Eger - hetilap, 1864
1864-05-05 / 18. szám
140 fiát vesztette el benne, ki utóbbi időben is, mint a belga bank teljhatalmazott képviselője, fáradhatlan buzgalommal igyekezett úgy községek, mint egyes birtokosok nyomasztó sorsát a bank kölcsönei által enyhíteni. Áldás a hű hazafi emlékezetére! Beniczky Emil és Rózsaági Antal „Esti órák“ czim alatt uj szépirodalmi lapot szándékoznak megindítani. A divat- és egyéb , nők körébe vágó czikkekre nézve az ismert költőnő Hajnalka lenne munkatársa. Sok szerencsét hozzá ez előfizető- fogyatkozási időben! — A nemzeti színház igazgatósága pedig újra meg akarja indítani a „Szinházi Látcsőt“, és pedig nem-színész szerkesztése mellett. Kár volt megszüntetni, ha szükségét belátták; de úgy látszik, az igazgatóság sem ment a színfalak mögötti vetélkedéstől, s akkor csupán Szerdahelyit akarta sújtani a lap megszüntetésével. A Shakespeare-ünnepélyek nagy fénynyel folytak le a testvérfőváros összes színházaiban. Legkitűnőbbet nyújtott e tekintetben a nemzeti színház a „Szent- Iván-éji álom“ előadásával. A lapok is igyekeztek czik- keik által a világ első költője iránti hódolatukat kitün* telni. Mint hírlik, a fővárosunkban lakó művelt angolok mind összeszedik a dicsőitéseket s elküldik hazájukba. B. Eötvös József lépéseket tesz, hogy a gazdag és ma még ismeretlen Illésházy-levéltárt az akadémia számára megnyerje. Szontagh Dániel figyelmezteté az akadémiát, hogy azt jelenlegi tulajdonosai készek volnának ingyen átengedni. Mindenesetre érdekes nyeremény lesz, és számos, még eddig talán ismeretlen történeti adatot és felvilágosítást nyújthat. A „Budapesti hajóegylet“ ez idén is rendez verseny-hajózást juniushó 6-án. Összesen öt díj lesz kitűzve : asszonyságok díja, egyleti dij, Waldstein-Széche- nyi díj, sandoline-verseny s a halászok, molnárok és evezősök versenye. A múlt levelemben említett, újonnan alakulandó magyar gőzhajózási társulat „Középdunai gőzhajótársaság“ czimet fog viselni. A felsőbb engedély kinyerésére a lépések már megtétettek. Csak is ez lesz képes a szab. duna- gőzhajózási-társulat kilátásban levő díjfölemeléseit ellensúlyozni. Gallmeyer k. a., a hírneves bécsi színésznő, elmenetele előtt egy kis tréfát űzött a pesti közönséggel. F. hó 26-án föllépte a városi színpadon ki volt tűzve, midőn egy órával az előadás előtt azt üzente az igazgatónak, hogy „nincs kedve játszani.“ A szinháztéri kioszkban ült szivarozva, s nevette a közönséget, mely a színházba sietett — az ő kedvéért, hogy mennyire fog majd csalódni! Az igazgató kétségbeesve siet hozzá, kéri, fe- nyegetődzik, — de hiába! Végre kijelenté, hogy nem szerepelteti többé. „Azt is ön fogja megbánni !“ — feleié a cancan hősnője, s nem játszott. — Ezt a kijátszást egyébiránt mind az igazgató, mind pedig a közönség, megérdemelték. Arany János „Buda halálát“ Dietze Sándor és Sternberg Adolf lefordították németre, s előbb a kétnyelvű „Városi és vidéki tudósitóban“, azután külön kötetben is ki fogják adni. A múzeumi sétánynak a múlt évi szárazság folytán közel 1000 fája és bokra veszett ki; ezeknek kipótlására és szépítésére a főváros több áldozatkész lakója adakozott. H. Á. Levelezések. •Jász-Apátlli, april hó 25-én. Tudom, hogy nem szereti t. szerkesztő ur a prológusokat, azért egyenesen arról szólok, a mi ez idő szerint mindnyájunkat leginkább érdekel, s a mi