Eger - hetilap, 1864
1864-04-14 / 15. szám
116 jelek után, a dolog fejlődésnek indul.*) Közelebb egy tekintélyes londoni ház számára nálam több száz üveg bor rendeltetett meg azon czélból, hogy egri boraink ott megismertetvén, utólagosan nagyobb megrendelések is tétethessenek és borkereskedésünk ez irányban némi lendületet nyerjen. De e megrendeléshez azon kivánat is járul: értesíteném a kereskedőházat arról, hogy a különféle borokból mily mennyiség volna Egerben kapható? — Foglalkozzunk kevéssé e kérdéssel. A kereskedőház engem szólitván fel, mint a kinek borai a közelebbi világkiállításokon kitüntetve valának, e felszólítással kétségtelenül inkább csak azon bizalmat fejezi ki, melylyel az általam küldendő borok iránt viseltetnék, mintsem azt: menynyi bort adhatnék neki a küldendő fajokból. E szerint tehát a kereskedőház bizalmát nevemhez köti, s tőlem kívánja tudni, hogy körülbelül mennyi alkalmas borkészletre számithatna Egerben ? A kérdés igen fontos. Vájjon ki tudná azt megmondani : mennyi oly alkalmas bor találtatik az egri pinczékben, melyek az angolt kielégíthetik? hihetőleg mindenki csak saját pinczetartalmát ismeri; s a mi nekem vagy más egyesnek készlete van, az igen kevés arra, hogy a kérdésre feleletül szolgáljon; mert nem egy, nem tiz vagy száz, hanem Eger bortermelőinek egész összesége sem elegendő arra, hogyr boraink eddigi kezelése mellett, alkalmas borokkal csak némileg élénk szállítmányozást is kielégíteni képes legyen. Meg kell jegyeznem, hogy itt csak ó veres és kellően kezelt jobbfajta borokról lehet szó. Siller, fehér vagy uj veres borok e czélra nem használhatók. Hogy tehát e fontos kérdésre csak valamennyire is felelni képes legyek, ezennel fölhívom bortermesztő társaimat, értesitsenek ai-ról: mennyi eladó ó borkészletük van 1862-ik évtől visszafelé; küldjenek minden különfaj- ból mintegy meszelnyi mustrát bírálat végett; e mustrán pedig föl legyen jegyezve a beküldő neve s lakása, a bor termési évszáma, mennyisége s ára. A beküldés azonban rögtön történjék, a bírálat egy hét alatt meglesz, és a mustra visszavehető, miután az alkalmas borokat bejegyeztem, hogy szükség esetében az illető tulajdonosokat fölkeresni módomban legyen. Minthogy pedig e lapokat nem olvassa minden bortermelő, tehát fölkérem azokat, kik olvassák, hogy közöljék a dolgot másokkal is; foglalkozzunk jelenben ezzel mindnyájan, hiszen a dolog mindnyájunk érdekében történik; vétkezzük le a féltékenységet és higyjük el, őszintén mondom — hogy valamennyiünk alkalmas borkészlete kevés ahoz, hogy csak némileg is kielégíthessen egy élénk szállítmányozást. Minél nagyobb mennyiségről tehetek jelentést, annál jobb ; mert a kereskedő csak ott vásárol örömest, hol több van. Tartsunk a közmondással: „akkor üsd a vasat, ha meleg“ és iparkodjunk segíteni magunkon ; mert a nép, mely saját ügyével nem gondol, nem érdemli meg, hogy vele az Isten is gondoljon. Eger, april 6-án 1864. Joo János. Fővárosi tudósítás. Pest, április 9-én. Tegnap, mint Széchényi István halálának évnapján , a testvér-főváros összes templomaiban ünnepélyes gyászmisék tartattak, melyeken a közönség, tömeges megjelenése által, igyekezett a „legnagyobb magyar“ dicső emlékezetét megünnepelni. *) Figyelmeztetem e lapok