Eger - hetilap, 1864
1864-06-02 / 22. szám
172 Fővárosi tudósítás. Bartakovics Béla egri érsek ő excja í. hó 28-án érkezett fővárosunkba, gr. S z a p á r y Gyula urnák gr. Festetics Karolina kisasszonynyali esketésére. Az es- ketés ma hétfőn déli 12 órakor ment végbe az egyetemi templomban. A templom zsúfolásig tömve volt, s a körülfekvő utczákon nehány ezer ember vágyott a valóban diszes násznépet láthatni. Az egyházi szertartást érsek ő exja végezte fényes segédlet mellett. Ürményi József ő mlga volt a násznagy, s gr. Cziráky Jánoső exja egyik tanú. A násznép és a fővárosban időző aristokratia majdnem összes tagjai a legfényesebb magyar díszruhában emelték az ünnepély tündéri fényét. A több ezerre menő népsokaság s ez esemény fölött örömét nyilvánító közvélemény, tanúskodnak ama köztiszteletről, melyben a ren- dithetlen hazafiasságu gróf országszerte részesül. Legyen foganatos és boldogító az ünnepélyre lejött, semmi fáradságot nem kimélő kitűnő főpap áldása! Az urnapi sz. körmenet mind a pesti belvárosban, mind pedig a budai várban nagy fényuyel, s illő buzgó- sággal ment végbe. A hétszemélyes és királyi tábla, vá- ros, egyetem s különféle hatóságok és testületek képviselői, a czéhek, a tanuló ifjúság, s a lakosok ezrei vettek részt az egyház e magasztos ünnepélyén. Érdekes irodalmi vita keletkezett lapjainkban Gro- zesku fiatal oláh írónak a „Fővárosi Lapok “-ban megjelent azon állítása fölött, mintha a Kriza gyűjteményében közzétett, s a magyar irodalom barátai által annak idejében oly örömmel fogadott két székely népballada oláh eredetű volna, sőt plagiatorsággal gyanusitá a balladák gyűjtőjét. Legelébb Arany László czáfolá ezt a „P. N.“-ban, nézetem szerint, nem elég mérsékelt hangon, s nem is a megkivántató alapossággal. A második czáfolat a F. L.-ban jelent meg, Tihany aláírással, s ez már döntőbb érveket hoz fel a két székely ballada („Ajgó Márton “és„ Kőmives Kelemenné“) eredetisége (mellett. Hogy azonban határozatot hozhassunk, be kell várni tekintélyesebb irodalmi egyéniségek nyilatkozatát is. A„ F. L.“ jónak látta kinyilatkoztatni, hogy Grozesku czikkét csupán azért adta ki, hogy egy román iró ne gyanúsíthassa a magyar sajtót szükkeblüséggel, s azzal, hogy elzárták előle a nyilatkozhatás útját; de bizonyára sokkal örömestebb adna oly czikket, mely Grozesku állításait nyomosán megczáfolja. A drámai pályázatok sikertelensége folytán újabb időben igen sokat írtak jutalomkitüzés ellen és mellett, s sokan hiszik, hogy ily vonzeszközök által jó színmüvet nem nyerhetni. Ez észrevétel nem épen alaptalan; azonban jelentékenyebb dij nélkül még sem ir csak egy nagyobb tehetség is. Költők iránt nem szabad fösvénykedni: adjunk 300, 400, 500 aranyat egy sikerült műért, utánozzuk a francziákat, s bizonyosan leendnek jobb műveink; mert érdemesnek tartaudják a kitünőbb tehetségek, ily díjért fáradozni. így mint most van, csak oly gyenge művek születhetnek, melyek tuczatként buknak meg. A bécsi egyetem 1865. év augusztus havában ünneplendi 500 éves jubileumát, s ez ünnepélyre a pesti egyetemet is meghívta, mely meghívásra dr. Jedlik Ányos e. i. rector ő nga már felelt