Eger - hetilap, 1864
1864-05-26 / 21. szám
164 Hoznak „A trójaiak“ czimii dalmüvét akarja betanittatni. Tekintélyesebb közlönyök annak idejében megírták, hogy e dalmű Párizsban sem részesült nagy tetszésben, s igy talán jobb volna az erőt valami kitünőbbre pazarolni. Másik újdonságul meghozatta az igazgatóság Gounod uj dalművét: „Mireille“-t. A népszínháznál pedig a „Georgiái nőkre“ készülnek, mert a „Genovévát“ csak junius közepéig fogják adni, s azután külföldre viszik, mint az „Ördög piluláit.“ — Egy színházi röpiratról is beszélnek, mely azon már többször fölmerült tervet indítványozza, hogy a népszínházát kössék a nemzeti színházhoz, s azt egyszersmind az alakítandó szinészi iskola előnyére zsákmányolják ki. M o 1 n á r t, mint kitűnő diszitőt, alkalmaznák a kettős színháznál. Szép terv, de aligha létesülhet a mostani körülmények közt. „Biztosítási közlöny“ czimü biztosítási s iparlap indul meg jul. elsején, Rózsaági Antal szerkesztése mellett, kiről csak nem rég irtuk, hogy egy uj szépirodalmi lapnál is társszerkesztő. Uj lapjához számos tekintélyesebb nemzetgazdászati iró Ígérte meg közreműködését. Pethő Dénes „Szláv regény tárt“ szándékozik megindítani, mely a jelesebb e nemű, szláv nyelveken irt műveket tartalmazná, magyar fordításban. Az első kötet számára már fordit egy humorisztikus szerb regényt, s ezután Czajkowszki-nak egy lengyel regényét. Elismerésre méltó buzgalom, mert a más nemzetek irodalmaival megismerkedni, mindig hasznos dolog. Somssich Pál, Korizmics László és gr. Széchenyi Béla egy „magyar boi'termelők egyletét“ szándékoznak alapítani, s a lapok már közük az alapszabálytervezetet. A társulat egyelőre tizenöt évre alakul, s tőkéje ötszázezer forintban s ötszáz o. é. forintos x-észvénvek ál%/ tál hozatik egybe, s munkálkodását megkezdi, mihelyt 150,000 frt aláiratik. H. Á. Levelezések. Sirok, máj. 17. A kellemesebbre fordult tavaszi napok éltető s növelő hatása alatt, mely a növény-élet kifejtett csiráit tökéle- tesitse, mind szántóföldeken, mind réteken szép reményekre jogosít, úgy érezzük magunkat, mint azon szülők, kik egyik gyermekük s remélt táplálójuk elvesztét gyászolják és sinlik, miközben a serdülő ifjabb többet ígérő tehetségeinél jobb jövőben bíznak. Csakhogy a természetben, miként az életkorszakokban is, a tavasz napjai bizonytalan eredményű kezdeményezés, mely után a jövő elfátyolozott arcza idöszakonkint csöndesen leplezi le magát. Itt és ott az elvetett magból még sok elveszhet, a zápor, zugó szélvészek s a féktelen indulatok romboló szelei még sokat, mindent megsemmithetnek. Isten és a jólelkü emberek segélyével az Ínséges év nagyobb részén már áthatoltunk éhhalál nélkül, de ámbár a munkadijakból sokan legalább magukat táplálhatják, a még hátralevő rész azokra nézve, kik aggkor, betegség s egyéb okok miatt munkatehetlenek, még sanyarúbb lesz, mert az élelmiczikkek ára csaknem azon arányban növekedik, melyben az aranykalászok felé közeledünk. Mindamellett hogy határainkban a múlt év aszálya nem pusztított úgy, mint az alföldön, mégis e mostohább vidék lakosai nem emlékeznek az éhség iszonyúbb arczára, a mint hogy a roszul fizető élet, s a semmi tavasz folytán számos áldozatai lettek volna az éhhalálnak, ha a nagyok s tehetősek az emberiség és testvériség vallásos s politikai szempontjából el nem hárítják vala fejeinkről a szörnyű csapást. Igen, a roppant szárazság után