t. olvasóit a „Gazdasági Lapok“ 12. számában közlött londoni levélre. A Maszák Hugó által szerkesztett „Magyar Képzőművész“ első száma már megjelent, Rembrandt arczképé- vel. Balogh Zoltán, 0r 1 ai Soma, Henselmann, Barabás s másoktól hoz czikkeket. Van benne egy érdekes művészeti közlemény Sevillából, jeles festőnk Kovács Mihálytól. Sikerült összeállitás és a czélnak megfelelő változatos tartalom buzdíthatják a közönséget e helyes irányú lap pártolására. Ilir szerint a Karácsonyi-jutalom pályabirái által dicséretre méltatott „II. József császár“ czimű dráma szerzője Madách Imre; a kedvezőleg megemlített „Katalin“ czimű dráma pedig ismert regényírónk, P. S z a t h m á r y Károly műve lenne. A népszinházi népszinmű-pályázat eredménye is tudva van már. A pályázott darabok közöl a biráló választmány annak idejében csak „Az egérfogó“ czimű 3 felvonásos népszínművet ajánlotta előadliatónak, s ennek most az 50 arany jutalmat oda is ítélte. „Szomorú a magyar nóta“ jeligével ellátott levele fölbontatván, szerzőjéül Bényei István tűnt ki, ki husvétig a népszinház tagja is volt, most már azonban több másokkal vidékre szerződött, miután belátták, hogy az egyedül bohózatokkal foglalkozó budai népszínházban a drámai színészetnek ! nincsen tere. Váratlanul, de kedvesen lepett meg mindenkit a „F. L.“ azon tudósítása, hogy Bartalus István zenénk történetét irta meg egy gondosan összeállitott tanulmányban, a legrégibb időktől máig. Közleménye a B. Szemlében fog megjelenni. A „nőegylet“ f. hó 4-én jótékony czélu hangversenyt rendezett a díszes Lloydteremben. Nagyobb részt műkedvelők működtek közre, kik közöl különösen Barabás Alice kisasszonyt kell kiemelni,, ki művésznő a zongorán, s újabban a jótékony előadások méltó dísze; továbbá a fiatal Vay Lénárdot, ki már most is művészi ügyességgel kezeli a hegedűt. Végül Szerdahelyi Kálmán szavalt V ida Józseftől egy tréfás verset, s humorával a költeménynek tetszést, önmagának pedig tapsokat aratott. A városi német színház is megüli f. hó 23-án a Sha- kespeare-ünnepet, „IV. Henrik“ előadásával. Az ünnepély előestéjén pedig a „Windsori vig nők“ kerül színpadra, melynek főalakja : Falstaff, szintén a nagy britt költő teremtménye. Nehány hó előtt irták a lapok, hogy gróf W. Jolán le. a. Bényén meglőtte magát, azonban nem halálosan. Újabb értesülés szerint ápolás, hű gond és buzgó orvosi segély fentartották életét, s miután a golyót sikerült testéből kivenni, remény van felgyógyulásához. A főváros egyik általánosan becsült nagy kereskedőjének huszonkét éves fia, pár nap előtt egy fiatal zsidó lánynyal megszökött, magával vivén atyjának nagy meny- nyiségü készpénzét. A szegény apára nézve ez eset annál szomoritóbb, hogy nem csak fiát veszté el, hanem vagyona legnagyobb részét és üzleti jelentékeny állását is. Levelem végéhez közeledvén, az i d ő minémüségé- ről is irhatok; nem akartam ezt a levél elején tenni, nehogy azt mondják olvasóim: ez is az idővel kezdi. Elég az hozzá, hogy nálunk igen hideg van, s a hirtelen megváltozott időjárás már áldozatokat is követelt. Négy ember szélhüdésben szörnyet halt, kettő pedig megfagyott. — Mint írják, Bécsben is kemény hideg van, s 8-án egész napon át havazott, a legfagyasztóbb hideg szél kíséretében. II. Á.