is, s feleletében fölemlíti, hogy az egyetemi tagok köréből bizottmány neveztetett ki, melynek feladata a leérkezett programmokat s felhívásokat Magyarország minden iskolai hatóságának megküldetni, és az ünnepély érdekében a további lépéseket megtenni. ______ H. Á. A próságok. (A 101 ágyulövés eredete.) Hogy honnan vette eredetét azon szokás, melynélfogva ünnepélyes alkalmakkor 101 tidvlövést tesznek, arra rézve a vélemények különbözők. Többen e sajátságos számot azon ó-német szokásból származtatják, mely- szerint mindent egygyel megtoldottak, minek nyomát a német jogban is feltalálhatni. Mások ellenben a következő történeti tényben keresik annak eredetét: Midőn Miksa császár egy hadjáratából győzelemmel tért vissza Németországba, s Augsburgba bevonulását volt tartandó, az augsburgi sógorok elhatározták, hogy fényesen fogadják, s egyebek közt 100 ágyulövést tesznek a tiszteletére. Azonban a tüzérmester utoljára nem tudta bizonyosan, hogy a tett lövések száma 100 volt- e vagy csak 99 ? Jónak látta tehát még egy ágyút kisüttetni, gondolván, hogy inkább legyen 100-nál több, mint kevesebb. így az tidvlövések száma csakugyan 101 lett. Miksa innen Nürnbergbe ment, e város is elfogadta az üdvözlés e nemét, s nehogy a császár iránt kevesebb tiszteletet tanúsítson, mint Augsburg, szintén 101 űdvlövés- sel fogadta azt. Állítólag igy hozatott be azon mainap is divatozó szokás, hogy ünnepélyes alkalomkor 101-et lőnek 100 helyett. /\ (Roppant elhízottság.) Speke kapitány, a Nil forrásainak hires fölfedezője, nemrég megjelent afrikai úti naplójában többek közt igy ir: „Meglátogattam Rumanika főnök egyik sógornőjét is, s benne egyikét találtam azon túlságosan elhízott nőknek, kik, mint Afrikában nem ritkán láthatni, kövér- ségök súlya által a földre nyomatnak, úgy hogy csak négykézláb képesek járni, s ha fel akarnak állani, ezt csak mások segedelmével tehetik. Óhajtottam e nőt közelebbről megtekinteni, s mint népismei curiosumot megmérni, mire ő magasságától sikerült is engedelmet nyernem. A pontos mérés eredménye következő : Karja körülete egy hüvelyk hiján 2 láb, lábszára 1 láb 8 hüvelyk, czombja 2 láb 7 hüvelyk, melle 4 láb 4 hüvelyk, magassága 5 láb 8 hüvelyk. Hogy teste hosszát annál pontosabban megmérhessem, megkisérlém őt a földről fölegyenesiteni, a mi mindkettőnknek kimondhatlan erőködése után sikerült is, de a herczegnő azon perczben, mintha elájult volna, kimerülve ismét a földre rogyott. Ezalatt 16 éves leánya előttünk ült, s egy üvegből tejet szitt, mire atyja, vesszővel kezében, folyvást nógatta; mert minthogy az ottani Ízlés szerint, a nő becse leginkább kövérségétől függ, a nevelés kötelességei közé tartozik, a fiatal hölgyek hízását szükség esetében veréssel is elősegíteni. ^ (Hosszú ebéd.) Egy hivatalos ebéd alkalmával az étkek fölhordása igen hosszú időközökkel történt. Egyszercsak az egyik vendég írószereket kér a felszolgálóktól. „Mi szüksége van önnek az írószerekre ebéd alatt ?“ kérdi szomszédja. — „Az étkek — mond a kérdezett — oly hosszú szünidőkkel következnek egymásután, hogy félek, nem érem meg az ebéd végét ; azért meg akarom írni végrendeletemet.“