most életkérdés : az időjárásról. A tavasz kezdetén tömérdek esőnk volt, ugyanannyira, hogy eszünkbe jutván az „extrema se tangunt,“ túlságosan és veszélyesen nedves esztendőtől tartottunk. Nagyon sok esett egyszerre a jóból ; lutum supra lutum-féle utainkon a közlekedés majdnem életveszéllyel járt, s hetekig formaliter megakadt; annak idejében tavaszi munkáink elvégzéséről szó sem lehetett, s a szántást, veteményezést búsan kellett elhalasz- tanunk ad meliora tempóra, mi alatt sokan a nyár derekát értették. A sok esőzés azonban nem annyira ártott volna; hanem a hideg s gyakori fagy, az fagyasztotta meg reményeinket is. Nagyon megpróbálta a bárányokat; korábban hajtó gyümölcsfáinkat pedig egészen tönkre tette. Ma van az első tiszta, csendes, meleg tavaszi nap; eddig is jártak ugyan napos idők, hanem a folytonos hlivös szél nagyban csökkentette azon melegséget, mely, ha nem mindent is, de mindenesetre sokat helyrehozhatott volna. Tiszta búzánk egy része kiveszett ugyan a nagy nedvesség és fagy miatt, hanem a mi megmaradt, az annál szebben indul. Repczénk átalában szép ; hanem sok helyen már is pusztítják a hernyók. A rozs még legszebb, valóban gyönyörűség rá nézni. Nálunk is dühöng azon, e lapokban is említett járványos száj- és lábfájás, melynek neve : s c o r b u t. Öreg emberek a régibb időkből emlékeznek e járványra, s okául az Ínséges időt, különösen a káposzta hiányát állítják. Annyi bizonyos, hogy mindaz, a mi savanyu, kisebb nagyobb mértékben gyógyszere e betegségnek. Orvosi tanács folytán a városházánál eczetet osztanak ki a szegények között; köztiszteletű orvosunk belátással, türelemmel, és sikerrel adja hozzá utasításait. Örömmel jelenthetem, hogy e járvány már szűnik. A gyermekeknél a p e- técs uralkodik; de ez nem oly veszélyes. A múlt hetekben nagy élénkséget hozott csendes városunkba az ujonczozás. Innét 35-öt soroztak be. A harminczötödik ugyancsak még álmában sem gondolt arra, hogy huszár legyen valaha. Túl lévén már a sorozaton, épen házasodni készült. A lakodalom is megtörtént volna már harmadnapra, de sok vendég volt hivatalos, a pecsenye pedig, nem csoda ebben az ínséges időben, kevés. Egyet gondolt a vőlegény, bár jobban meggondolta volna, s a szomszéd Jákóhalmáról éjszaka szép csendesen hazahajtott egy szép ökröt. Azt persze kifeledte számitásából, hogy sár volt, és hogy épen előtte hajtottak az utón egy juhnyá- jat. A jószág gazdája korán észrevevén a hiányt, nyomról nyomra, mely a juh-csapáson gyönyörűségesen meglátszott, egyenesen a vőlegény udvarára érkezett. Miután pedig hősünk vakmerőén tagadta a napnál világosabb lopást, és különben is „jó madár“ volt, éveket töltvén a herényi börtönben : ráadták a huszár-mun- durt. Sikerült neki a helybeli börtönből megszökni; hanem egy mokánybajuszu baka ugrásközben a sövényhez szegezte czizma- szárát panganétjával, és szerencsésen visszahozta. Azóta kikapta már az illető állomáson azt a kis „szoktató“-t, mely a nem remélt mézeshetek kezdete. A közbátorság és rend érdekében köszönetét kell mondanunk erélyes főbiránknak, hogy városunkat egy ily communistától megszabadította. —y. Apróságok. (Orvosi tanács.) Egy beteg panaszkodott egy mogorva orvosnak, hogy sem ülni, sem feküdni, sem állni vagy járni nem tud. „Akkor hát nem marad egyéb hátra,— mond az orvos —• mint hogy akaszsza fel magát.“
