Eger - hetilap, 1864
1864-05-26 / 21. szám
163 helyeken, kivált ha erős léghuzamát bármi ok gátolja, nehéz bűzt ereszt, mely főfájást okoz, és a levegőt korom- pelyhekkel (Kienruss) tölti be, melyek a falakra, ruhákra, sőt az orrlyukakra is lerakódnak. Városunk a múlt télen ezzel világittatott. Mázsája 17 írton árultatik. Ezen olajok anyja, a theer, a gázintézeteknél mint melléktermék nyeretik, azért a mint terjed a gázvilágitás, akkép fog ezen anyagok ára is alább szállani; hat év előtt a photogen Bécsben is 43 írton ment, mai ára 25 írt. Lesz tehát elég világosság, csak aztán a mi szemeink is felnyíljanak ! Meg kell jegyeznünk még, hogy mindez olajok a kereskedésben gyakran kő- vagy ásványolajok köz- czim alatt áruitatnak; azonban t. olvasóink jobban teszik, ha azokat külön neveik szerint rendelik meg. P. A rabszolgaság eltörlésének kérdése és a testvérharcz az északamerikai Egyesült-államokban. (Folytatás.) Mindezzel azonban távolról sem akarjuk állitani: mintha már az ekként élökre állított viszonyok között, teljes lehetetlen volna a rabszolgaság kérdésének kívánt megoldása; hanem csak annyit akartunk kifejezni: hogy a magukat tulszámitó északiak felszabaditási törvénye, egy egészen elhibázott eszköz volt arra, hogy a rabszolgaügynek Délen is kedvező fordulatot adhasson. Ennyit mondva pedig talán még keveset is mondottunk; mert a felszabaditási törvény annyira nem ingatta meg a déliek kitartó erélyét, és szívós tevékenységét, hogy annak előttük mindjárt, az északiak erőködő tehetlenségé- nek kiáltó bizonyitványakint kellett feltűnni. A washingtoni képviselők háza ugyanis, a rabszolgákat, az egész Egyesült-államok területén szabadokká nyilvánítja, a kiknek roppant tömegében a ház eléggé fogékony elemekre is találhat; ámde őket megszavazott, s csak is papiroson maradt hadseregével meg nem közelítheti. Lincoln elnök, a felszabaditottaknak ez idő szerint is csak a távolból nyújtja mentő kezeit. Mi következése lehet tehát egy olyan intézkedésnek, mely öldöklő nyilul kovácsoltatott ugyan, mérgezett vasa azonban, mielőtt az ellenfélt elérte, már a hig levegőben eltompult; mely csak biztat és nem segit, erőlködik és semmi hatást nem mutat? A felszabadítottak pedig a távolban magukra hagyatva, s a még vigyázób- bakká lett déliek vasfegyelmének nyomása alatt, birnak-e annyi bátorság és elég anyagi eszközökkel arra: hogy az északiaknak elhallgatott számítása szerint, uraik ellen fellázadni merjenek? Vagy ha az Északnak eme számitása valahogy teljesedésbe mehetne is, a délieknek szellemi fensőbbsége, kéznél levő segédforrásaik, elővigyázó, s minden mozdulatukat kémkedő szemekkel kisérő őrködésök mellett, lehetne-e a feketék fellázadása általános, s csak is mint ilyen végzetes, döntő? S ha nem, a mi fegyelmi körülményeik között inkább hihető, a részletes, és szórványos kitörésnek mi lenne végeredménye? nézetünk szerint, mindenik esetben a feketékre nézve csak a leggyászosabb következményű lehetne a kitörés. Fajharcz, és ir- tóháboru lenne az, mely a feketék kiirtásával végződnék. Részünkről utálattal fordulunk el a rabszolgaság gyalázatos intézményétől, s azoknak, kiket a végzet arra kárhoztatott, minden morális eszközzeli felszabadítását, a legélénkebben óhajtjuk; de ép azért mélyen fájlalnék, ha óhajtásainkban az események által megelőztetve, netalán a közel