megnyíltak a jótékonyság forrásai, melyekből szegényeink enyhülést meríthetnek, nevezetesen: A hevesmegyei központi bizottmány működése velünk is éreztette s érezteti jótékony hatását, ez azon forrás, melynek megnyitására Mózses vesszeje helyett a szerény tollat lehet használni. Koronaőr ő excja, gr. Károlyi György ur, bár a volt úrbéri viszony kapcsai megszakadtak, miként más sanyarú évben is, kereset-forrást nyitott az éhezőknek, úgy most tetemes károsodásai daczára, minden uradalmában ezrekre menő éhezők sorsát enyhité. Debrői uradalmában pár százra menő volt úrbéreseit april végéig táplálta, ezenkívül hogy a munkaképesek a dologtól el ne szokjanak, hetvenen felül számfölötti bérest 3 hóra fogadott fel, kik munkájuk dijából családaikat is eltarthaták. 0 méltósága gr. Zichy Pál Perencznét, kinek nagy neve minden segélyző egylet élén tündöklik, s kinek gazdagságában legszebb ékszer a megvigasztalt szegények örömkönyei, mert ezek fénye az öröklétbe játszik át; mióta szerencsés volt vidékünk először fogadhatni, mondhatjuk, mint testi s lelki áldás osztója, népünknek véd- és őrangyala lön. Hathatós közbenjárásának köszönhetik Szék, Czajla és Terpes községek ingatlant nélkülöző szegény templomai, hogy az oltáregylettöl több rendbeli díszes ruhákat s egyéb szükségeseket nyertek. Jó lelke nemes vonását sugározza vissza azon magas kegy, melynélfogva alul- irthoz 100 o. é. frtot küldeni méltóztatott, hogy belátásom szerint, hol a szükség legérezhetőbb, azt megenyhitsem. S hogy a szü- kölködőknek más tekintetben is segélyt nyújtson, a gyermekek számára 18 db ruhát, kisebb nagyobb kendőket, összesen 62 darabból álló ruhaszállitmányt alulirthoz küldeni kegyeskedett, mely küldeményért fogadják mind ő méltósága, mind a pesti hölgyek hőn tisztelt egylete, legmélyebb hálánk kifejezését, s az elhagyatott gyermekek forró imáit és könyeit. Tekintetes Novotha Gyula, siroki közbirtokos ur már azelőtt egy köböl búzának a szegények közt megrendelt kiosztásán kívül, april hótól junius végéig hetenkint minden szombaton 8 szegényt élelmez, kik tápláló leves-, 2 itcze lisztben, s egy kis sóban is részesülnek. Még egy forrást kell megemlíteni, melyen a távolból kedvesebb megemlékezés szivárványa jelképezi, hogy övéit nem törli ki emlékezetéből: b. Orczy Istvánné, b. Lipthay Augusta ő méltósága, ki több rendbeli jótékony előadásokból bejött összegből köztiszteletü gr. Szapáry Gyula ur által tek. Nánásy Ignácz ur kezeibe 250 o. é. frtot küldött, s e küldeményből Erdő-Kövesd 21, Várasszó 30, Szék, 96, Terpes 18, Sirok 45 írtban részeltetett. Mind oly községek, melyekben a inéit, báróné, mint birtokos volt jobbágyai irányában tanusitá kegyes anyai gondoskodását, s szokásos kegyeit. Midőn a nagylelkűségnek több helyen megnyitott enyhítő forrásait a t. közönség előtt megnevezem, egyszersmind gyönge tolmácsolója vagyok a megenyhültek őszinte hálájának addig is, mig közös imákban megköszönjük az Isten jóságát, ki az embereket mint eszközöket használja felséges czéljai elérésére, s áldást kérünk a jóltevőkre, kik nem hagytak el szükségeinkben. — Nem akarjuk, hogy reánk is alkalmazhatók legyenek Plutarch szavai: „Kik vész idején a fa alá menekülnek, ha kitisztul az idő, elfutnak, de előbb azon fának gallyait megszaggatják; úgy a nyomorban némelyek segítségével élünk, kiket aztán jó napjainkban megkeserítünk.“ Klampaczky Alajos, pleb. ins. s. b. ein.
