunk: hogy mégis előbb ki fognak merülni, mint a délieket fegyver hatalmával meghódíthatnák. És ha talán a felhozott adatokat, egyenkint tekintve, nem is felettébb nagy jelentő- ségüeknek tartaná valaki, egyetemes öszhatásukban, ta- gadhatlanul igen nagy horderővel bírnak. Miért is nem kétkedünk kimondani: miszerint a fennemlitett, s az északiak hadviselésére lényegesen ható körülmények, különösen pedig: a harcztéri nem épen fényes helyzet; a véres, fáradalmas, de meddő, s eredménytelen hadjáratok; a harczunott népnek az ujonczozás miatt zavargásokban kitört tespedő hangulata; az államadósságoknak az állam erejét elbénitó, s azért meg sem is engedhető tulhalmozása, mind oly erkölcsi vegyelemek, melyeknek bontó hatása alatt le kell csapódni, alá kell szállni a harczképes erély- nek, s mint hinnők, hamarább végét érni a polgárháborúnak is, a nélkül hogy Észak, pazaron ontott vére, és kiszórt millióinak fejében, a rabszolgák tökéletes felszabadítását mutathatná fel a kíváncsian figyelő világnak, a déliektől nyert, legméltóbb hadi zsákmányul. Ily világra szóló eredményt felmutatni, Délnek tökéletes meghódítása nélkül nem lehet. De a mi végre az északiak hadjáratára bénitólaghat, s azt talán hamarább mint vélnők, egészen meg is akaszthatja, az ama hit és bizalom megcsökkenése: hogy Dél általuk meghódítható. Hogy „Délt soha meghódítani nem lehet“, Meade tábornok mondá ki először hivatalos nyilvánossággal , mely nevezetes szavakért feleletre vonatott ugyan, de azért véleményének azóta több apostolai is akadtak. Az illetékes egyéniség, a Potomák-hadsereg fővezérének ajkairól elhangzott nézet,a „Times“ apr. 13-ról szóló tudósítása szerint, már a képviselőház falai közt is viszhangra talált, a hol Long, Ohio követe a béke mellett szólván, kivánta: „hogy Délt közvetlenül ismerjék el.“ Erre az elnök Long kiűzetését kivánta ugyan, de Harris, Maryland követe amannak védelmére kelvén, a többi közt azt is kimondd: „hogy Délt soha sem lehet meghódítani.“ Vitatás alá kerülvén a Long kiűzetését illető elnöki kívánat, a democrata-párt több tagja nyilvánitá: hogy szintén osztják ohiói követtársuk véleményét. Ezek folytán ha már felteszszük is, hogy Maryland követe egyéni nézetét mondta ki; de miután az utasítás nélküli követek némi- kép választóik véleménye és politikai nézetének erkölcsi nyomása alatt állanak, s igy azoknak nézetét sem igno- rálhatják. egészen; másrészt meg nézeteikkel merőben ellenkező nézetű követet ők sem igen küldöttek Washingtonba : föl kell tennünk, miszerint Maryland követe, küldőinek véleményével ha nem is azonos, legalább ahhoz közel álló rokon nézetet mondott ki akkor , midőn Dél meghódításának lehetetlenségét, az előre látott megtámadások daczára is, a képviselőbázban kimondta. S vájjon a democrata-pártiak is, nem e nézetből indultak-e ki, midőn Ohio követének védelmében, Délnek közvetlen elismerését ohajtandónak nyilvánították ? Azonban legyen bármint is, annyi a fennebbiekből kétségtelen: miszerint Meade tbk nézete, többé már a nép s képviselők között sem egészen elszigetelt vélemény, melyet még eddig keb- lök mélyén rejtegetve hordtak, de annak kifejezést adni nem mertek. Kezdők, és úttörőknek ezek is elegendők; utánuk a népvéleményt majd mások, és másutt is csinálják, mert Horáczként: .....................................a quo Tempore cervinam pellem latravit in aula, Miiitat in silva catulus.......................... Pedig szabad, alkotmányos államban, mint ott, a népvélemény és akarat mindenható hatalom. Azon esetben pedig, ha a déli szövetkezettek, akármi oknál fogva Észak által le nem győzethetnének, Délen mi sors vár a rabszolgafelszabaditási ügyre ? ahhoz com- mentár alig szükséges. Meglehet azonban, hogy a lezajlott kemény harcz ott sem fog egészen minden jó utóhatás nélkül maradni. Meglehet, hogy a mit daczból a háború kitörése óta a rabszolgáknak meg nem adtak, azt a vég- •diadal és kivívott önállóság büszke érzetében felmagasztosult lélek, s ilyenkor talán a jóra, és nemesre szintén hajlandóbb tőzsérlélek is, készebb lesz megadni. Meglehet, hogy végre valahára a vallás és humanitás szent szava megrepeszti a sziklasziveket, s elnémítja az aranyborjú bőgését; vagy legalább a müveit világ minden zugából rájok dobált piszok s lepisszegő gúnynak kikerülése, és méltán kétségbevonható műveltségi igényeik megóvása tekintetéből is, megtágitandják rabszolgáik bilincseit, kik után annyi kényelemben fördenek, és a rabszolgaságnak legalább szemszuró, s már látni is fájdalmas töviseit lekö- szörülendik. Meglehet, a szabadság quintessentiájának milliárdnyi dilutióban föleresztett szemerkéjével, nagylelküleg meg fogják ajándékozni elembertelenitett embertársaikat! Többet az anyagiasság felé annyira gravitáló tőzsérnépről feltenni nem merünk. Egyébiránt habár a washingtoni képviselőház Északon ez idő szerint kedvezőleg döntötte is el a rabszolgaság ügyét; de miután a szabad népbe (!) annyira bele van gyökerezve, a feketék iránti megvető lenézés, hogy ott sem ülne le, az utolsó cseléd sem ugyanazon asztalhoz egy fekete rabszolgával, s a köznapi lélek magát még más agyagból is hiszi teremtve lenni, mint általa elbaromitott szines társát; és miután ezen lenéző megvetés,a majd előtérbe lépendő birtoklási viszonyok, és esetleg a bennszülöttekkel keletkezendő családi szövetkezésekből támadandó súrlódások, vagy épen fajgyülölség folytán, előre láthatólag, még hosszú időn át fenmaradand: bizton el lehet mondani: hogy a feketék felszabadításuk mellett is, még sok ideig nem fogják békében élvezhetni, Északon sem, személyes és polgári jogaik áldásait. Mert ha áll is az, hogy a feketék iránti előítélet idővel oszlani fog, s hogy: opinionum commenta delet dies, naturae judicia confirmat; más részt meg eme tapasztalati igazság sincs ám a hig légből merítve: quo semel imbuta est recens, servabit odorem testa diu. Eperjesy János. *