jövőben a megbukott kísérlet folytán, egy ily embertelen öldöklésnek gyászos kimenetelét, a lapok hasábjain olvasnunk kellene. — Ámde a zajosan viharzó indulatok felbőszült harczában, gyakran elhangzik a vallás, és humanitás szent szava, s a fölzaklatott boszu hideg számitása elnémítja a higgadt ész sugallatát, és a melegen érző szív szelid óhajtásait! A szerencsétlen rabszolgák, meg- kisérlendő kitörésöknek e gyászos végét talán maguk is sejtik, és ösztönszerüleg érzik a rajtok uralkodók ellené- beni tehetetlenségüket, s az északiaknak többszörös diadala, s győztes előnyomulásuk daczára is, a szabadulási kisérletnek legkisebb jelensége nélkül, azért hordják mindez ideig békével megszokott bilincseiket. S jól is teszik. Mert ama véres katastropha lehetőségét, tekintve a délieknek lázas ingerültségét, nézetünk szerint még azon meglepő nagy esemény sem zárná ki egészen, ha Lincoln ezredei a végkép leverett Délnek letarolt sikjain lobogtatnák győzelmes zászlóikat, s a feketék minden kitörési ki- sérlet nélkül békésen várnák is be szabaditóikat. Mert még a mindent vesztésnek végperczeiben is, a nélküle, és ellenére felszabadítottak párolgó vérében kereshetne erkölcsellenes kárpótlást, és meddő enyhülést a halálra keserített, és porig alázott hiúság. Azonban mellőzve a felszabaditási törvény eredménytelenségének további fejtegetését, a rabszolgaügy kedvező megoldására nézve, Lincoln seregének győzelméhez sincs okunk megnyugtató reményeket kötni. A rabszolgaügynek ezutoni kedvező megoldását, alaposan csak is az eddig fölmutatható harczi vivmányok vagy legalább kilátásba helyezett döntő események folytán várhatnék. E végből, a harcztéren is, tájékozzuk csak egy kissé magunkat. Nem akarunk újat mondani, csupán a lapokban itt-ott elszórt tényeket, és adatokat állítjuk egybe, melyek a harcztéri helyzet feltüntetése mellett , a felszabadítás ügyére vonatkozó combinatiók, s következtetésekre is, elég tágas tért nyitandnak. (Vége követk.) Fővárosi tudósítás. Pest, május 22-én. A pünkösdi ünnepek meglehetős vígan folytak le a testvérfőváros különféle mulatóhelyein, noha tapasztaltabbak azt állítják, különösen a budai hegyek közt mulatókról, hogy hiányzott a kellő jó kedv, mely más években e népünnepeket annyira jellemzé. Zilahy Kiss Károly, a fiatalabb irói kör egyik szép képzettségű, tehetséges és munkás tagja, pünkösd első napja délutánján meghalt, tüdőbaja következtében. Szép jövőt ígérő tevékeny irodalmi munkálkodás jellemzi rövid életpályáját, s ha irodalmi vitáiban tolla néha tul- keserüvé vált, ezt betegeskedéséből eredt izgatottságának kell tulajdonitanunk. Halála előtt pár órával még Ariosto fordításával s egy újabb regény bírálatának megírásával foglalkozott, s csak pár napja, hogy „Petőfi Sándor életrajza“ megjelent, melyet nagy gonddal irt meg. Temetése f. hó 18-án ment végbe. Koporsójánál Tolnai Lajos költőnk mondott igen szép gyászbeszédet. Mindenki mély sajnálattal kisérte sírba a korán kimúlt fiatal irót. A lipótvárosi bazilika építése most már erélyesebben halad, s vannak jótevők, kik az oltárok s a templom belső diszitéséről is kezdenek gondoskodni; igy legújabban a fővárosi előkelő hölgyek száz himzett négyszögből álló szőnyeget ajándékoztak, melyeket most pünkösd ünnepein használtak először. A nemzeti színház igazgatósága ujdonságképen Ber*
