Hegyi Ádám (szerk.): Összeírások és egyházlátogatások a Békési Református Egyházmegyében 1721 és 1820 (1831) között - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 26. (Debrecen, 2022)
3. Jelentések és beszámolók
% JELENTÉSEK ÉS BESZÁMOLÓK % özvegyeké, és ahol a házasuláshoz és férjhez menéshez közelítő ifjak a fizetésre felvétettek, azoké is, azért, hogy ha tsak egyátaljában írjuk az ágyszámot, könynyen azt gondolják az azt szemlélők és vizsgálók, hogy annyi páros házas személlyek vágynak az ekklézsiánkban. A meglévén, úgy kell osztán egybesummálni mind a két vagy három félét, és egész ágysummavá tsinálni. A negyediket így: a lelkek száma rubricajában, minthogy a protocollum extractusa az 1788-dik esztendőbeli parantsolatjára provocál az akkor uralkodott ts[ászári] kir[ályi] felségnek, tartsuk mi is magunkat az akkori számolásnak rubricajához, azaz különböztessük meg az adultusokat és a minorenniset, mind a férjfiú, mind az asszonyi nemre nézve egymástól. írjuk külön a 15 esztendőnn fellyül és az azon alól lévőknek számokat, azután tévén ki egy summában a lelkek számát. Ezt azért is tselekedtem, hogy ha netalám kérdésbe jőne, mennyin vágynak azok közzül a nagyobb és kissebb idejűek, azt is egyszeriben meg lehessen belőle tudni. Az ötödiket ezzel szaporítottam: ki a káplán, ha azt vagy maga a prédikátor tart, vagy az ekklézsia amellett? Ki az interimalis, ha actualis prédikátor nintsen? Mert attól tartottam, hogy rubricajok nem lévén majd, nem lesz rólok számolás, pedig azok is vágynak a mi tractusunkban, és kéttség kívül azokat is, és azoknak hivataljoknak folytatásokat miben legyen, akarná tudni a főtiszteletű superintendentia. A hatodik rubrica után ezt tettem: az oskolába járható, de nem járó fiúknak a számok, hogy ez arra való feleletből megtessék, hogy hol, mitsoda szorgalmatossággal szokták a szülék az ő gyermekeiket taníttatni, és azok is, akiknek arra kellene azokat szorítani, hogy járnak el kötelességekben, vagy hogy mitsoda haszna vagyon abban az ő kötelességekben való eljárásoknak. Ugyanazt tettem a nyoltzadik rubrica után a leánygyermekekre nézve. A hetedikben ezt a kérdést is odatettem: állandó-e vagy változó az oskolamester? Hány esztendeig szoktak a változók azon egy helyben tartatni? Azért, mert találtatnak néha, akiknek rendes idejekig is tzéljokhoz képest illendő jövedelmek vagyon, meg felesleg való is, kivált mikor a gabonának ezen a részén jó árra vagyon, azomban az oskolában létek is mind a gyermekeknek, mind a szüléknek, mind magoknak az oskolabeli tanítóknak káros, mégis sok hízelkedésekkel a rendes időn túl is megmarasztják magokat. Úgy osztán megesik, hogy a náloknál jobbaknak is előmeneteleket megakadályoztatják. E hát arra való volna, hogy szemesebbek legyenek a marasztók, s tartóztassák magokat az efélék körül való gondolkodást is látván. Kifejeztem azon rubricaban azt is, hogy mihez tartsák magokat az arra való feleletben, miképpen járnak el hivataljokban a tanítók, ezt tévén utánna, nevezetesen, miképpen tartják magokat a superintendentialis instructiohoz, és annak a tractusbeli oskolákhoz való alkalmaztatásához, mind tanításokban, 66
